Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. november A végső lökést a szeptember 24.-én tartott elnökválasztás adta s utána már drámai gyorsasággal követték egymást a fejlemények. A szavazás másnapján az ellenzéki front közölte a világgal, hogy közös jelöltjük, Vojislav Kostunica megszerezte a törvényben előírt ötven százalékot már a választás első fordulójában, tehát megvan az abszolút többség s így nincs szükség második fordulóra. Milosevics két napi hallgatás után elismerte, hogy Kostunica több szavazatot kapott, mint ő, de azt tagadta, hogy az ellenzéki jelölt szavazatainak száma meghaladja a szükséges 50 %-ot s ezért a szerb választási bizottságot utasította: október 8.-ra készítse elő a második fordulót. Szeptember 27.-én Kostunica elutasítja a második fordulóban való részvételt, határozottan kijelenti, hogy fölényesen megnyerte a választást és felszólítja Milosevicset: ismeije be, hogy alulmaradt és készüljön fel az elnöki hatalom átadására. A hét végén, szeptember 29-30.-án az ellenzéki pártok közös nagy tüntetéseket szerveznek országszerte és a szónokok bejelentik: elutasítják a második forduló tervét és minden törvényes eszközzel, de ha kell, erőszakkal is kikényszerítik, hogy Milosevics fogadja el az első forduló eredményét. Bejelentik, hogy általános sztrájkot készítenek elő. Október 2.-án kezdetét veszi az ellenzéki vezetők által meghirdetett polgári engedetlenségi mozgalom, melynek célja: a nép szabadságának kivivása. Milosevics válaszul fenyegető hangú beszédet mond a belgrádi televízióban és azzal vádolja az ellenzékieket, hogy romlásba taszítják az országot és anarchiát idéznek elő. Másnap az ellenzék újra az utcára szólítja a tömegeket és egész Belgrad forrong. A városban polgárháborús hangulat uralkodik, senki sem tudja, mikor szabadulnak el az indulatok. A kormány rohamrendőröket és a katonaságot rendel ki a középületek védelmére. Az ellenzék szószólói kemény választ adnak Milosevics előző napi fenyegetőzésére és újra leszögezik: amennyiben október 8.-ra mégis kiírják a második választási fordulót, azt bojkottálni fogják. A rendőrök több tüntetőt kiemelnek a tömegből, megverik és elhurcolják őket. A forradalom a levegőben lóg. Október 4.-én rendőrosztagok hatolnak be a Belgrad közelében lévő Kolubara szénbányába és annak negyedik napja sztrájkoló dolgozói közül többeket letartóztatnak. Az ellenzék válaszképpen másnapra általános sztrájkot hirdet. Október 5 csütörtök, a kritikus nap, a döntés napja. A kora reggeli óráktól óriási tömegek hömpölyögnek a jugoszláv főváros utcáin. Senki sem vette fel a munkát. Mindenfelé harsog a Gotov je! , a középületek falain is ez a felírás jelenik meg, diákok csoportjai kormányellenes jelszavakat skandálnak. Ismerős kép: mintha a budapesti utcákat látnánk, 1956. október 23.-án... Az egyenruhás alakulatok tagjai farkasszemet néznek a tüntetőkkel, de összecsapásra még sehol sem került sor. A feszültség egyre fokozódik a városban, senki sem tudja, mi történhet a következő pillanatban... Aztán néhány fiatal botokkal felfegyverkezve és zászlókat lobogtatva kitör a parlament előtt zajongó tömegből és fölszalad a lépcsőkön. Betörik a kaput és máris bentvannak az épületben. Ellenállás nélkül jutnak fel a lépcsőkön és az első emeleti ablakokban megjelennek a zászlókat lengető fiatalok. Diadalittasan integetnek az ujjongó tömeg felé, amely meglódul és ellepi a lépcsőket, az egész parlamentet. A betóduló tüntetőknek senki sem állja útját. A tömeg percek alatt elfoglalja az egész parlamentet. A rendőrök és katonák először dermedten figyelik a jelenetet, de nem mernek szembe-sze- gülni a tömeggel. Aztán az egyik rohamrendőr ledobja a sisakját, majd elhajítja a pajzsát is. így tesznek a többiek is. A katonák is a falhoz támasztják fegyvereiket és elvegyülnek a tömegben. Aztán együtt mennek a valamennyien tüntetőkkel, egymást átkarolva, éltetve a szabadságot, éltetve a demokráciát, éltetve a forradalmat. Mert Belgrádban forradalom volt, a világ talán legrövidebb forradalma. Mindössze öt-hat óra alatt zajlott le, reggeltől kora délutánig. Estére már a forradalmároké volt nemcsak a parlament, a televízió és a rádió székháza s a többi középületek, hanem az egész város is. Győzött a forradalom és megbukott a gyűlölt diktátor. TÜNTETÉSEK BELGRÁDBAN Ég a jugoszláv szövetségi parlament épülete. A televízió képeit nézve az embernek a magyar forradalom nagy pillanatai, az október 23.-i budapesti tüntetés jelenetei jutnak az eszébe. Akkor nálunk is órák alatt győzött a népfelkelés s a békés tömegek mindenütt erőszak nélkül diadalmaskodtak. Aztán beavatkozott Moszkva és eldördültek a fegyverek. Megkezdődött a vérontás, ami végülis a forradalom bukásához vezetett... A szerbek, Belgrad népe szerencsésebb: nekik nem kell tartaniok szovjet intervenciótól, ma már nincs a világon olyan hatalom, amely eltaposhatna egy demokratikus forradalmat. A szerbeket mindig testvérként istápoló oroszok áldásukat adták a belgrádi fordulatra, Putyin elsőnek gratulált Kostunicának. És a Nyugat fellélegzett: megszabadult Milosevicstől! Clinton elnök is üdvözölte a belgrádi forradalom győzelmét és támogatásáról biztosította az új rezsimet. Szerencsés szerbek!... * * * A forradalom tehát győzött Belgrádban és Milosevics eltűnt a színről, ám ahogyan az már általában lenni szokott, az igazi nehézségek az új kormány felállitásával, a demokratikus rendszer megszervezésével és a helyzet konszolidálásával kezdődtek. Mert viszonylag könnyű a barrikádon helyt
