Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. november Pártok, arcok, ideológiák MERRE TART A MIÉP? Magyarországon többpártrendszer van. Tőlünk nyugatra, egy ilyen megállapításra jobbára legyintenek és lakonikusan jegyezhetik meg, hogy akkor mi van. Igazuk is van, hiszen odakinn mindez természetes. Lassan mi is hozzászokunk, noha az elmúlt tíz év is túl rövid volt ahhoz, hogy az emberek természetesnek vegyék és megtanuljanak élni annak minden előnyével. Főleg akkor, amikor még léteznek, sőt komoly befolyással rendelkeznek olyanok, akik tudatosan, előre "megkomponált" fanyalgásukkal, sugalmazásukkal a lépten-nyomon fellelhető nehézségekért sarjadozó demokráciánkat teszik felelősé. Ez utóbbi téma megérne néhány oldalt, én azonban inkább hónapról hónapra az országgyűlés egy-egy pártját veszem górcső alá, azzal a szándékkal, hogy a hazájától távol szakadt kedves olvasó könnyebben eligazodjon a honi politika útvesztőjében. Kezdeném a legkisebb parlamenti párttal, a MIÉP- pel. Az hogy legkisebb, csak látszat. Igaz, hogy ők rendelkeznek a T. Házban a legkevesebb képviselővel, de ugyanakkor a mai politikai paletta állandó átrendezés alatt áll és ennek az átrendeződésnek meghatározó szereplője a MIÉP. Ez alatt azt értem, hogy ha ma lennének a parlamenti választások, a magyar keresztény, nemzeti radikalizmust megszemélyesítő párt súlya, befolyása és valószínű képviselőinek száma, már rég nem tükrözné, illetve túllépné az 1998 tavaszának idősakát. Honnét indult a MIÉP? Sokan leegyszerűsítve, az MDF-ből való kiválásának időpontjára teszik születését. Különös párhuzamot említenék erre az érvre. Mikortól élőlény a kis jövevény? A születésétől vagy a megfogan- tatásától? A keresztény humanisták szerint a megfogan- tatástól. Akkor pedig a MIÉP a Magyar Demokrata Fórum megalakulása pillanatában ott volt a szervezetben. (A névadás de factó megalakulása utáni időszakra tehető.) Életjelt adott, fejlődött (egy kicsit talán változott is), noha színre lépése az Antall József néhai miniszterelnök és Csurka István közötti szakítás időpontjára tehető. Egész pontosan akkorra, amikor a párt radikális szárnyától megvált dr. Antall József. Jóval később az MDF liberális szárnya is kivált a Fórumból, viszont szemben a Csurka István vezetésével alapított MIÉP-pel súlytalannak, életképtelennek bizonyult és vegetálásra ítéltetett. Vizsgáljuk meg legalább körvonalakban, hogy mi volt az oka a Csurka nevével fémjelzett csoport távozásának a Magyar Demokrata Fórumból. Ha leegyszerűsíteném a kérdést, akkor azt mondhatnám, hogy egy meglévő (és növekvő) elégedetlen tömeg vezetőt keresett. De többről van itt szó: a Fórum radikális szárnyának elégedetlenségéről az antalli politika megalkuvása miatt. A kezdeti tétova elmozdulás után az események sodrában megállt, és már akkor látszott, hogy egész láncolatában befejezettnek tekinti a változásokat. Itt politikai, erkölcsi és morális eseményekről van szó. Ide lehet és kell sorolni a Németh Miklós miniszterelnöksége alatt kialakult új tulajdonviszonyokat is. Ismert azon antalli kifejezés, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Ez nem más mint a felelősség alól való kibújás. Miért? Ha egy kicsit megvizsgáljuk ezt a kifejezést, rá kell jönnünk csalóka voltára. Ugyanis a magyarság "csinált forradalmat", melyet ugyan idegen csizmák eltiportak, de a hatását megszüntetni soha sem tudták. A lelkekben örökké ott élt. E forradalomnak végül is folytatása volt a 67-88-tól felgyordult események láncolata, amikor már nem a nyílt erőszak játszotta a főszerepet, hanem a kulcskérdések a kerékasztalnál dőltek el. A nemzet forradalma nélkül nem lett volna "kiegyezés". Ezen események menetét próbálta gátolni Német Miklós regnálása, olyan formában, hogy az egyre csökkenő politikai befolyást, hatalmat átmentették a gazdasági szférába, és továbbra is negtartották az írott sajtót és az elektromos médiákat. Mindezt azon titkolt szándékkal, hogy a gazdasági hatalom révén, később újra megszerezzék a politikai hatalmat is. (Ez 1994-ben meg is történt.) Az MDF győzelmével a nemzeti erők joggal gondolhatták, hogy ez a folyamat megszakad. A múlttal és főleg annak hordalékával szakít a Fórum, melynek jelét is adta. Emlékeztetek az olyan plakátra, mint a tavaszi nagy- takarítás. Az új kormány kezdeti lendülete hamar elfogyott, és egyfajta tehetetlenség, belenyugvás, beletörődés vette kezdetét. Az elszemtelenedett baloldal (és persze a vele egy platformon lévő liberálisok), ettől szinte szárnzakat kaptak, újabb és újabb pozíciókat foglaltak el az élet minden területén. Az országban egyre nagyobb lett a kiábrándultság és a csalódás. Térjünk vissza az MDF-ből kivált radikálisokra, akik a kiábrándultak csalódottak élére állva Csurka istván vezetésével megalakították a Magyar Igazság és Élet Pártját. A párt keresztény nemzeti, radikális irányvonalat szembeötlő lett. Mint ahogy szembeötlő lett az is, hogy a MIÉP-nél nem volt szükség tagtoborzásar, gomba módra szaporodtak az új szervezetek, melyek néhány hónap alatt behálózták az egész országot. Történt mindez akkor, amikor a szocialisták és a liberálisok gyűlőlettől eltorzult ábrázattal, a legképtelenebb vádakkal illették és illetik még ma is a MIÉP-et. Az említett mocskolódásból (tisztelet a kivételnek) kiveszi részét az írott sajtó, az elektromos médiák, a "haifaicsángók" által vezetett kereskedelmi csatornák. A médiát a régi kipróbált elvtársak uralják ma is. Mindezek ellenére a párt szemlátomást erősödik, noha tagjai ellen néha a legsötétebb idők módszereit is felhasználják. Különös dolog ez az "újdemokrácia" idejében. Még ma sem veszélytelen sok helyen nyíltan vállalni MIÉP- es elkötelezettséget. Csakhogy a magyar nép már olyan, hogy szívesen vállalja a veszélyt és azok mellé áll, akiket igaztalanul bántanak. Ma már úgy tűnik, hogy minél hangosabbak a liberál-bolsik, annál gyorsabban erősödik a MIÉP. Az eseményeknek azért más oldalai is vannak. (Amióta parlamenti párt lett, az államtól kapott támogatás egyhar- madát olyan nemes célra használják fel, mint a Bocskai Színpad, melynek fenntartása 70 millió, és fergeteges sikert
