Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
2000. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 DR. MISKOLCZYKÁLMÁN A MAGYAR "ANGYALOS" CÍMER Nemigen találunk más országok címerében olyat, melyet két angyal fog közre, nyilván védelmező szándékkal, jó fényt vetve a magyarság keresztény érzületére. Ez kihívta valamilyen - nyilván nem keresztény irányzatú "magyar" magazin nemtetszését és lehozták az angyalos címert, a két angyal mögött két ördöggel, de úgy, hogy nyilván faj- lalankodó szándékkal közelednek hozzájuk. Hogy ez meg- botránykoztat vagy felháborít minden jóérzésű magyart azzal ők nem törődnek, mert a szabad "művészi" kifejezés előbb való mindennél. Ezzel az esettel kapcsolatban kissé "teologizálva" felmerülhet bennünk az angyalok és ördögök létezésének kérdése: Valóságosan létező lények ezek vagy csak a vallási képzelődés és iratok termékei? A főbb monoteista, tehát a keresztény, a mohamedán és a zsidó vallások állítják ezeknek a szellemi lényeknek a létezését. A kereszténység szent könyvei, mind az Ó, mind az Újszövetség világosan beszélnek róluk, mint "összekötő" kapcsolatot valósító lényekről, az Isten és az ember világa között. A görög "angelos" és a héber "malach" szó - gondoljunk Malachiás prófétára - "küldöttet" "követet" jelent. Miért időszerű erre az angyalos címerünkre fordítani figyelmünket? Azért, mert annak szimbólikus jelentése bizonyos büszkeséggel tölthet el bennünket. A baloldali rész a piros-fehér sávokkal az Árpád-házi királyok címerét őrzi: a négy fehér sáv a négy legnagyobb magyar folyóra emlékeztet: A Duna, Tisza, Dráva és a Száva öntözi azt a csodálatos földrajzi egységet, amelyeket a Kárpátoktól körül ölelt Nagy-Magyar Alföld képez, s amely csupán nyugat felé "nyitott", amint ezt már Géza fejedelem és Szent István felismerte. A hármas halom: a Tátra, Mátra és Fátra hegységek jelképe; rajtuk a kettős apostoli kereszttel: a magyarságnak a keresztény kultúrába való beiktatása Szent István királyunk által, amint azt már Szilveszter pápa elismerte. Amikor követe beszámolt a király térítő tevékenységéről felkiáltott: "Én csak apostoli vagyok, ő igazi apostoir Szent István apostoli munkáját Szent László folytatta: két népcsoport a kúnok és a besenyők megtérítésével, majd a későbbi magyar királyok és erdélyi fejedelmek révén, akiknek a tótok valamint az oláhok hálával tartoznának, vallási kultúrájuk fejlesztéséért; nevezetesen a Szentírásnak anyanyelvűkre való lefordításával, anyanyelvi iskolák alapításával, lelkészeik kiképzésével. Persze minderről elfeledkeznek, bár tudat alatt még nyilván ez a kulturális örökség tör néha felszínre, például a "Szlovák Állam" esetében: címerükül a magyar címer jobb oldalát választva, bár azzal kérkedve, hogy az előbb volt az övék (?). Ingyenes állítás, mert szlovák államról csak Tiso elnökük idejében és a csehektől való elválásuk óta beszélhetünk. Az angyalos címer csúcsán ott van a magyar Szent Korona, mint az 1000 éves magyar államiság jelképe és biztosítéka, amelyről újabban annyi könyvet írtak és amelyet annyian analizáltak (sőt egyes fenti említett körök ki is gúnyoltak), elsikkasztva sokszor a lényeget: hogy tudniillik ez a korona, annyi viszontagság után, szinte csodával határos módon fennmaradt s mi hívő magyarok bátran mondhatjuk, nyilván azért, mert első tulajdonosa István király, a Szent, felajánlotta azt az "Angyalok Királynőjének", a Megváltó Jézus Krisztus földi édesanyjának. Történelmileg bizonyos, hogy - legalább részben - ez a korona visszamegy Szent István korára, így egyike az európai dinasztiák koronái között a legrégebbieknek (csak Nagy Károly koronája előzi meg időben). Ki lesz az a magyar "fejedelem", aki majd ismét fejére teheti ezt a koronát? Ez a jövő és a Gondviselés titka. Annyi bizonyos, hogy a magyar címer nélküle nem teljes, miként a "Kossuth címer" sem, a kudarcba fűlt 1848-as szabadságharc jelképe, melyet a rosszemlékű bolsevista rendszer jogtalanul tett magáévá. Ide kívánkozik még Vörösmarty Mihály epigrammája: Magyarország címere Szép vagy ó hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos / négy folyam árja szegi; Ám természettől mindez lelketlen ajándék: Naggyá csak fiaid / szent akaratja tehet. HA SZÁRNYAM LENNE Titkos vágyam néha szárnyakat bont, S lázas képzeletem ábránd képeket ont. Ó ha levethetném földi kötelékimet, S birtokba vehetném a végtelen kék eget... Madárként szárnyalva láthatnám a világot; Üde ligeteket, békés tavat, síkságot. Zordon bérceket és a háborgó tengert; A völgyek sok-sok kincsét s bennük az embert. Helyt adok magamban egy pajzán gondolatnak - Ellesni titkát a harmathintő pirkadatnak; Látni szerelmes légyottok titkos szentélyeit, A Föld és az Élet rejtett kincseit. Ámde jaj: Valóban jó lenne mindent látni? Felégetett falvak, tömegsírok felett szállni? Hisz e látványtól lesz az élet gyászos és végzetes; Bizony mondom: a falak börtöne néha kíméletes. Tibor Fábián "Ne feledjük múltunkat, legyen örömünk benne, s reményünk a jövőben."
