Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. júl.- aug. ABELOVSZKY ELIZ MAGYAR KORONA: AZ ANGYALI, A SZENT (Vörös Győző: Templom Théba koronáján című könyve körüli viharról) A Korona hazautazásának idején Amerikában ezt írták róla: "...a világ összes koronájának nincs olyan kalandos története, mint az egyetlen magyar koronának" Azonban, ez a kalandos történetű Korona csak a hazatérése után indult el igazán hiteles múltja feltárása felé. A nemzeti ereklyénk, Szent Koronánk körül hihető és bizonyítható történetek garmadáját az elmúlt években egy látszólag összefüggő felfedezés ismét a világ tudományos érdeklődésének középpontjába röpítette. Egy fiatal magyar egyiptológus, Vörös Győző és csoportja, 1995-ben engedélyt kapott az egyiptomi kormánytól arra, hogy a Királyok Völgyében, az un. Thot- hegyen, kutató munkát végezzen. Közel féléves ásás után feltárták a XI. dinasztia uralkodójának, Mentuhotep Szankharé fáraónak négyezer éves templomát, aminek gazdag leletei között kultusz szobrok, fontos feliratok, falfestmények, alapítási adatok szerepelnek. Vörös Győző azt is megállapította, hogy a Thot- hegy természetes piramis, és feltevése szerint abban király vagy fáraósírnak is lennie kell. A templom létezéséről már a múlt századforduló óta tudnak angol és német tudósok, de - valószínűleg, nehéz megközelítése miatt, - nem vállalták a feltárással járó, fáradságos munkát, ui. 400 méter magasan van, 5-6 kilométerre a legközelebbi járható úttól. A meredek sziklán épült templomot sokszáz köbméternyi kőtörmelék vette körül, aminak elhordására és a szinte függőlegesen meredek sziklafal meghódítására gyakorlott egyiptomi kőfejtőket alkalmaztak a magyar kutatók. Naponta több, mint egy órai hegymászással és sok csomaggal közelítették meg a templomot, mert a tevék, sőt az ilyen munkákra gyakran használt szamarak sem voltak alkalmasak fel-alá járni ezen a köves meredek úton. A helyi mohamedán dolgozók pedig nem voltak hajlandók a hegyen tölteni az éjszakákat, mert féltek a gonosz szellemektől! A magyar kutató csoport kiváló munkája folytán az is kiderült, hogy a már bizonyított 4000 év előtti téglatemplom alatt, kb. ezer évvel korábban - az archaikus korban is -, volt egy hatalmas, kb. 500 négyzetméteres kőtemplom, amelynek nagysága közel azonos a most feltárt épület méreteivel. Mivel a templomépítés abban az időben a királyok privilégiuma volt, ez a felfedezés Théba fontosságát is egy évezreddel korábbra teszi. A jó felkészültségű, fiatal tudós feltételezése, hogy a templom lehet egy fáraó sírhelye is, igaznak bizonyult, mikor az északi oldalon lévő, feltételezett bejáratot keresve, meg is találta. Ugyanis, az egyiptomi vallás szerint a lélek számára "kijárat" az, mert a csillaggá lett fáraó lelke az északi Sarkcsillag segítségével tájékozódik a lélek világában.. A 35 méter magas sziklafalon - 17 méter magasságban -, megtalált bejárat egy nagyméretű sziklasírba vezetett, amiben, valószínűleg már évezredekkel ezelőtt kifosztott szarkofág állott, a rablók által tisztára söpörve.. Mivel Vörös Győző engedélye nem terjedt ki a feltárás munkájára, ezért "csak" mindent bejárt, leírt és lefényképezett. Az egyik terem egy proto-keresztény, vagy Koptszentély lehetett, a Krisztus utáni századokból. Feltételezhetően, a mindenütt üldözött és katakombákba kénysze- rített korai keresztények találkozóhelye volt ez a terem. A templom belső falán egy életnagyságú falfestményt találtak, amit idegen nyelven Pantokrátornak neveznek. Nekünk, magyaroknak erre a képre, illetve fogalomra több szavunk is van, ősidők óta. Ezek: a Világbíró, a Világügyelő, a Világmindenségen uralkodó, a Teremtő. Azonban ezek a szavak mit sem jelentenének a jelenkor magyarsága számára, ha ugyanez a kép nem lenne rajta a magyar Szent Koronán. Kitörölhetetlenül, a világ minden muzeológusa által jól ismerve. Amikor ezt a hirt néhány magyar újság közölte, az ország jobbik fele boldogan fordult dicső ősi múltunk újabb jele felé. Csak ezután szólaltak meg a szakma "nagyjai", akik eddig - jobbik esetben! - szinte észre sem vették Vörös Győző világhíressé vált felfedezését. Magyarországon többen csak szakmai féltékenységet vélnek felfedezni a rangos régészek kritikáiban, de sokan vagyunk, világszerte - apostoli-amatőr magyar régészek -, akik "ellenséges, vagy hazai" jelzővel illetjük már régóta ezeket a gögös szakembereket. A támadó "féltékenyek" szemére hányják Vörös Győzőnek a következőket: 1. "Arról beszél, hogy királysírt fedezett fel, holott erről semmi bizonyítéka nincs." 2. "Ezt a nem bizonyított eredményt teljesen kisajátította magának, kihagyva a dicsőségből másokat, a kutatócsoport második emberét, Pudleiner Rezső régészt is." 3. "Vörös Győző "csak" egyiptológus, nincs régész diplomája, tehát uzurpátor-bitorló, akinek nem volt joga ilyen nagyjelentőségű felfedezéshez." 4. Még Kákosy professzor is szakmailag alaptalannak, sőt erkölcstelennek tartotta Vörös Győző "hencegését", hogy erről könyvet merészelt írni, amely könyvnek (mellesleg) ő volt a lektora. Vörös Győző könyvét, a Templom Théba koronáján, prof. Kákosy ismerte, a könyvet lektorálta, a fiatal szerző az ő tanítványa volt. Professzor Kákosy kitűnő szakember, bőven lett volna módja, lehetősége arra, hogy idejében felfigyeljen esetleges hamisításokra.
