Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
2000. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 BENCSIK ANDRÁS NÜRNBERG ÖRÖKSÉGE Elutasította a Fővárosi Bíróság több 56-os szervezet azon keresetét, amelyben az MSZP-től és a Munkáspárttól tizenötmilliártl forintos kártérítést, illetve a pártok minden ingó és ingatlan vagyonának zárolását követelte. Ezzel akkora pofont adott a jognak, az igazságosságnak és az erkölcsnek, hogy a fülünk zúg bele. Hát- borzongató példáját adta ugyanis annak, hogy a jog kettős mércével mér. A bírósági keresetben és az ítéletben ugyanis nem nehéz felismerni a zsidó kárpótlás analógiáját. Mindkét esetben adott egy történelmi kártétel, mindkét esetben a keresetet olyan szervezetek nyújtották be a tényleges károkat elszenvedettek nevében, amelyek akkor és ott nem létezhettek, s mindkét esetben olyan intézmények (államok) ellen, amelyek nem azonosak a károkozó államokkal, s jogutódlásuk sokkal inkább megkérdőjelezhető, mint az MSZP és a Munkáspárt esetében. A mai Németországot, vagy a tegnapi NSZK-t ugyanis éppen az jellemzi, hogy semmilyen vonatkozásban sem tekinti magát a náci Németország örökösének, mi több, ezt az örökséget megalakulásától fogva mereven elutasította. Ugyan ez érvényes példának okáért a Magyar Köztársaságra, amelynek elődje (jogelődje? - ez érdekes vitára adhatna okot) a Magyar Népköztársaság ugyancsak világosan kifejezte elhatárolódását az úgymond fasiszta Magyarországtól. Ehhez képest a zsidó kárpótlás megítélték, az összeget - egyébként nem első ízben - folyósították. A Fővárosi Bíróság azzal az ürüggyel tért ki a kihívás elől, hogy kijelentette, a keresetet benyújtó szervezetek nem jogosullak arra, hogy a károsultakat képviseljék, mivel nevezett károkat nem e szervezetek szenvedték el, s az ötvenhatosok egyébként már kaptak kárpótlást a magyar államtól. Csakhogy a mai magyar állam, mint már jeleztük, meglehetősen vitatott módon tekinthető jogutódnak, elvégre rendszerváltozás történt, a szervezetek jogállására pedig később térek ki. A perbe hívott két baloldali párt azon védekezése, hogy ök nem jogutódai az MSZMP-nek, egyszerű szemtelenség, hiszen eléggé gazdag irodalma van annak, hogy a váltáskor az MSZP az MSZMP elitkarát és vagyonát vitte magával, a Munkáspártnak így be kellett érnie a nyugdíjas középkáderekkel és a politikai örökséggel. Ez annyira igaz, hogy az MSZMP pártingatlainak többsége máig az MSZP kezében van, eleddig ugyanis senki sem merte követelni tőlük. Nem szólva a savazóbázisáról. De ami a legfontosabb, vajon mi volna a jogi helyzet, ha Németországban a második világháború után nem szűnik meg a Német Nemzetiszocialista Egységpárt, s a náci vezérkar egy laza és könnyed mozdulattal megalapítja a Német Szocialista Pártot, átveszi az elődök minden vagyonát, párttagságát, intézményeit és ingatlanait, s csak a példa kedvéért, egy jelentéktelen kis Egységpárt is alakul, amely a dicső náci örökséget viszi tovább. Ha a zsidó szervezetek e két párt hatalmas vagyon- készletének terhére követelnek kárpótlást, vajon hogyan döntött volna a Tekintetes Nürnbergi Törvényszék? Elutasítja a követelést azzal, hogy a pert benyújtó szervezetek nem léteztek még akkor, amikor az ezeket létrehozandó személyek koncentrációs táborokba voltak zárva? Nem háborodott volna föl a világ ekkora cinizmus láttán? És most miért ne háborodjon föl a józan ész? Komolyan elképzelhető, hogy 1956-ban, vagy közvetlenül azután bárki szervezetet hozhatott volna létre, s annak nevében kárpótlást nyújthatott volna be Kádár János és elvtársai ellen a Magyar Népköztársaság Bíróságán? A fellebbezésre - hiába, ha kell, oly gyorsan tud őrölni a törvény malma, hogy szinte suhognak a kerekek - a villámsebes elutasítást követően tizenöt napot adott a bíróság. Remélhetően a felperesek időben benyújtják keresetüket. Vajon reménykedhetünk-e abban, hogy másodfokon kevésbé cinikus bíró elé kerül az ügy? Az Ügy, amelynek tétje ez: a történelmi igazság. Az első vizsgán a tekintetes törvényszék elbukott. Nem sok jóval kecsegtet a második sem. De van még egy újabb lehetőség, s végső soron ott van Strassburg. Amely, ha addig jut a per, kínos dilemma elé kerül. Meri-e vállalni Nürnberg örökségét? Avagy viseli inkább annak következményeit, hogy közvetve elismerje, akkor és azóta jogtalan ítéletek születtek, /demokrata/ SZIVÁRVÁNY Szeretem a kéklő eget, napsütésnél megmelegszem. Tovamegyek, majd megállók, éltető fény rám találjon. Viharfelhők tornyosulnak, mennydörög és villám cikáz, megjelenik a szivárvány. Gyönyörködnék, de már késő, mert a színek elvegyültek esőcseppek tovatűntek. A napsugár erejétől a felhők is széjjelmentek, csodaszínek mind elvesztek. A forgószél megkeverte, a végtelen tovavitte, szép szivárvány létezése, pillanatok tüneménye. Iker Katalin
