Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa HADD LOBOGJON! Most meg az a baja az ellenzéki kolléganőnek, hogy kormányrendelet született a középületek fellobogózásáról. A hírlapíró asszony szerint (ő jeleníti meg a közvéleményt) semmi szükség a nemzeti lobogó használatára, elég az ünnepből "a milleniumon már amúgy is igencsak felbuzdult honfiúi kebelekben". Ha így megy tovább - írja -, még a végén a házakra, bodegákra, járművekre is magyar zászlót tűz majd a magyar ember. Lelki analfabétákkal nem szívesen vitatkozom. Aki a nemzeti zászló használatát "cikinek" érzi, ahhoz úgy sem ér el a szó. Az ökröt sem lehet énekelni megtanítani, kár a szolfézsórákért... Inkább csak magamban merengek. Mennyire mások vagyunk. Az egyiknek megdobban a szíve, ha magyar lobogót lát, föl néz rá, tekintetével végig simogatja, sóhajt. Talán még a szeme is bepárásodik. A másik gúnyolódik a nemzeti zászlón, zászlónagyhatalom lettünk, vihogja, "hogyé' adják azt a sok-sok zászlót?..." Ő a másik. A "más". Ha lassan is, azért változik a világ. Szamuely Tibor "dicsőséges Tanácsköztársaságában" a Lenin-fiúk még akasztottak, gyilkoltak, ha magyar házon magyar zászló lobogott. Rákosi is alig tűrte, legföljebb a vörössel együtt. Kádárt még a márciusi kokárdáktól is kiverte a víz... "Hogyé1 adják azt a sok-sok zászlót?" - nyihog az itt maradt kései utód. Rossz lehet szegénynek, mert a lelki zsugor is fájdalmakkal jár, mindenféle kényszereket okoz, ráadásul a beteg állapota egyre romlik (félrebeszélés, vegetatív vigyor, nyáladzás, ágybavizelés, kidagadt nyaki erek, miegyéb). Ezenközben a közlési vágy fokozódik, grafomán méreteket ölt, írás közben a beteg vicsorít, fogsorát csattogtatja, lelki szemei előtt ijesztően lobog a nemzeti zászló, a háttérből vérfagyasztóan szól a Himnusz... Jaj! Pilhál György /mn/ * * A szórakozottságáról ismert ideggyógyász találkozik egy hölgyismerősével.-Kezét csókolom, asszonyom. Hogy van a kedves férje?-De professzor úr, én nem vagyok asszony!-No lám, lám! Nem is tudtam, hogy kedves férje agglegény! * Bandi szolgám, ha még sokáig tart ez a hőség, minden barom elpusztul.-Csak a nagyságos urat tartsa meg a Jóisten! Az Olvasó írja: Tisztelt Szerkesztő Úr! Neharagudjon, hogy ismeretlenül zavarom, de ellenállhatatlan kényszer következtében írok, mert férjem azt állítja, hogy ön nem normális. Tegnap is azt mondta, hogy tiszta hülyének tetszik lenni, mivelhogy újságot szerkeszt, ahelyett, hogy valami tisztességes foglalkozás után nézne. Én megvédtem kegyedet, mert tudom, hogy ilyennek is kell lenni mint maga, mert mi lenne, ha mindenki rendes ember lenne? Kész nevetség a férjem részéről. Nemde? Én mélyen tisztelem kegyedet és kérem ne nehezteljen emiatt az uramra, de ő nem tudja értékelni az irodalmat, habár egykor a Fővárosi Könyvtárban volt alkalmazásban. Én nem. Ettől függetlenül sokat olvasok mindenféle íróktól meg magától is. Kérem adja át szegény feleségének szívélyes üdvözletemet és maradtam hazafias tisztelettel. Mrs. Cservenka Gergetyné Kedves Mrs. Cservenka! Hálásan köszönöm szívből jövő sorait, végtelenül örülök, hogy, kedves levelével ismeretlenül is zavart. Férje lesújtó véleményét ne vegye komolyan, higyje el a feleségem is hasonlóképpen szokott nyilatkozni időnként. Ezer szerencse, hogy Önhöz hasonló rokonlelkek is akadnak hébe-hóba, ez ad nekem kitartást a további kétség- beesések megőrzésére. Minden jót, kellemes ünnepeket, maradtam sírig hű írója... * VÁLASZTÁSOK AMERIKÁBAN A republikánus elefánt és a demokrata szamár beszélgetnek-Szamár: -Kedves elefánt barátom ön kire fog szavazni? —Elefánt: -Bush kormányzóra.-Szamár: -Miért?-Elefánt: -Mert én elefánt vagyok. Mi elefántok a republikánusokra szavazunk!-Elefánt: -És ön kire fog szavazni kedves szamár barátom? -Szamár: -Gore alelnökre.-Elefánt: -Miért?-Szamár: -Mert én szamár vagyok. Mi szamarak a demokratákra szavazunk!
