Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
2000. júl- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 j A mosoly országa HOL VAN A PÁL UTCA? Tegnapelőtt megnéztem a televízióban a Pál utcai fiúk című filmet. Ez annyit jelent, hogy most már tizennégyszer láttam azt, amit megelőzően hetvenháromszor elolvastam és százezerszer átéltem. Hogy aztán ez most sok vagy kevés, azt megítélni nem tudom, mindenesetre ha holnap újra adja a tévé, én újra megnézem, és a könyvet is összekönnyezem megint, ha a kezem ügyébe akad... Valami biztos van ebben a történetben. Valami fontos üzenet, amit így leírni nagyon nehéz, holott tényleg fontos és tényleg üzenet, itt van az ember nyelve hegyén, lelke mélyén, csak éppen kéne valaki, aki megfogalmazza. Mint Molnár Ferenc. A szerző. Egy könyv, amelyből minden kor és minden korosztály építkezhet. Tizenévesen az ember a nagyfüttyű Csónakost kedveli, a határozott Boka tábornokot, meg Janót, a tótot pipástul, Hektorostul. Évekkel később Kol- nayt és Barabást is megérti az olvasó, vitatkoznak, civód- nak, mert az ember már csak ilyen, nyűgje van, nyavalyája, belemar a környezetébe, mert az van éppen a kezeügyében, őt a legkönnyebb piszkálni. Következik a gittegylet, ezt a témát már rágni kell, de emészthető, csak türelem kell hozzá. Nemecsek persze végig ott van - csupa nagybetűvel -, ő itt a fundamentum, a 0 kilométerkő, ahogyan azt a szerző is megálmodta. Én a vörös ingeseket kedvelem. Arasznyira az ezredfordulótól az ember a becsületes ellenfeleket kedveli. Akiknek nem kell a trükkel átjátszott grund. Akik a háború előtt hadat üzennek. Akik vigyázt vezényelnek a megfürdetett Nemecsek tiszteletére. Akikben gerinc van. Áts Feri, aki ellenség, de nem kezdi ki a Pál utcaiakat, nem jelenti fel Bokát, nem interpellál ellene, meg polgári pert sem indít. A két Pásztor fiú, aki nem fogadja el Nemecsek anyukájától a forró csokoládét. Talán mert érzik, nem jár nekik a sikerdíj. Különös, egyre különösebb világot írt le ez a Molnár Ferenc. Még nem volt Coca-Cola, walkman, McDonald's, talán még angol vécé és pipereszappan sem volt. Csak tiszta emberek. Hogy rohan az idő! Pilhál György * SZERÖK MÖG MEGÖK Egy szép napsütötte őszi nap délelőttjén éppen valamit barkácsoltam az udvar kellős közepén, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hangos hóha!, hóha! közepette valaki megállt fogatos kocsijával a házunk előtt. A jövevény már jól bent járt az udvarunkban, amikor az illetőben felismertem régen látott kereszapámat. Miután át estünk a civilizációs formaságokon: a jónapot, keresztapámon és a szerbusz, körösztfiamon, keresztapám rögtön rátért jövetelének tárgyára, vagyis hogy valami pallódeszka kell neki kölcsön. Jóformán még be sem fejezte a mon- dókáját, amikor az udvarnak egy kissé félreeső részében fölfedezte a deszkákat. Apám az előző napokban ugyanis kikészítette őket, hogy a kellő pillanatban kéznél legyenek. Keresztapám éppen mondani akart valamit, amikor az utcán valami gyanús motorzúgásra a lovak idegesek lettek. Elindult, hogy megnyugtassa őket. A kiskapuból még visz- szaszólt: "Körösztfiam, mire visszagyüvök, ezekre a deszkákra írjá rá szerűket, a kocsin lévő többi deszkákra majd megöket írunk. A szerökrű meg a megökrű tuggyuk majd mög, hogy mejik dészka kijé". SZERÖK MÖG MÉGÖK? - villant át az agyamon. Édes Istenem, mit is jelentenek ezek a furcsa kifejezések? Most hallom őket először! Mondtam is keresztapámnak, amikor visszajött. Ezen a kijelentésemen viszont most ő csodálkozott el, és mintha még meg is sértődött volna egy kicsit. "Ejnye, körösztfiam, de buta vagy, hát jársz té égyáltalán iskolába?" - kérdezte olyan ellenszenvvel, hogy minden porcikám beleborzadt. "Már hogyne járnék!" - és ahogy csak tőlem telt, kihúztam magamat. - "Ötödikbe járok!" - mondtam nem kis büszkeséggel. - "Minket ötödikeseket már nem csak egy tanító tanít, mint azokat a csitri alsós negyedikeseket, nekünk már minden tantárgyat másik tanár..." Gondoltam, hogy most majd egy hatásos szöveggel rukkolok ki keresztapámnak, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy ő már kint van a kocsinál a deszkákkal. Amilyen gyorsan csak tudtam, utánairamodtam. Éppen akkor értem oda, amikor "kódolta", vagyis jelölte a deszkákat. Ikszeket és pluszokat rajzolt rájuk, vagyis: Szerűket és megöket. Rácz János Két cowboy beszélget:-Mikor együtt laktunk Jim-mel, mondtam neki, hogy húzzon minden reggel tiszta zoknit! —És hallgatott rád?-Persze, de egy hét múlva már nem tudta felhúzni a csizmát. A nyuszika magában morfondírozik:-Köszönni kéne neki. De, hogy szólítsam? Róka elvtárs? Róka úr? Áh, egyszerűen csak lerókázom. Autólopási ügyben folyik a tárgyalás. A ravasz védő az utolsó kérdéssel fordul a kárvallotthoz:-Felelőssége tudatában meggyőződéssel vallja, hogy a védencem lopta el az ön tulajdonát képező autót? —Ügyvéd úr, a maga beszéde után már abban is kételkedem, hogy egyáltalán volt gépkocsim.
