Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. június Hogy a magyarok körében is sokszor kedvezőtlen a fogadtatás? A jövő úgyis a miénk, fiataloké, mi pedig ezt az eszmét adjuk tovább az utókornak. Zoltán: -A délvidéki magyarok közül, sajnos, nagyon sokan elhatárolják magukat a témától; ennek oka a gerinctelenség vagy a jugoszlávság maradványa... Ezeket a dalokat igenis énekelni kell, mert így maradnak meg, akárcsak mi is. Zsolt: --A félelem a szülőket jellemzi - mi másként gondoljuk, mint a szüléink.-Generációs lázadás? Zoltán: -A mi részünkről igen, de ez általában sajnos nem jellemző: itt-ott akad egy-egy fiatal, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik, a mi társaságunk azonban kivételnek számít. "Nekem nincsen hazám"-A szabadkai magyarok tehát elutasítják az erőteljes nemzeti érzelmeket? Attila: -Az emberek itt félnek az ilyesmitől, túl kemény ez nekik. —Szerinted van okuk a félelemre? —Minthogy kevesen vagyunk, igen. De, ha többen lennénk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, akkor nem volna mitől félni. —Az idén van a trianoni szerződéskötés nyolcvanadik évfordulója. Nektek mit jelent Trianon? Lóránd: -Keserűséget, megaláztatást, igazságtalanságot. Zsolt: -Erről a témáról nem lehet a más nemzeti- ségüekkel beszélgetni: vagy nem tudják, miről van szó (sokszor a magyarok sem tudják), vagy eleve ellenkező a véleményük. Zoltán: -Az anyaországi magyarokba nagyon bc- lenevelték ezt a "bűnös nép vagyunk” dolgot, így Trianon nem sokat jelent nekik. Nem érzik Trianon súlyát, azt mi, határon túli magyarok érezzük. Akkor ott szétdaraboltak, megbénítottak egy haladó európai országot! Mindenkit ara kell tanítani, hogy ne szégyellje a magyarságát, ez már egy nagy lépés volna előre. Ha át ugróm Magyarországra, ott szerb vagyok a szemükben. Még a jugómagyart el is tudom fogadni, de volt, akit lecsetnikeztek... Délen meg azt hiszik sokan, hogy itt nem is élnek magyarok, vagy azt, hogy Magyarországról települtek át. —Árva magyarnak érzitek-e magatokat, ahogy a dal mondja? Loránd: -Szülőföldünk van, de hazánk, az nincs. Géza: -Van, de megszállták! Ha valaki egy életen át ki sem mozdul szülőhelyéről, és négy országban élt, az biztosan nem a személyes bűne. Zoltán: -Teljes mértékben árva magyarnak érzem magam. Szeretem Szabadkát, ez a szülővárosom, de az állam mindent megtesz, hogy kiutáljon bennünket innen, és Magyarországon sem fogadnak tárt karokkal bennünket. Nem tudom, hol is lenne akkor a hazám! —Hogyan látjátok a jövőt, szerintetek mi a megoldás számunkra? Zsolt: -Figyelembe kell venni, hogy kik vagyunk, hova tartozunk, és ebből kiindulva kell építeni a jövőnket. A magyar autonómia a minimum. És nem igaz, hogy szélsőséges nacionalisták vagyunk: egyszerűen jár nekünk. De legyünk büszkék a magyarságunkra, a többi már menni fog. E nélkül nincs jövő. Zoltán: -Ebben a kérdésben pesszimista vagyok. Nagyon sok magyar elment innen, már a hatvanas évektől kezdve, és máig tart a nemzetsorvasztó politika. Nagyon kevés magyar lát itt jövőt. Az autónómia nem elég, a hatalom akkor is megtalálja majd a kiskapukat, hogy az saját embereit, a jöttmenteket helyezze pozícióba. Sajnos, reálisan nézve nem lehet a revíziót véghezvinni, annyira megfogyatkoztunk. Nem látok megoldást. Minden bajt, gondot Trianonra lehet visszavezetni - akkor mondént elrontottak. Azért jó érzés, hogy amikor augusztus 20-án kimegyünk a zászlóval ünnepelni, az emberek úgy csendben ott vannak mellettünk. Ildikó: -Hogy mi a megoldás? Nem tudom. Eltörölni a határokat! Úgy tartozni a nemzethez, hogy bennünket is magyarként fogadjanak el. /Szabad Hét Nap/ A Törökbecsei Polgári Iskola diákjai az 1848-49-es szabadságharcban elesett hősök emlékművénél 1944. március 15-én BÁCSKA MAGYAR FÖLD, HARCOLJUNK ÉRTE!-Hazádnak rendületlenül! Andreas Oplatka, a Neu Zürcher Zeitung ismert publicistája tiltakozását fejezte ki, amiért a Magyar Hírlap és a Népszabadság - a két erősen baloldali hazai lap - meghamisította egyik írását. A karintiai tartományfőnök sajtóreferense, Karl- Heinz Petritz és Susanne Ries-Passer osztrák alkancellár is egybehandzóan állítják, hogy a Népszabadságban február 12-én Szászi Júlia által készített interjúban a lap meghamisította Jörg Haider Magyarországgal kapcsolatos kijelentéseit.
