Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. szeptember tolikus egyház fejének bocsánatkéréséhez, a többi csehországi keresztény egyházak képviselői is csatlakoztak. "Bocsánatot kérünk a németek és a magyarok kollektív kitelepítéséért is". Csehszlovákiában a 2. világháború után az úgynevezett benesi dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséget kollektív háborús bűnössé nyilvánították. A németeket és a magyarokat megfosztották állampolgárságuktól és elkobozták vagyonukat is. Mig a mintegy hárommillió szudétanémetet kitelepítették Németországba és Ausztriába, addig a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi értekezlet nem hagyta jóvá. A hivatalos Prága továbbra is jogosnak és a cseh jogrend részének tekinti a benesi dekrétumokat, s elutasítja azok hatályon kívül helyezését. A hatóságok mindeddig nem kértek bocsánatot a németektől és a magyaroktól, s az akkori intézkedéseket jogosnak tekintik.-Legfőbb ideje, hogy Kijev - Kárpátalja Ukrajnával való egyesülésének idei, 55. évfordulója alkalmából - rehabilitálja az 1944 őszén a szovjet belbiztonsági szolgálat által alaptalanul, csupán nemzetiségük miatt deportált ártatlan kárpátaljai magyarokat és németeket - írja a Novini Za- karpattya című lapban Olekszij Korszun, az egykori szovjet megtorlás történetének kutatója. Most, amikor az ukrán nép Kárpátalja Ukrajnával való újraegyesülését méltatja, ünneprontó lenne, ha hivatalosan csak azoknak az érdemeit méltatnák, akik vörös lobogó alatt küzdöttek, s megfeledkeznének azokról, akik ennek a történelmi eseménynek a következtében pusztultak el. Ők voltak ugyanis azok, akik elsőként kostoltak bele a szovjetnek nevezett rendszer keserű gyümölcsébe. Ezért több mint furcsa lenne - emlékezett Korszun-, ha a korábbiakhoz hasonlóan az idei ünnepség során sem ejtenének egy szót sem az elpusztult magyar és német honfitársakról. A 4. ukrán front haditanácsának 1944. november 13-án kelt 0036. számú rendelete értelmében ugyanis az NKVD büntetőakciójának első csapása nemzetiségi alapon, célirányosan a kárpátaljai magyarok és németek ellen irányult, s közülük 30 ezer ártatlan polgárt zártak minden alap nélkül lágerekbe és pusztítottak el. A szovjet rendszer idején Kárpátalján a magyarok és a németek szenvedtek a legtöbbet, ám ügyükben ma is folytatódik a hivatalos hallgatás, a velük kapcsolatos levéltári okmányok alig kutathatók, mig a később elhurcolt ruszinok és ukránok emlékét többé-kevésbé sikerült visszaállítani. A nyugalmazott KGB-tiszt megállapítja továbbá: hiába került elő az 1944 őszi tragikus eseményekkel kapcsolatban több egyedülálló okmány, azok nem keltették fel sem a történészek, sem a hivatalos személyek érdeklődését. Ennél is fontosabb azonban, hogy ezek az iratok nem változtatták meg az utóbbiak viszonyulását sem az akkori eseményekhez, sem az ártatlan áldozatokhoz. Létezik ugyanis valamiféle fortélyos félelem attól, hogy a szomorú igazság elhomályosítja az ünnep fényét. Korszun leszögezi: "Sajnos, ukrán részről nincs meg az akarat a történelem eme árnyoldalának a feltárására, pedig az országban szeretnek a szovjet rendszer 30-40 millió áldozatára hivatkozni, miközben itt van 30 vagy 40 ezer ártatlanul elpusztított kárpátaljai honfitársunk, akiknek vissza kellene állítani a becsületét, méltóságát."-A magyar kormány meghívására a Csíkszeredái Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Hannoverben, a magyar pavilonban, a világ magyarságát képviselte, ahol nagy sikert arattak. Az együttes művészeti vezetője így nyilatkozott a hannoveri útról: "A magyar nemzet kultúrájában egységes, államhatárainktól függetlenül. Ezért képviseltük a magyar nemzetet, hiszen műsorunk a Kárpátmedencei magyarok népi kultúráját tükrözte". Hannoveri magyar családoknál szállásolták el őket. Fellépéseiken csaknem minden alkalommal a külföldiek is beálltak a táncba. Azt mondták a táncukról, hogy óriási benne az életerő, hiteles, mert létező népi kultúra. Hazatértük után az együttes hét személlyel visszaútazott, most a Román Fejlesztési Ügynökség felkérésére az erdélyi magyar kisebbséget képviselik a román pavilonban.-A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a magyar államiság millenniumának jegyében rendezte meg a hagyományos Turul-ünnepséget. A tiszaújlaki határátkelő közelében álló turulmadaras emlékműnél az 1703-1711-es szabadságharc első győztes ütközetére emlékeztek. Az ünnepség Tiszaújlak központjában, az egykori Sóháznál kezdődött, ahol a Rákóczi Szövetség elnöke mondott beszédet. Esze Tamás emléktáblájának megkoszorúzása után a résztvevők a Turul-emlékműhöz vonultak, ahol Torgyán József földművelésügyi miniszter volt az ünnepség szónoka.-A Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napokon, Dr. Czirják Árpád érseki helynök elismeréssel emlékezett a szerzetesrendekre, köztük a ferencesekre, akiknek kétségbevonhatatlan szerepük volt Erdély mindenkori történelmében. Fr. Benedek Domokos leköszönő ferences provinciái elöljáró a "Szerzetesrendek szerepe Erdélyben a reformációig" címmel, majd dr. Csúcsúja István történészprofesszor a szerzetesek reformáció utáni korszakáról tartott előadást. — Kolozsvárnak 11 római katolikus temploma van, itt él 14 fölszentelt pap, több mint 20 ezer katolikus hívő, pár száz főiskolás, római katolikus fakultás van az egyetemen, katolikus sajtó működik, katolikus ifjúsági lelkészség teljesít szolgálatot, az egyetlen római katolikus nyomda is itt található.-Az unitárius egyház szervezésében Tordán kezdődött az a millenniumi rendezvénysorozat, amely 1568-as tordai országgyűlésre emlékezett, melyen a világon elsőként törvénybe foglalták a lelkiismereti szabadságot és a vallási türelmet. Az egykori országgyűlésnek helyt adó római katolikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd háromnyelvű emléktáblát avattak a templom előterében. Igét hirdettek az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei: Szabó Árpád unitárius, Csiha Kálmán református, Mózes Árpád evangélikus, Tempfli József nagyváradi magyar római katolikus püspök. Orbán Viktor miniszterelnök levélben küldte el jókívánságait. A rendezvénysorozat Kolozsváron tudományos ülésszakkal folytatódott.
