Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
2000. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 Mi lesz veled MDF? EGY PÁRT TÜNDÖKLÉSE ÉS... Az előző hónapban a MIÉP-ről Magyarország legradikálisabb nemzeti pártjáról írtam. A sorozat második részében az MDF-et teszem górcső alá. A Fórumot rendszerváltó pártként is emlegetik. Gyökereinek mélységei ma már bizonytalan, sokan az 1987-es lakiteleki összejövetelhez vezetik vissza, melyet Lezsák Sándor neve fémjelez. Az akkori összejövetel, vagy ahogy sokan emlegetik, a lakiteleki sátor, korszakváltást jelentett az ellenzék, és ezen belül a nemzeti érzelmű értelmiség életében. Egyben szakító próbája is volt. Az akkor már kifulladt és minden szinten meggyengült kommunista rendszer, tűrte, illetve nagy valószínűség szerint kénytelen volt tűrni, ezt a nagyjelentőségű összejövetelt, melynek céljai homályosak voltak, és több irányzat képviselte magát. Mégis az általános irányzat a szocializmus megreformálása, emberibbé tétele, és ha lehet ilyet mondani, demokratizálása volt. Az összejövetelről kommünikét adtak ki, mely egyfajta polgári tömörülés létrehozását célozta. Ez meg is történt. 1988-ban gombamód szaporodtak a vidéki és fővárosi szervezetek. A szervezkedésben két nagy ellenzéki csoportulás futott, az SZDSZ (akikkel majd a következő írásámban foglalkozom), és az MDF. A pártszerűen működő, de sokáig magát polgári tömörülésnek nevező Fórum, megalakulása után jól érzékelhető radikális nemzeti szárnnyal, és egy polgári liberális szárnnyal rendelkezett. Valahol a kettő között a centrumban foglalt helyet Dr. Antall József, aki nem volt ott Lakiteleken. Mégis személye meghatározó volt az úgynevezett kerékasztal tárgyalásokon, mely főleg a kommunistákkal, és a "sűlyesztőből" előkapart baloldali árnyékszervezetekkel folyt. Ezen tárgyalások folytán került előtérbe Dr. Antal József. Ekkor vált ismertté a neve. Egy idő után, talán 1989 végén vagy 90 elején, amikor már világossá vált, hogy Magyarországon több mint 40 év uán demokratikus választások lesznek, az MDF választási sikerét akadályozta, a le nem szabályozott belső struktúrája. Ennek következtében egy rövid vajúdás után pártá alakult, És Magyar Demokrata Fórum néven lett regisztrálva. Mint említettem, a következő választások két párt versenyfutását hozta, az SZDSZ-ét, és az MDF-ét. A sajtó szinte teljes súlyával az SZDSZ-t támogatta, akik lényegesen radikálisabbnak tűntek, akkor az MDF-től. A lakosság többsége voksolt, most 10 év távlatából alig határozható meg, hogy a választók mely rétege támogatta többé vagy kevésbé a két pártot. Talán a fővárosban az SZDSZ volt az erősebb; vidéken az MDF. Ami a programjukat illeti, az MDF-nek világosabb, közérthetőbb és az emberek által jobban elfogadható programjuk volt, mely ellensúlyozni próbálta a liberális fölényt. Ezen a választáson látszott először szembeötlően, hogy az a sajtó, mely negyven évig szinte kritikátlanul kiszolgálta a kádári rendszert, hogy válik egyik napról a másikra liberálissá. Az ok pedig, mind az írott, mid az elektromos sajtóban a zsidóság vezető szerepe. Ez a sajtó gyakorta szereptévesztésben volt, mely nem közvetítette a politikát, hanem annak főszereplőjévé vált. Mind ezt tette a liberálisok érdekében. A választások előtt méhány héttel, elsöprő SZDSZ-es győzelemről írtak. 1990 tavaszán, az első szabad választások alkalmával az ellenekzője történt. Az MDF, a kereszténydemokratákkal, és a kisgazdákkal megnyerték a választásokat. Sőt a Parlamentben érzékelhető többséget szereztek. Nagy volt az elvárás az MDF-től, és Dr. Antall Józseftől is. Az emberek, joggal, egy igazi rendszerváltást vártak. A remélt rendszerváltás elmaradt. Az ország nagy lelkesedéssel fogadta azt a pillanatot, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta az országot. Összeomlott a varsói szerződés katonai szövetsége, és a KGST, mely a szocialista országok gazdasági szövetsége volt. A nemzetközi helyzet is, Gorbacsov politikája folytán szemmel láthatólag megváltozott. Egyszóval a körülmények olyanná váltak, mely egy mélyreható, mindent átfogó reform elidításához kedvezővé vált. Az emberek vártak, vártak, de, sajnos a remélt roformok elmaradtak. Helyette történtek intézkedések, melyek felemásra sikeredtek. Érdemes összefoglalni, hogy mit vártak az emberek: Az első és legfontosabb, hogy azok a kommunisták, akik felelősek voltak az elmúlt 40 év történéseiért végleg, vagy hosszúidőre eltűnnek mind a politika, mind a közélet, mind a gazdaság éléről. Akkor erre még lett volna lehetőség, hogy az írott és az elektromos sajtó éléről leváltsák a politikailag kompromitálódott személyeket. A Német Miklós által csak spontán privatizálásként emlegetett, a tulajdon kommunista kézben történt és nagy vihart keltett átmentési folyamatának visszafordítása. Ez sem történt meg. Helyette egyfajta kárpótlási rendszert iktattak törvénybe, mely rossz volt, igazságtalan volt, és nem oldott meg semmit. Már akkor lehetett látni az emberek elégedetlenségét, melyet a rohamosan csökkenő életszínvonal is tetézett. Az egész elrontott kárpótlásnál, a legszembetűnőbb volt a föld tulajdonjogával kapcsolatos dilettantizmus. Valamit ráérezhetett a mineszterelnök az elkeseredésre, az elégedetlenségre, mert szinte mentegetőzve mondta hires, hírhedt mondását, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni". A harmadik szembetűnő tévedése a kormánynak az volt, hogy nem igazán tudott mit kezdeni 1956-tal, és főleg a volt forradalmárokkal. A kormány bizonytalan magatartása oda vezetett, hogy az MDF-nek levált a radikális szárnya, Csurka István vezetésével, és új pártot alapított. A kormányon belül is komoly változások történtek. A földtulajdon körüli problémák miatt a kisgazdák, Dr. Torgyán József vezetésével, kiváltak a kormányból, és ezzel az MDF vezette kormány mozgástere oly annyira beszűkült, hogy az elkezdett reformokat sem tudta tovább vinni. Dr. Antall József egy nagyon tisztességes, széleslátókörű politikus volt, de, sajnos az adott történelmi pillanatban nem tudta átlépni saját árnyékát. Eközben a
