Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
2000. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Stirling György: VÁDIRAT EGY EMBERTELEN IDEOLÓGIA ELLEN Napjainkban kézről-kézre jár Magyarországon egy nyolcszázötven oldalas vastag kötet, amelynek címe: "A kommunizmus fekete könyve". Igen, kézről-kézre adják tovább egymásnak családtagok, jóbarátok és ismerősök, mert a könyvnek -- magyar viszonylatban — borsosnak mondható ára van: közel 5,000 forintba kerül. Márpedig ez az összeg azon társadalmi osztály tagjai számára, akik végigszenvedték a kommunizmust s ezért leginkább lehetnek kiváncsiak a könyvre, szinte megfizethetetlen. Hiszen legtöbbjük idős ember, aki 20 - 30 ezer forintos havi nyugdíjból tengődik. Ez a ma már lassan kihaló, a két világháború közötti úgynevezett "trianoni" nemzedék, amelynek élete összefonódott az elmúlt század derekával kezdődött eseményekkel és sorsát végzetesen meghatározta a kommunizmus, átélte a második proletár- diktatúrát, majd a kommunizmus bukását, ez a korosztály volt a Moszkvából importált magyarországi vörös uralom első számú áldozata. Ennek a korosztálynak jutott ki a legtöbb szenvedés és ennek a korosztálynak az életét tette leginkább tönkre a kommunizmus. Joga van hát megtudni erről mindent, ami megtudható: lehet ugyan, hogy a régi sebek felszakadnak a borzalmak olvastán, de talán némi vigaszt nyújt az, hogy lehetett volna ennél még sokkal rosszabb sorunk is. És az is valami, hogy nem jutottunk annak a közel százmilliónak a sorsára, akiket világszerte legyilkoltak a kommunisták, hanem megmaradtunk (igaz, ez nem Rákosiékon múlt...) és a Gondviselés megengedte megérnünk az istentelen rendszer összeomlását is, amikor a marxista tanok a történelem szemétdombjára vettettek... A könyv az idei magyar könyvhét szenzációja volt és az akkorra megjelent első kiadást napok alatt elkapkodták. Mert azokon kívül, akik a saját bőrükön tapasztalhatták a kommunizmus embertelenségeit, felfigyeltek erre a kitűnő könyvre a politikai érdeklődésű fiatal értelmiségiek is, akiknek kivétel nélkül mind a kezébe adnám azt: olvassátok és ismerjétek meg a kommunizmus kendőzetlen igazi arcát. Nem könnyű olvasmány és némelyik fejezet hátborzongatóbb élményt jelent bármilyen rémregénynél, de azt mégis el kellene olvasnia minden diplomázó fiatal intellektuelnek. Hogy okuljanak- tanuljanak belőle s a múlt bűneit megismerve legyen bennük erő a legalantasabb emberi indulatokra és ösztönökre épülő ideológiának, a gyűlölködés ideológiájának elvetésére. Természetesen nagy érdeklődés mutatkozik a könyv iránt a hajdani kommunisták részéről is és azokban a körökben, amelyek még ma is rokonszenveznek a marxi-lenini eszmék korszerűsített változatával. Ezek persze eleve előítélettel veszik kezükbe a könyvet és kritikus szemmel olvassák, készen arra, hogy letagadják tényeket és cáfolják a cáfolhatatlan adatokat. Érthetően kellemetlen számukra, hogy akadtak komoly történészek és szakemberek, akik összegyűjtötték és közreadták a számukra oly kedves vörös eszmerendszer jegyében elkövetett bűnöket, a fosztogatásoktól a gyilkosságokig. Nem kellemes nekik olyan korszak gyalázatáról olvasni, amely korszaknak ők is fő- vagy mellékszereplői, de legalábbis haszonélvezői voltak és most szembesülniük kell azokkal a bűnökkel, amelyeket az ő általuk felmagasztalt eszme jegyében követtek el mások. Ezért joggal érezhetik bűnrészesnek magukat. Érthető hát, hogy ezek a posztkommunisták fanyalogva nyilatkoznak a kötetről és mivel állításait cáfolni nem tudják, tudománytalansággal és elfogultsággal próbálják vádolni a könyv szerzőit s azzal akarják kisebbíteni a könyv értékét, hogy az események válogatását célzatosnak állítják be. Persze nyilvánvalóan nehéz beismerni, hogy egy olyan ideológiában hittek, amelynek egyetlen eszköze a terror volt és hogy hagyták magukat félrevezetni: nem vették észre, hogy a világformáló eszmék mögött csak a nyers hatalomvágy lapul. A könyv a kommunizmus nevében elkövetett emberi aljasságok, az egyéni szabadság elleni vétkek, a jogtiprások és konstruált perek, kínvallatások és halálos ítéletek, népirtások és kollektív deportálások, kegyetlenkedések és vérengzések, megtorlások és az emberi szenvedések egymást szakadatlan láncolatban követő gyűjteménye, aminek elolvasásához jó idegek kellenek. A kommunizmus fekete könyve nem jelent lélekemelő élményt, de belevilágít az emberi aljasság és elvetemültség legmélyebb bugyraiba s ezért nem felesleges megismerni. Hogy megerősítse bennünk a hitet, hogy a jó oldalon álltunk, amikor ezellen az ideológia ellen küzdöttünk és hogy újra kimondjuk: soha, soha többé kommunizmust! Kezembe veszem a könyvet, amelynek az eredetije francia nyelven Párizsban jelent meg két évvel ezelőtt és felütöm az első oldalakat. Olvasom a szezők neveit, akik között négy francia történészt találok s mellettük egy lengyel és egy cseh származású tudós vett részt a könyv összeállításában, illetve írt egy-egy fejezetet. (A két utóbbi szerzőpáros neve jegyzi a közép-európai népek sorsáról szóló részt, amelyben a magyar- országi kommunista uralom és többek között természetesen az '56-os forradalom is szerepel. Ez utóbbiról sajnálatosan röviden és jelentőségéhez képest elnagyolva emlékeznek meg szerzők, de tudomásul kell vennünk, hogy a kötet az egész világkommunizmus történetét tartalmazza és a hatalmas anyagot csak "zanzásítva" lehetett beszorítani a 850 oldalas teljedelembe. Az érdekes, ám viszonylag szűk képanyagból két fénykép jutott a magyar forradalomra. Kár!) A könyv -- Stéphane Courtois "A kommunizmus vétkei" című magvas bevezetője után — öt részre oszlik, az első és érthetően a leghosszabb fejezet a szovjet eseményeket tárgyalja a bolsevik forradalomtól a sztálini korszak végéig. A "Világforradalom..." című második rész Moszkva világ-kommunizmusra irányuló terveit ismerteti s itt olvashatunk a spanyol polgárháborúról is. A harmadik fejezetben a lengyel- országi s a közép- és délkelet-európai kommunista pártok működéséről tájékozódhatunk, míg a negyedik rész az ázsiai (kínai, észak-koreai, vietnami, laoszi és kambodzsai) kommunista terjeszkedés történetét mutatja be. Végül az utolsó rész
