Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7-8. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 2000. júL- aug. Az uralkodó következetes, célratörő munkája, és­pedig a keresztény birodalom megszilárdítása, a védelemre való állandó készenlét és az igazságszolgáltatás ember- feletti erőfeszítést kívánt, amit csak egészen kivételes egyéniség volt képes megvalósítani. Ehhez szüksége volt apjától örökölt politikai géniuszára, korának átfogó műveltségére, valamint az Istenbe, a fajtájába és önmagába vetett szilárd hitére. Azonkívül szüksége volt a bölcs király szeretetteljes szigorára is, mely ha kellett nemcsak jutalma­zott, hanem büntetett is. Mindezek a tulajdonságok meg­voltak benne, párosítva annak tudatával, hogy nem egy-két évszázadra rakja le Magyarország alapjait, hanem az elkövetkező évezredekre. Azt hiszem, hogy ezen a funda­mentumon voltunk képesek túlélni történelmünk minden viharát. Nagyságának és tisztánlátásának legékesebb bi­zonyítéka a fiához, Imre herceghez intézett szellemi vég­rendelete, az INTELMEK, melyben korának látókörét messze túlhaladva és a jövőbe látva adott utasításokat a Kárpát-medence, vagyis egy nemzetiségi állam igazságos vezetésére. Egészen kivételes történelmi és nemzetpolitikai érzékre vall, hogy a XI. század elején ilyen tudatosan megvilágította az államvezetés helyes és egyedül járható útját, vagyis napjaink legégetőbb problémáját, a nemzetisé­gi kérdést. Azt hiszem nem túlzás, ha az uralkodás művé­szének nevezzük őt. Kétségtelenül ismerte ősi kultúránkat, mégis hoz­zájárult, hogy múltunk szóhagyományban éló szellemi ter­mését, pogánynak nevezett műveltségünket, hagyománya­inkat és mitológiánkat megsemmisítsék a hittérítők. Vi­szont ennek, a sokak szemében kíméletlen szellemi ön­csonkításnak eredménye, hogy ma tizenhat millió magyar él szerte a világban. 1945 és 1990 között gyarmatosítóink nem mertek hozzányúlni a magyar nép leikébe belevésődött em­lékezéshez, de Szent István napja helyett "Alkotmány Ün­nepének" nevezték. Ezt a kommunista alkotmányt az 1990- ben megtartott választások után azonnal meg kellett volna változtatni egy független állam igényeinek megfelelően. Sajnos ez néhány egészen jelentéktelen pótlással mind a mai napig érvényben van. Őszintén szólva nem ismerem a bolsevista terror hazánkra kényszerített konstitúciójának szövegét. Azt viszont jól tudom, hogy egyetlen nemzetnek sem lehet alkotmányt adni fegyveres ellenség túlerejének parancsára. 1222-től - az Aranybullától" - kezdve történel­mi tapasztalat, hogy egy jogállam alapvető törvényeit és emberi jogait csak félelem nélküli környezetben, vélemé­nyüket kimondó, felelős törvényhozók állapíthatják és fo­galmazhatják meg. Ezt az elvet és Gyakorlatot még a leg­kíméletlenebb Habsburg elnyomás idején is kivívták őse­ink az országgyűléseken, még ha kénytelenek voltak is bizo­nyos megalkuvásra. Hála az amerikai elnök, Carter és tanácsadói teljes felelőtlenségének s tudatlanságának, a Szent Koronát, a koronázási ékszerekkel együtt visszaszolgáltatták a bolse­vista Kádár rendszernek, mert szerintük az "emberarcú" volt. Díszes kíséretet is adtak hazaszállításához, ehhez azonban nagyon nehezen lehetett magyar ajkú kísérőket találni, mert tisztességes ember nem vállalkozott erre az árulásra. Azóta, - immár 17 éve - múzeumi tárgy a szent klenódium, ui. az üzlet az üzlet. Bizonyos hogy, ha kevés lesz már a látogató, eladják majd egy milliomos mű­gyűjtőnek, mert a pénznek nincs szaga, vagy egy raktárba kerül, akárcsak a meggondolatlanul hazaszállított Lu- dovika zászló. Ez aztán kétségtelenül elégtétel lesz az ateista-bolsevista-kozmopolita hazaárulóknak, mert nem sérti többet államfilozófiájukat. Mindenesetre reméljük, hogy ebben az évben lesz még Szent Jobb körmenet és botcsinálta lelkesedés. Azután? Kizárólag az új kormányon múlik, hogy első szent királyunk emlékének ünnepet szentelnek e, vagy sem. Abban azonban egy pillanatig sem kételked­hetünk, hogy az Anyaszentegyház a legméltóbbat iktatta szentjei közé nagy királyunkkal. Bár ma is lenne szerető szívű, keménykezű igaz magyar államférfi, egy Szent Istvánhoz hasonló nagy egyéniség, aki sötétben tántorgó fajtánknak utat mutatna a jövő felé, napjaink magyar éjsza­kájában. /MAGYARSÁG/ SZÜLŐFALUM Szabolcsi templom csonka tornya Odavágyik szívem vissza Harangszóval vártak engem Iskolába minden reggel. Ezeréves templom de sokat mondana Ha eredeti tornya még mindig megvolna Magaslatból hirdetné A szabolcsi zsinat szentjegyét Öreg földvár tetején Díszeleg egy szép emlék Márványkő aranysárga betűi Hirdetik ősi történetét. Ahol a szőke Tisza kanyarog Partot mosva mosolyog Csalogat az örvénybe Síma tiszta vizébe. Gyermekkorom be szép gyermekkorom Visszasírom játszó pajtásom Emlékszem e gyönyörű időkre Belevésem szívem közepébe. Kaprinyák Gyuláné Kérjük olvasóinkat, ne felejtsék el megnézni a címzésnél, hogy mikor jár le az előfizetés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom