Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május Wachsler úr maga mellett tartotta Majsa Géza ezredest, aki mindennemű tudományos fokozat nélkül, hajdani politikai munkás háttérrel, az MH-parancsnokság tudományszervezési osztályvezetőjének (!) lett "átejtőer- nyőztetve", majd onnan került a HM-be. Amikor pedig 1999-ben nyugdíjazták, rögtön kapott egy jólfízetett helyet a HM-hez tartozó Elektronikai Igazgatóság Rt-n, és a Logisztikai Igazgatóság szervező irodáját vezeti együttműködve az IBTERSZEZON KFT-vel, illetve annak ügyvezetőjével, Árvái József ny. vezérőrnaggyal, a Katonai Felderítő Hivatal egykori főnökével. A politikai tisztek "elnyomásának egyik ékes bizonyítéka a HB titkárává avanzsált Homola Csaba ezredes (egykori függetlenített párttitkár), akit Lányi Zsolt karolt fel maga mellé, előléptette dandár tábornokká (az "56-os forradalom és szabadságharc 43. évfordulóján, miközben egy ünnepi beszédében arra eskette meg hallgatóságát, hogy soha ne engedjék a volt kommunisták visszatérését. Talán érdemes megemlíteni Svéd László vezérőrnagyot, aki mint egy tíz évig párttitkároskodott Székesfehérváron, és most úgy el van nyomva, hogy ő az Eü. főnök az MH-nál. Nem hallgatható el, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottságában 1999-ben 18 nagydoktori helyre 14 egykori pufajkást választottak meg! Csupán csodálkozni lehet Szabó János honvédelmi miniszter kijelentésén, miszerint minden egyes beosztásban lévő tiszt megfelel az elvárásoknak, és nem lesz "tisztogatás" a seregben. Tájékozottsága majdnem eléri Juhász Ferencét! Úgy tűnik, hogy a Fidesz kongresszusi határozatát sem ismeri, amely szerint az egykori politikai tiszteket nem lehet átminősíteni más szakterületekre, de még az FKGP 1998-ban kiadott "KORMÁNYPROGRAM"-mal sincsen tisztában, mert annak egyetlenegy pontját sem teljesítették! Az előző két kormány honvédelmi politikájához hasonlóan, több mint két éve maguk előtt görgetik a haderőreform megoldását, és további óriási összegeket pazaroltak el a kettős (szükségtelen és káros) vezetési rendszer fenntartására. És ebben a tehetetlenkedésben, közel tíz éve (kényelmesen és mosolyogva) lavíroznak azok az egykori politikai munkások, pártbizottsági funkcionáriusok és függetlenített párttitkárok, akik miatt elvtársaik kongatják a vészharangot, miközben a HM illetékesei ijedten szabadkoznak és magyarázgatják a megmagyarázhatatlan bizonyítványukat. Prof. dr. Bokor Imre-Informális ülést tartott Szentendrén a kormány. A kabinet megtárgyalta az új köztisztviselői törvény koncepcióját. A várhatóan 2001. január elsejével életbe lépő törvény szerint a köztisztviselők az ediginél magasabb juttatásokban részesülnének, évente kéthavi illetménypótlék, emelt összegű nyelvpótlék és ruhapénz járna nekik. Mindez 25-30 miliárd forintos többletkiadást jelentene a költségvetésnek. LŐTT VAGY NEM LŐTT EMBERRE A VOLT MINISZTERELNÖK Különös találgatás folyik idehaza. A sajtó, az elektromos médiák, persze csak azok melyek nem tesznek lakatot a szájukra, mind azt találgatják, elemzik, hogy Horn Gyula kezéhez tapadt-e vér 1956-ban, amikor karhatalmis- ta volt. Nem is olyan régen, a rádió azon kevés nemzeti adása, mint a Vasárnapi Újság, szintén foglalkozott a kérdéssel. A rádióban többen betelefonáltak, olyanok, akik látni vélték, hogy ott volt a Nyugati pályaudvarnál a sortűz idején, sőt ő maga adott ki tűzparancsot. Menjünk vissza egy kicsit az időben. Horn Gyulának megjelent egy könyve a cölöpök, magam is olvastam. Ebben a könyvben a múltjáról vall, elég részletesen. Itt nem titkolja, hogy önként belépett a karhatalmisták közé, valamikor december 15-e körül. A karhatalmisták alatt pufajkásokat kell érteni, ahogy ezt a köznyelv definiálja. Tehát ő maga sem tagadja, hogy karhatalmista volt, viszont határozottan állítja, hogy soha fegyveres konfliktusban nem vett részt, csak objektumok őrzésében. Mindezt el lehetne hinni, ha parancsára, vagy megbízásból, egy magasrangú belügyi tiszt el nem tünteti, az úgynevezett Horn-dossziét. Ezt a tisztet, a dokumentumok eltüntetése után, minden ok és indok nélkül, nemsokára előléptették. A dosszié azóta sem került elő. A régi római jog felteszi a kérdést: Kinek az érdeke? Valóban, vajon kinek az érdeke - ha Horn Gyula ártatlan ebben a vonatkozásban -, miért kellett eltüntetni a dokumentációt? 1656-ban tisztességes ember nem állt be pufajkásnak, ha viszont mégis megtette, akkor ha valóban az illető kezéhez nem tapad vér, akkor a róla szóló dokumentációk, akár ezt igazolni is tudják. Persze igazolhatják ennek az ellenkezőjét is. Akkor viszont itt van a kutya elásva. A forradalom leverése után az elvtársak, hogy nagyobb koncot szakíthassanak, az önéletrajzaikban részletesen beszámoltak arról, hogy milyen fegyveres atrocitásokban vettek részt, sőt büszkék voltak rá.. A hóhérok tartották markukat a baksisért. Valószínű Gyula sem cselekedett másként. Akkor mind ez anyagi előnyökkel járt. Most viszont letagadják a csillagos eget is. A volt miniszterelnök esetében, az egyik 56-os szervezet állítja, hogy még valamikor 1992-ben a Hom-dokumentációról másolatot készített. És a domumentációban az áll, hogy pufajkás "barátunk" jóval előbb lépett be a karhatalmisták közé, mint ahogy ezt utólag állítja. Ebből viszont következik, hogy ott lehetett a Nyugati pályaudvarnál, amikor a karhatalmisták a békés tüntetők közé lőttek, ahol halottak is voltak. Szemtanuk látni vélték Gyulát és időről időre nyilatkoznak erről. Horn Gyula mindent tagad. Sőt, a sajtón keresztül fenyegetőzik, hogy jogi útra tereli az ügyet rágalmazás és hitelrontás címén. Különös kettőség ez. Ha ártatlan, miért tüntették el a reá vonatkozó dokumentációkat. Ha viszont bűnös, akkor a szabadon választott volt kormányfő, emberiség ellen elkövetett bűncselekmények tettese, hasonló mint Karadzsics, vagy Milosevics. Soós Géza
