Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
2000. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 DÍSZKARD ÉS SZÁMÍTÓGÉP ŐRZI A SZENT KORONÁT Az esztendő első napján a Parlamentbe költöztetett koronát sokan akarták látni, noha korábban a Nemzeti Múzeumban is megnézhették volna. Megkímélték volna magukat a sorállástól a hideg télben, a bizonytalanságtól, hogy talán már be sem engedik őket. Hiába lett a késő délutánból este, majd éjfél, mert az előre bejelentett nyitva tartás helyett mindaddig nem zárták be az Országház kapuit, míg egyetlen ember is toporgott a Kossuth téren. Aki nem bánta a hideget s a fanyar megjegyzéseket a honfiúi buzgalmáért, az kitartott. Hogy miért? Csak. Miért kellene mindent megmagyarázni? A világ kétségtelenül egyik legszebb törvényhozói háza a magyaroké, nagy és díszes a kicsi országhoz képest (Nagy-Magyarország részére építették. Szerk.), legalább erre büszkék lehessünk, ha már oly kevés okunk van az örömre, felépülte előtt és után - vélekednek számosán azok közül, akik január 1-jétől felkerekedtek és meglátogatták a Szent Koronát a Parlament kupolacsarnokában. Az Országház idegenforgalmi irodájában szünet nélkül csörög a telefon, Szendreiné Virág Erzsébet főtanácsos saját kezűleg emelgeti a kagylót. Türelmes, készséges. Lapozza az előtte sorakozó füzeteket, amelyekbe jegyzik, ki mikor érkezik. Mi ilyen köztársaság vagyunk... Az Országgyűlésünkben őrizzük a magyar koronát, az államiság jelképét, így millenniumozunk demokraták és kevésbé azok, osztályokat nem ismerők és osztályozók, kíváncsiak és megille- tődöttek. Koronalátogatással. Már aki. Nem kötelező! Miként megilletődni sem.-Azt feszegette leginkább a sajtó, miként állapítjuk meg mi, akik a jegyeket kiadjuk, hogy valóban magyarok kérnek-e ingyenes bebocsátást - mondja Virág Erzsébet, míg statisztikát ad a korona egy hónapjáról. Sorra vesszük, hogy kik jöttek eddig. Öregek és fiatalok, munkahelyi közösségek, óvodások, iskolások, civil szervezetek, egyesületek, klubok, történelmi családok leszár- mozottai, egyházközségek, idealisták, a múltba révedő vesztesek és a jelent uraló győztesek, közeliek a fővárosból, s távoliak az ország másik végéből. —A Parlamentet a rendszerváltás előtt is lehetett látogatni, de kevesebben jöttek. Évről évre nagyobb az érdeklődés Európa egyik legcsodálatosabb építménye iránt. 1997-ben 127 ezer, a rá következő esztendőben 160 ezer látogatót bocsátottak be a parlamenti őrök, tavaly mintegy 250 ezren jártak a törvényhozás házában. 2000. január 31- ig, egy hónap alatt viszont 38,688-an látták a koronát! Csak összehasonlításként: tavaly januárban 6257 látogatót regisztráltunk. Tizenkét idegenvezető várja a csoportokat, s a magyar nyelvű mellett angol, német és francia vezetés is van. Nyáron spanyol, olasz és orosz, illetve ha kérik, most is megszervezik. Hogy ki a magyar? S ki ellenőrzi? Visszatérünk a sokat feszegetett kérdésre, de a válasz nagyon egyszerű. - A látogatók nem élnek vissza a bizalommal, s mi meg is bízunk bennük - mondja Virág Erzsébet, amit megerősítenek az őrök, az idegenvezetők, a "jegyszedők" s mindenki, aki a csoportokkal érintkezik. (A magyaroknak nem kell fizetniük, ez a praktikus oka a nemzeti hovatartozás firtatásának, ami felnőttjegy esetén 1100 forintot jelent.) Az erdélyi magyar, a délvidéki s az Ausztráliába szakadt hazánkfia éppúgy díjmentesen lép be, mint az itthoniak. A külföldi pedig miért tagadná le hovatartozását? Aki mások gyönyürű parlamentjét és koronáját szépnek látja, az hazugságba nem keveredik. Korona előtt ki így, ki úgy viseli magát. Az öregeb- je meghatódik, egyik-másik sírva fakad, a jelképek sajátos érzelmeket keltenek. Akadnak szigorú akadékoskodók is, de ez ritkább. Aki nem kivácsi rá, nem nézi meg. Megesik, hogy keresztet vet a buzgó katolikus, olykor letérdelnek, kórusok dalra fakadnak, gyerekek kérdeznek. Egy Bukarestből érkezett román újságírónő, már hazaútra készülvén, telefonált a Keleti pályaudvarról, jöhetne-e tíz percre koronanézőbe. Jöjjön gyorsan, mondták neki. Nincs protokolláris megkülönböztetés a vendégek között. A vendégkönyvbe bejegyzések, köztük verébfej nagyságú gyerekbetűk, a mostanság dívó szlenggel: "Király volt!” És kiírt, finom, szálkás betűk a vendégkönyvek tiszteletteljes modorában: "Boldog vagyok, hogy láthattam." A plenáris ülésterem páholyaiban röpködnek az idegen és magyar szavak, ha nem üléseznek a képviselők, ide is bevezetik a látogatókat. A gyerekek meghökkentő kérdésekkel állnak elő: Hány kilincs van a Parlamentben? Hány szék? A határon túli magyarok nagyon meghatódnak, s az Országház adatai is mindig tetszést aratnak. A kupolacsarnokban a suttogás tisztán hallható. Nincsen titok! Igaz, a hangos beszéd szavai összeolvadnak. A köztársasági őrezred vigyázza a koronát. A díszőrséget állók ruhája, darutollas díszkalpagja archaikus hangulatot idéz, máskor öltönyben, fülükben a kis adóvevővel modern "bodyguardok” a korona látogatói útvonalán.-Szakmai kihívásnak tekintettük a korona elhelyezését - mondja Bakos Emil főigazgató. - A vitrin a műtárgyvédelmi szempontból is biztonságos, és senkit nem zavar az áhítatban.-Ilyen a magyar lélek - szögezi le Virág Erzsébet, míg a pocsaji általános iskolásoknak visszaigazolja levélben, hogy május 15-én, délben fél egykor várják őket koronanézőbe. - A Parlamentben megindítóbb látvány az ezeréves múlt jelképe. A kupolacsarnokban nem érzékelhetők biztonsági kamerák erdei, lehallgatókészülékek, rácsok sem állják útját a szabadság érzetének, fegyverek meg pláne nincsenek, hacsak az őrség díszkardját nem tekintjük annak. A tágasság és méltóság honol a térben, ahol a Szent Korona csillog a napfényszerű megvilágításban. Pedig az ország legszigorúbban őrzött objektuma fogadja ilyen magától értetődő természetesseggel a belépőket. így találkozik az egyik évezred a másikkal, /magyar NEMZET/ Zsohár Melinda
