Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május STIRLING GYÖRGY FOGY A MAGYAR... Azt hiszem, ma nem létezik fontosabb téma a Kárpát-medencében élő magyarság számára, mint a népszaporulat kérdése. Időnként olvashatunk róla ennek vagy annak az újságnak a hasábjain, legtöbbször keserű, borúlátó elmefuttatásokat, arról, hogy fogy a magyar és egy-két évszázad múlva hírmondó sem marad belőlünk azon a földön, amelyen elődeink ezer évvel ezelőtt hazát alapítottak. De a kesergésen kívül más nem történik: senki sem tudja megmondani, mit kellene tenni azért, hogy a népfogyatkozás megálljon és ismét szaporodjon a magyar nép. Az utolsó hat évről összehasonlítva a demográfiai mutatókat, megdöbbentő látni két adatot: 1998. december 31-én Magyarország lakossága 10 millió 92 ezer volt, 154 ezerrel kevesebb, mint 1994. utolsó napján. Tehát négy év alatt évente átlag közel 40 ezer fővel fogyatkoztunk. Azaz csaknem annyian, mint amennyi egy mezőváros lakóinak száma. (A Központi Statisztikai Hivatal 1999. első féléve végén kiadott gyorsjelentés szerint hat hónap alatt 27 ezerrel csökkent a lakosság, tehát a fogyás méginkább felgyorsult: a népességcsökkenés 1999. első felében 21 százalékkal volt magasabb, mint a múlt esztendő azonos időszakában. Június 30-án Magyarország lakóinak száma 10 millió 65 ezer volt...) 1999. január 1. és június 30. között 2745-tel kevesebb csecsemő született, mint egy évvel korábban, a halálozások száma viszont 1784 fővel növekedett. A statisztika azt mutatja, hogy a népesség jelenlegi létszáma nagyjából egyezik az 1960. évi adattal. A népességszaporulat 1980-ig lassan emelkedett, aztán mínuszba fordult s ezt követően egyre gyorsuló iramban vált népfogyatkozássá. Az előjelzések most azt mutatják, hogy 2010-re a népességszám kb ötszázezerrel 10 millió alá süllyed, mig 2050-re még a hét és félmilliót sem fogja elérni hazánk lakossága. Ennek oka elsősorban a halálozások számának emelkedése — a magyar halandósági mutató a civilizált országok között a legrosszabbak közé tartozik -, ám arra sincs remény, hogy emelkedne a születések száma. Nem jelenthet számunkra vigasztalást, hogy hasonló gondokkal küzd Németország, Japán és Anglia, sőt Oroszország is. Az Egyesült Államok lakossága két ok miatt nem mutat csökkenést: egyrészt a szinesbőrű népesség magas szaporulata pótolja a fehér családokban hiányzó gyermekeket, másrészt az amerikai bevándorlási politika más országokhoz képest még mindig nagyon liberális.. A születések számának csökkenése civilizációs jelenség és bár minden országban eltérő okai vannak, elsősorban arra vezethető vissza, hogy az iparosodott európai országokban a nők igénybeveszik a védekezés különböző módjait és élnek a tudatos családtervezés lehetőségeivel. Hogy Magyarországon nem ennél is alacsonyabb a születésszám, az egyedül annak köszönhető, hogy az ország lakosságának ma már csaknem 10 százalékát kitevő cigányság körében családonként ma is a 7-8 gyerek általános. Világviszonylatban az ázsiai és az afrikai országokban a legmagasabb a születésszám, mert - kivéve Kínát - eddig még sehol sem sikerült elérni, hogy a házaspárok törődjenek a családtervezéssel. A prognózisok szerint 2050-re India lesz a világ legnépesebb országa 1,5 milliárd lakossal, míg Kína 1,4 milliárddal követi. Az Egyesült Államoknak jut a harmadik hely 350 milliós népességgel. A világ lakossainak száma 2010-ben éri majd el a 7 milliárdot, 15 évvel később a 8 milliárdot és kb. 2050-re lesz kilenc- milliárd ember a Földön. Nagy valószínűséggel ez utóbbi számból a magyarság csak 7,5 millióval részesedik majd. A jövő kilátásai nagyon sötétek és a pesszimisták már a nemzethalál rémét vetítik a horizontra. A magyar kormánynak mindennél fontosabb feladata lenne megkeresni annak lehetőségét, hogyan lehetne megállítani a népességfogyást. A fiatal házasoknak nyújtott különböző kedvezmények, segélyek és lakásépítési kölcsönök bizonyára sokat lendítenének az ügyön, de a gyermekgondozási támogatáson és némi adó- könnyítésen kívül ezekből -- a szűkreszabott állami költségvetés miatt - eddig még csak nagyon kevés valósult meg. Pedig kevés fontosabb feladat lehet egy kormány számára, mint a vészes népességfogyás megállítása. A magyar nép öregszik: a munkaképes fiatalok száma fogy, míg a nyugdíjasok egyre többen lesznek. Hovatovább országos szinten nem lesz elég kereső, aki eltartsa a nyugdíjasokat. A helyzet tehát az, hogy míg egyes országok lakossága - főleg Európában - csökken, addig a föld más részén túlnépesedési gondot okoz a magas születési arány. Ez magával hozza a javak és az élelmiszerek, sőt az ivóvízkészletek egyenlőtlen elosztását is. A demográfiai növekedés 98 százalékát ma az úgynevezett harmadik világ fejlődő országai adják és világszinten ez sokszorosan pótolja a magasan iparosodott országokban mutatkozó fogyatkozást. Tehát a demográfusoknak végső fokon a túlnépesedés miatt fájhat a fejük. Erről a problémáról nyilatkozott nemrégiben egy interjú keretében a Föld jelenlegi legnagyobb elméjének ismert tudós, Stephen Hawking, akinek szellemi képességeit Einsteinéhez szokták hasonlítani. A Cambridge-i Egyetem világhírű matematikus-fizikus professzora - akit sokan Newton szellemi örökösének tartanak - már többször foglalkozott könyveiben a világűr gyarmatosításának lehetőségeivel és erről kérdezte őt a londoni Sunday Telegraph riportere, Neil Farndale. (Egyébként tudjuk, Haw- king-gel nem könnyű kommunikálni, mert súlyos idegsorvadásban szenved, tolószékben éli az életét és beszélni sem tud. Csak az ujjait képes mozgatni s azokkal irányítja a számára szerkesztett automatát, amely géphangon közli a betáplált szöveget.) Ha népesedés a jelenlegi ütemben folytatódnék - véli Stephen Hawking - és a lélekszám negyven évenként megkétszereződnék, akkor előbb-utóbb kiszorulna a Földről az emberiség. Akkor nem marad más kiút, mint a világűr gyarmatosítása. Stephen Hawking mégis jobbnak
