Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
2000. április AMERIKAI MAGYAR ÚISÁG 3 FÁY ISTVÁN MEGVÁLTÁS Ezerkilencszázhatvanhét esztendeje, hogy a tavaszi telihold napjaiban, vasárnap délután kis csoport igyekezett Jeruzsálem felé, egy szelídarcú fiatalemberrel az élén. Betfagéban, az Olajfák hegyének közelébe érve megálltak, hogy rövid időre megpihenjenek. Ekkor kísérői közül ketten kiváltak a csoportból és egy szamárcsikót hoztak a közeli faluból, melyre mindjárt felült és így folytatták útjukat a szent város felé. A zsidó egyház-állam és a nép legnagyobb ünnepe első napján történt ez, mikor egy hétig emlékeztek az Egyiptomból való szabadulásra. Tele volt a város zarándokokkal, akik Galile- ából, Júdeából és még messzebbről mentek oda, hogy Salamon király szent templomában ünnepelhessenek. Ezt a kegyhelyet Makkabeus Júdás szentelte újra 200 évvel azelőtt, mikor kiűzte a bitorló An- tiochos Szíriái királyt és csapatait. Sokan ismerték a város felé haladó mestert, aki nemcsak tanított, s az örök igazságokat mondta ki, hanem halottakat támasztott fel, vakokat tett látóvá, kiűzte az ördögöket, bénákat, bélpoklosokat és vérfo- lyásosokat gyógyított. Viszont sejtelmük sem volt arról, hogy ő az, akiben „elközelített a mennyeknek országa ”, Ettől függetlenül feltétlenül hittek benne és szerették. Jövetelének hírére kitódultak az emberek a város kapuin, köntöseiket a szamár lábai elé dobálták, lombokkal, virágokkal hintették be útját lelkesen kiabálva „Hozsánna Dávid fiának. Áldott, aki jő az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! ” Mindenki azt hitte, csak azért jött, hogy népével együtt ünnepeljen. Egyedül ő tudta, hogy elérkezett messiási küldetése és munkája csúcsára, melynek útja a Kálvárián át a Golgotára vezet, hogy kereszthalálával megváltsa a bűnös embert és feltámadásával legyőzze a halált. Jézus volt ő, Isten egyszülött fia, a megígért Messiás. Megérkezésekor mindenki ujjongott, egyedül ő állt meg a lejtőn nagy szomorúsággal és Jeruzsálemet siratta, mert előre látta annak pusztulását. A városba érve: .....bement az Isten templomába és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit feldöntötte, (Mert meg van írva:) Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává teszitek ”, Az egyház-állam főpapjai és a hatalmon lévő párt tagjai, a farizeusok felismerték a veszélyt, mely rájuk vár, ha Jézus tanításával és csodatetteivel megnyeri a népet. így elhatározták, hogy tervüknek törvényes látszatot adva elveszítik. Aggódva figyelték, míg a Mester három napon át gyógyított és prédikált a templomban. Ez alkalommal mondta el vádbeszédét a rendszer ellen és többek között kijelentette: „...jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók. Mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt... Jaj nektek vak vezérek, akik azt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az, de ha valaki a templom aranyára esküszik azt köti az eskü". Ezután mintegy végrendeletként meghirdette az Új parancsolatot: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint tenma- gadat". Tanítása szerint Isten előtt nincs kivétel, tehát minden ember és minden nép egyenlő. Végül a kíváncsiak kérdéseire felelve megismertette a jeleket, melyek Izrael büntetéseként jönnek el a maguk idejében: „Nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen. Nagy földrengések lesznek itt is, ott is és mindenfelé dögvész, éhínség, rettenetes dolgok és félelmes tünemények az égen... Mikor már látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, vegyétek tudomásul, hogy elkövetkezett annak pusztulása. Mert azok a bosszúállás napjai. Jaj akkor a terhes és szoptatós asszonyoknak! Mert nagy lesz a nyomorúság a földön és a harag e népen. És elhullnak fegyver által és foglyul viszik őket minden pogány nép közé és Jeruzsálemet pogányok tapodják majd, míg be nem telik az ő idejük ”, Kísértetiesen igaz jövőbelátás! Csütörtök este elfogyasztották a húsvéti bárányt, majd árulójának megnevezése után kiosztotta az Úrvacsorát, mellyel megkötötte az Új-Szövetséget Isten és a bűnös emberiség ‘között. Ezután kiment tanítványaival a Gecsemané kertbe, ahol figyelmeztette kiválasztott három őrzőjét: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek ”, Majd félrevonult, hogy imádkozzon és kérje Atyját: „ha lehetséges" múljék el tőle a keserű pohár. Visszatérve aztán látta, hogy az őrzéssel megbízottak elaludtak, mire kesernyés, de megbocsátó és bölcs megértéssel mondta: „...jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen". A poroszlókkal rátörő Júdás csókjának, a főpapok szolgái által való elhurcolásának már jóformán semmi jelentősége sincs, hiszen Péter a „ Kőszikla ” is háromszor tagadta meg ezen az éjszakán. Hamis tanúkra sem volt szükség, mert maga jelentette ki a főpapok és a nép vénei előtt, hogy ő Krisztus, a Messiás, tehát istenkáromlást követett el, amiért halál jár. Nem kellett hát több bizonyíték. Mindent beismert, így azonnal helyreállt az uralkodó rendszer önbizalma. Megszűnt a félelmük, mert tudták, hogy győztek. Azokban a napokban Jeruzsálemben mindenki csak Krisztusról beszélt, de napjainkban csak nagyon óvatosan ejtik ki, vagy nem
