Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. május mint a San Franciscóban újságíróként dolgozó hírszerző, Borisz Juzsin kettős ügynök. (Mindhármukról Ames is jelentett már Moszkvának.) Hanssen így valószínűleg a hitelét akarta öregbíteni. Közlése alapján Martonovot és Motorint hazahívták, ahol mindkettő akasztófán fejezte be az életét. Juzsin szerencsésebb volt. mert megúszta 15 év fegyházzal. A két kivégzett kettős ügynök haláláért a bírósági eljárás során Hanssen felelősségre vonható és akár a legsúlyosabb büntetést is kaphatja. Hanssen bűnlajstoma tehát nemcsak hosszú, de főbenjáró bűnök is vannak a rovásán. Mindezen kívül az Egyesült Államok számára egyik legkínosabb árulása az volt. amikor valószínűleg ő fedte fel Cserkasinék előtt a washingtoni szovjet nagykövetség alá ásott alagút titkát. Bár ezt az akciót az FBI a nyolcvanas évek elején, a hidegháború idején hajtotta végre és majdnem kizárt, hogy a dolog azóta nem jutott volna Moszkva tudomására, úgy tűnik, Hanssen tavaly látta szükségesnek tájékoztatni KGB-kapcsolatait az alagút létezéséről. (Bár az is lehetséges, hogy azóta már betemették a kémalagútat...) Tény az, hogy egy napokban napvilágot látott újsághír szerint március 4.-én bekérették a moszkvai külügyminisztériumba az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét, George Krolt és magyarázatot kértek tőle az alagút- ügyre.... Moszkvában az amerikai nagykövetség szóvivője megerősítette a hírt, hogy Krol ügyvivő valóban járt az orosz külügyben, de további részleteket nem közölt. A The New York március 4.-i száma viszont bővebben foglalkozik az alagútüggyel és a most leleplezett Hanssen egyik legtöbb erkölcsi és anyagi kárt okozó tettének minősíti az alagút titkának elárulását. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) — melynek tudtával készült el az alagút — nem kommeltálta a hírt, csupán a The New York Times emlékeztetett arra, hogy az oroszoknak nincs sok erkölcsi joguk felháborodni az eseten, ugyanis a nyolcvanas években Moszkvában épült amerikai nagykövetség esete közismert. Az amerikaiak azért nem vették át a vadonatúj épületet, mert kiderült, hogy az tele van lehallgatópoloskákkal: az építőmunkások több mikrofont kevertek a betonba, mint kavicsot... Mindebből látható, hogy a kölcsönös kémkedés a hidegháború befejezésével, illetve a Szovjet-unió szétesésével sem szűnt meg. De hisz’ ezen nincs mit csodálkozni. A gyanakvás egyik oldalon sem szűnt meg és a nagyhatalmak különben sem engedhetik meg maguknak azt a lukszust, hogy ne kísérjenek figyelemmel mindent, ami a másik félnél történik. Erre való mindkét oldalon a hivatásos katonai hírszerzés és kémelhárítás, amely pénzért — igénybe veszi olyan jellemgyenge emberek szolgálatait is, mint Robert Philip Hannsen. De hogy valaki hogyan juthat el odáig, miképp aljasulhat le annyira, hogy pusztán anyagiakért árulást kövessen el hazája ellen, erre nincs magyarázat... Vége KÉRJÜK, TERJESSZE LAPUNKAT! WASHINGTONI NAGYKÖVET JELÖLTEK /Magyar Nemzet/ Amerikai hivatalos forrásból úgy értesült lapunk, hogy jelenleg még folyik annak a listának összeállítása, amelyen a budapesti nagyköveti pozícióra szóba jöhető személyek neve szerepel. A nyugaton élő magyarság amellett érvel, hogy szakmai és ne politikai kinevezett legyen a diplomata. A jelenleg érvényben lévő eljárás szerint mind a Fehér Ház, mind pedig a külügyminisztérium számba veszi a lehetséges jelölteket. Az előbbi tradicionálisan politikai kinevezetteket ajánl, az utóbbi természetesen karrier diplomatákat. A két listát összevetik, majd megegyezés születik a végleges jelölt személyét illetően. Ekkor mindenre kiterjedő átvilágítási eljárás veszi kezdetét, melyben vizsgálják a jelölt múltját, személyiségét és természetesen alkalmasságát is a nagyköveti posztra. Ezt követően a nevet megküldik a vendéglátó ország kormánya számára, hogy az formálisan elfogadja azt. A Fehér Ház csak ezután indítványozhatja a törvényhozóknál jelöltje jóváhagyását. A szenátus illetékes bizottsága meghallgatást tart, majd dönt a jelölt elfogadásáról, és általános vitára bocsátja a kérdést. Úgy tudjuk, a fenti eljárás több hónapot is igénybe vehet, így egyelőre nincs bizonyosság afelől, hogy mikor nevezik ki Budapestre az új amerikai nagykövetet, illetve az mikor foglalja el állomáshelyét. Budapestet mint célállomást az amerikai diplomáciai körökben politikailag nem tartják a "nagy kiugrást" jelentő helynek. Ellenben általános vélemény szerint a magyar fővárost kifejezetten a kellemes, biztonságos és nyugodt városok között tartják számon. Ide szívesen jönnek "élni" a nagykövetek. Fehér házi forrásból úgy értesültünk, hogy a nagyköveti tisztségre jó eséllyel pályázik Edmond Soly- mosi, houstoni üzletember, nyugalmazott tábornok, Magyarország tiszteletbeli konzulja. Washingtoni információnk szerint szintén a lista élén áll a texasi civil társadalmi lobbista, Nancy Goodman Brinker. A bájos mosolyú Brinker egy női rákellenes alapítvány elnöke, vezető szakértője a női egészségügyi problémáknak. A több mint negyvenszer kitüntetett vezető Reagan és az idősebb Bush kormányzata alatt többször vett részt kongresszusi meghallgatáson egészségügyi kérdésekben, 1999-ben pedig a republikánus nőszövetségtől elnyerte az év asszonya címet. Nem lehet ugyanakkor kizárni azt sem, hogy a sajtóban felröppent találgatásnak megfelelően esetleg Edith Lauert, a magyar ügyek elismert amerikai képviselőjét vagy Bálint Vázsonyi zongoraművészt, egyetemi tanárt bízzák meg a Szabadságtéri képviselet irányításával. Mig a találgatások a fenti nevek melletti egyre erősebb labbizást is jelzik, addig a nyugaton élő magyarok amellett érvelnek, hogy Magyarországra, Romániába és Szlovákiába ne politikai, hanem szakmai kinevezettek kerüljenek.
