Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 I 2000. március módjának. És feltette a szónoki kérdést: vajon ki nyerte meg a háborút: Magyarország vagy Csehszlovákia? És kinek engedték meg, hogy beszéljen ebben a teremben: Magyar- országnak vagy Csehszlovákiának? Nincs még egy nemzet Európában, amely összehasonlítható lenne Csehszlovákiával, ami a kisebbségekkel való bánásmódot illeti a két háború közötti korszakban — jelentette ki a csehszlovák külügyminiszter, majd így folytatta: — A lakosság áttelepítése nem a mi saját gondolatunk. Húsz év alatt Csehszlovákia mindent megtett, hogy meggyőzze a világot: az áttelepítés gondolata idegen számára. Hosszú éveken át sokkal többet adtunk a kisebbségeink számára az emberi jogoknál. És mi volt az eredmény? Elárasztották a Népszövetséget magyar polgártársaink panaszaival, amelyek feltűnően hasonlítottak a tegnap halott frázisokhoz. Akkor azt "nem, nem, sohá"-nak mondták, és a szentistváni korona sérthetetlensége volt a téma, amely körül ezeket az érveket a gyűlölet himnuszába foglalták. (....) A tegnapi beszéd nem könnyíti meg törekvéseinket. Néhány felszínes frázist kivéve nem hallottuk Gyöngyösi úrtól a magyarországi félfasiszta, fasiszta és mindvégig feudális rendszer húsz évének egyértelmű elítélését. (....) Magyar kisebbségünk vezérei már jóval a háború előtt szövetkeztek Heinlein szudéta árulóival, a tömeggyilkos Frankkal, a barbár lidicei gaztett elkövetőjével. Abban az időben sok magyar terrorista lépte át határainkat és szabotázsakciókat szervezett Szlovákiában... Jan Masaryk nem fukarkodott a vádaskodással, hogy befeketítse Magyarországot a béke-konferencia előtt: - Dél- Szlovákia Olaszország és Németország részéről történt szeny- nyes bécsi kiosztása után — mondotta — Magyarország gyorsan elfoglalta a területet és szlovákok, meg csehek tízezreit száműzték. Surány városkában a magyar katonaság tüzet nyitott a templomból éppen távozó parasztokra, csak azért, mert szlovákul énekeltek. És ez a háború előtt történt! (....) Amikor 1944-ben a német front hátában fellázadt a szlovák nemzet, a magyarok segítettek a németeknek leverni a felkelést. Magyar katonai alakulatok segédkeztek szlovák hazafiak tömeges kivégzésében. Csodálkoznak, hogy mindezen tapasztalatok után nem adtuk vissza a magyarok valamennyi jogát és kiváltságát, amellyel oly sokáig visszaéltek?... A csehszlovák külügyminiszter vádaskodásai jó talajra hullottak s a delegátusok közül senki sem vette magának a fáradságot, hogy utánanézzen a tényeknek és ellenőrizze Masaryk szavainak hitelességét. (Mint ahogy Párizsban is jóváhagyták Trianon számtalan felületességét, így például másodszor is hajózható határfolyónak fogadták el az Ipolyt. De lehetne sorolni még a példákat.) Hogy mindezeket most, az események ötvenharmadik évfordulóján felelevenítettük, nem azért tettük, hogy gyűlöletet vagy ellentéteket szítsunk a két szomszéd nép között, hanem csak azért, hogy az új generációkkal megismertessük a párizsi békekonferencia számunkra sérelmes döntéseit. A romániai magyar kisebbséggel is szörnyű jogtalanságok történtek a második világháború után és Párizsban másodszor is elveszítettük Erdélyt, ami mindig soha be nem gyógyuló seb marad, de azok a szenvedések, amelyeken a felvidéki magyarok akkoriban keresztülmentek, minden képzeletet felülmúltak. A csehek barbarizmusa a történelem ítélőszéke elé kívánkozik. Mindez 55 évvel ezelőtt történt és az események azóta bizonyos értelemben elégtételt szolgáltattak a felvidéki magyaroknak: a magyargyűlölő Jan Masarykot, a magyar kisebbség elleni bosszúhadjárat egyik értelmi szerzőjét a béketárgyalások után pár évvel Prágában kommunista elvtársai (vagy szovjet ügynökök ?) kidobták az ablakon, Csehszlovákia, a '19-ben hazugságokkal összetákolt mesterséges állam pedig 1980-ban, az európai rendszerváltáskor három részre hullott szét. Isten malmai lassan őrölnek, de soha meg nem állnak... *** UTÓIRAT: Forrásként Dalibor M. Kmo professzor, csehszlovák diplomata O MIR S MADARSKEM című Prágában, 1947-ben megjelent könyvét használtam, amelyet 1992-ben Kafer István forditásában Hábel György adatott ki magyar nyelven 1992-ben "A békéről tárgyaltunk Magyarországgal" címmel. A könyv írója tárgyilagosságra törekedve viszonylag reális képet festett a párizsi békekonferencián történtekről s ezért érdemes volt áttanulmányozni a kötetet, hogy annak alapján rekonstruáljuk: hogyan is zajlott le a magyar béketárgyalás 1946/47-ben Párizsban? Illetve pontosabban: hogyan látta a történteket a csehszlovák delegáció egyik tagja. Mindebből világosan kitűnik, hogy a konferencia sarkpontja a Duna fölötti uralom volt, amelyet a Szovjetunió mindenképp meg akart szerezni. És célját el is érte... Emiatt kellett megnagyobbítani a pozsonyi hídfőt és ezért veszítettünk el még további három falut a Duna jobb partján.... S.Gy. * * * "EMLÉKEZZ" Kaprinyák Gyuláné versei "ízléses borítójú verses kötet ötvenhét költeményt tartalmaz. Őszinte vallomásokat a szülőföldről, a Tisza mentéről és az új hazáról Arizonából. Megkapó sorokban emlékezik a szerző az édesanyjára, husvét reggelére, az aratásra. A címadó versben arról vall, hogy bár gondtalan az élete, azért megmaradt magyarnak élete idegen imbolyában. A szerző 1935-ben született Szabolcs községben. Anya nélkül nevelkedett, de szigorú apai felügyelet mellett négy másik leánytestvérével. Nyíregyházán járt középiskolába. 1956-ban lépte át a határt. 1958-ban érkezett az USA-ba. Arizonában él a férjével és két gyermekével." A könyv megrendelhető: Kaprinyák Gyuláné 25 W Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 Ára szállítással együtt 7.95 US-dollár
