Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
2000. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Vidékfejlesztési Minisztérium dolgozói, Paics Attila Székesfehérvár, Papp László Pécs, Major Jolán Cibakháza, Fertő-hansági Nemzeti Park Igazgatósága Kócsagvár, Kele Endréné Budapest, Épületszigetelő és Faipari Kft. Miskolc, Rannila Hungary Kft. Budapest, Református Egyházak : Cibakháza, Tiszaföldvár, Ózd, Sajóvár- kony, Nagy Kálmán esperes Karcag, dr. Bölcskei Gusztáv püspök Debrecen, dr. Bodnár Ákos fögondnok az MRVSZ. főtitkára, Merétey Sándor zsinati tanácsos, A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája, A Tiszántúli Református Egyházkerület, és mindazoknak akik névtelenül ezen helyekre eljuttatták adományukat, azoknak akik segítették tudatni helyzetünket a világgal: köztük az Amerikai Magyar Újság -nak és nem utolsó sorban dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak és kabinet irodájának. Akik ezután tudnak segíteni megtehetik a következő helyre: Református Egyházközség Nagyrév, 5463. Nagyrév Árpád út 87. Információ: Fülöp János egyházgondnok: E-mail: fúlop janos@matavnet.hu (Szívesen felvennénk a kapcsolatot amerikai magyar református testvérgyülekezettel.) SZENT-EST Áldott legyen e szent-est Mert kisded Jézus született Ajándékkal halmozzák Imáikban foglalják Legyen e Karácsony szép és jó Olyan mint még sosem volt Díszelgő karácsonyfa Takarja be az ablakot. Csillagszemű hópelyhek Szálldigálnak csendesen Hóemberek bundája Jelzik most a nagy telet. Kézenfogva asztalnál Családtag és jó barát Isten fiát dicsérik E szeretet ünnepén. Kaprinyák Gyuláné Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra! SZEPESI ATTILA ÜNNEPVÁRÓ RORÁTÉ A kélő félhomályban Az örök mécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. If jú pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó, gyönyörű gyerekség, Ó, boldog Betlehem! Juhász Gyula * Hangulatos, tűnődő Juhász Gyula-vers 1920-ból. Alig több, mint egy szokványos templomi jelenet leírása, mégis csupa pasztellszín, csupa varázslat. Nehezen megfogható és kimondható, hogy mitől, de a könnyed lejtésű vers tompított színei a költő mindenkori barnás verstónusát sugallják. Azt a kicsi komor, kicsit a gordonka sötét zúgására emlékeztető tónust, ami Juhász Gyula költői világa fölött ott borong. Az örökmécses fénye ragyog a kéklő félhomályban, a barokk angyalok pedig mosolyognak. A barokk szó itt nagyon hangsúlyos, szinte az egész verset uralja, annak színvilágát is maghatározza. A barna háttérben kigyúlnak a gyertyák, és a "minisztráns gyerek" kezében megszólal a csengő, mint a bárányé a mezőn. A bárány itt nemcsak hasonlat, hanem Jézusra utalás is, a születő gyermekre, a megváltás szertartásának későbbi áldozatára. A rövid vers dalszerű, szinte táncos formája és félhomályos, elkomorodó színvilága a költő lelkének hasad- ságát sugallja. Az elveszett remények közepette visszaámul gyerekkorába. S az édesbús emlékezéstől - ha csak egy percre is - újra hisz, remél. "Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad." Deák Ferenc
