Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. május Öt évi világhírnév és tündöklés után - húsz esztendei szörnyű nyomor szakadt rá. Gyakran nem volt mit ennie, hidak alatt töltötte az éjszakát! Később Német- és Olaszországban bolyongott, teljes reménytelenségben... Saját alapítású szervezetéből, a Vöröskeresztből is kizárták. Csak meghalni térhetett haza. Vele kapcsolatban is érvényesek Vörösmarty szavai: "Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a gálád világ"... MI LLENNIM Mint szú, az idő perceg Mint őszi levél hull hajunk Az utolsó decemberben Megjön az új Millennium. Hol a lélek, hol az Isten Keressük az Interneten. A múlt sebei begyógyultak El feledtük ötvenhatot Se lódenkabát, se micisapka Az Új világ nem tűr romot A tankok véres láncos talpa Csak lelkűnkben hagy nyomot. Múltunk mázsás terhét Meddig kell még viselnünk? Sok vérre, édestestvérre Nagy hősökre, kis árvákra Sarlóra és kalapácsra Meddig emlékezünk? Nem volt könnyű ide jutnunk Véres még a lobogó Hiába a világbéke Megtörtént a Koszovó. Még csecseneket irtanak S a Vajdaságban fosztanak. Fiatal még a szabadság Alig lesz csak tizenegy Új az öltöny Nem ránk szabták Nemzedékünk hitet veszt Megöl minket a közöny. Nem, tovább így nem mehet Nem ezért hullt ennyi vér Nem ezért volt ily nagy ár. Nincs a földön hová fussunk A mi időnk is eljöhet már Ez új ezerév a Mi jussunk. Isten segíts, adj szép jövőt Ne múltat, ne tegnapot Adj békét és adj reményt De ne kérj több áldozatot Légy társunk és jöjj velünk Áldd meg a mi nemzetünk. Millennium, várva várunk Hozzál virágzó tavaszt Verőfényes napsugárban Új nemzedék bontson falat S az új szent Szabadságban Bilincseink lehullanak. Farkas Tibor * A fenti verset hoztuk az előző számunkban, sajnos néhány hibával, és az USA-ban szétküldött példányokban a szerző neve is lemaradt a vers alól. A szerző és az olvasóink elnézését kérjük. Az Olvasó írja: Kedves Szerkesztő Úr! Amikor megláttam lapjának áprilisi számán a hatalmas liliomos húsvéti keresztet, kényszert éreztem, hogy írjak, hogy megköszönjem, hogy lapja ama egy-két lap közé tartozik, amelyik a magyarság igazi haza- fiságából, Szent István örökségéből él s ezzel éltet minden olvasóját. Úgy szintén keresztény eszméből, Jézusból, amikor ma divat mindkét nagy eszmét gyalázni, megtagadni, sárba tapodni... Millió köszönet érte. Ha a húsvéti szám írásait olvasom, bizony azt gondolom, ilyen tartalommal még az otthoni, kimondottan katolikus lap sem dicsekedhet. Nos, ezt a szellemet, ezt a munkát, nem csak így szóval köszönöm ezerszer, hanem imáimmal, Isten áldását kérem életére, munkájára s olvasóira is. Egyben olyan szép, boldogító húsvéti ünnepet is kívánok, amily szépet, dicsőt lapja mindnyájunk nagy örömére felvázol elénk... Köszöntőm hálás magyar testvéri szeretettel, p. K S. ofm. Kedves Olvasónk! Nagyon szépen köszönöm kedves, dicsérő sorait és jókívánságait, melyek igazi húsvéti ajándék részemre. Én is - a munkatársak és az olvasók nevében is - viszont kívánok minden jót. A Jóisten áldása kisérje életét továbbra is az új esztendőben. A szerkesztő
