Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 Az ország állapotáról való beszéd Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés rendezvényén A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöksége azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy minden évben a politikai évad kezdetén a széles nyilvánosság előtt mondjon „az ország állapotáról való beszédet”. Orbán Viktor a felkérést elfogadta, és tegnap este a pesti Vigadó színháztermében beszédet mondott. Régi vágya Magyarország polgárainak, hogy mindarról, amit a kormány tagjai egy-egy évben megvalósítanak, arról, amit az elkövetkezőkben terveznek és arról, hogy mindezt milyen megfontolásból teszik, mihamarabb - és lehetőleg minél pontosabban - első kézből értesüljenek. Mindeddig magam is hiányoltam az effajta beszámolókat - kezdte a miniszterelnök. Ezért vettem örömmel a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület meghívását. Arra kaptam lehetőséget, hogy legjobb tudásom szerint tárjam önök elé, amit Magyar- ország helyzetéről ma elmondhatok. A gondokat, amelyekkel szembesülnünk kell; a célokat, amelyeket kitűznünk adatott; az eredményeket, amelyeket eddig önökkel együtt elérhettünk - mondta a kormányfő. Biztosan önök is észrevették már, hogy a magyar ember szeret mindent tudni, szeret jól értesült lenni, és azt hiszem, ez nagy szerencséje az országnak. Hiszen érdeklődés hiányában a demokrácia is elmaradna, mint egy rosszul előkészített előadás. Olyan ez a mai alkalom, mint amikor a szülők kis vonással jelzik az ajtófélfán, mennyit nőtt, gyarapodott gyermekük, hogy összehasonlíthassák azt az előző években oda került vonalakkal. Eljött az ideje, hogy meghúzzuk mi is az első vonást az ajtófélfán, hogy legyen mihez mérnünk az újabb és újabb, reményeim, reményeink szerint egyre magasabbra kerülő vonásokat a következő években. Mielőtt belevágnék az 1999-es esztendő terveibe, engedjék meg, hogy elmondjam, miként gondolkodik a polgári koalíció kormánya magáról a kormányzás értelméről. Mi úgy hisszük, a kormány feladata több, mint az államapparátus igazgatása, a folyó ügyek, az ország napi gondjainak megoldása. A kormány maga elé kitűzött célja, elhatározott szándéka az, hogy a polgárok, közösségeik és az ország egésze előtt egy kormányzati ciklust messze meghaladó távlatokat nyisson. Ennek érdekében igyekszik mozgósítani az országban, az ország lakóiban rejlő erőforrásokat. Bizonyos vagyok abban, s a kormány minden tagja bizonyos abban, hogy ehhez szilárd értékekre, világos célokra és közös akaratra van szükségünk. Alig fél éve annak, hogy a polgári koalíció kormánya megalakult. Az első lépések körül bábáskodva sokan biztattak bennünket, s ugyanakkor aggódtak is, vajon nem vágtuk-e túl nagy fába fejszénket, vajon képesek leszünk-e úrrá lenni azokon a nehézségeken, amelyekkel ,trtíindannyiunkííák nap nap után szembesülnünk kellett. Bizonyosak voltunk abban, hogy élnünk kell a lehetőséggel, hogy a körülmények hatalma közös akarattal legyőzhető. Amikor vállaltuk a kormányzás felelősségét, azt mondtuk ki ezzel - amiben titokban minden család, minden polgár reménykedett -, hogy van jövője ennek az országnak, ennek a nemzetnek, hogy van jövője mindazoknak, akik készen állnak, hogy mindent megtegyenek saját személyes vágyaik, terveik valóra váltásáért. Az eddig elért eredmények tükrében úgy látom, hogy azok mérték fel helyesen lehetőségeinket, akik biztattak bennünket. Sorra születnek azok a döntések, amelyek önmagukért beszélnek. Lássuk hát, mi vár ránk az 1999. évben. A legörvendetesebb és egyben legmegnyugtatóbb esemény, amely előttünk áll, az, hogy sok év előkészület után végre valóban ott leng majd a magyar zászló Brüsszelben, a NATO központjában. Megszületett a döntés: márciustól Magyarország az észak-atlanti szövetség teljes jogú tagja. Magyarország mindig arra törekedett, hogy egyenrangú félként részese legyen a nyugati védelmi rendszernek. Éppúgy, mint Hunyadi János korában, amikor Európa rendjét Magyarország és a tőle nyugatabbra eső országok közös erővel biztosították. A történelem most olyan lehetőséget adott a kezünkbe, amilyen csak ötszáz évente egyszer adatik meg. Magyarország eddig csak mások által meghatározott erővonalak mentén haladhatott, és a középkor óta szinte nem volt olyan pillanata történelmünknek, amikor szabadon választhattuk meg saját utunkat. A NATO-csatlakozásnak az az igazi jelentősége, hogy a Hunyadiak óta ez az első olyan megállapodás, amit Magyarország szabad akaratából kötött, s amelyet az ország lakói szabad akaratukból népszavazáson jóvá is hagytak. A lehetőséget most egyszerre köszönhetjük a kedvező külpolitikai csillagállásnak és a magyar nép életerejének. Együtt örülhetünk annak, hogy két világháború, a hosszú diktatúra és katonai megszállás megpróbáltatásai ellenére is hazánk ma csatlakozásra alkalmas, a nyugati világ országaival összemérhető állapotban van. Minden nemzet zsebében hordja a marsallbotot, de a legtöbbnek a zsebében is marad. A magyarok akaratereje és kitartó igyekezete azonban elérte, hogy a hosszas felvételi eljárás, amelyet még 1956 szabadságharcosai indítottak el, eredménnyel járt, s márciusban Magyarország a NATO teljes jogú tagjává válik. Érdemes föltennünk a kérdést: mit jelent történelmi súlyán túl, személyes életünk számára a NATO-tagság? Úgy gondolom, hogy ebben a században itt, hazánkban nem szükséges külön bizonyítani, hogy a biztonság mekkora érték. Kérem gondoljanak bele. Néhány éve sincs, hogy határainktól csupán néhány kilométerre véres háború dűlt. Számos család - köztük nem egy magyar - elvesztette szeretteit, otthonát, élete értelmét. A biztonság olyan, mint a lavegő: fontosságát akkor érezzük át, amikor kevés van belőle. Azzal, hogy Magyarország márciusban csatlakozik a NATO-hoz, visszavonhatatlanul a biztonságos világ részévé válik. Örömmel jelenthetem a magyar családoknak és valamennyi magyar polgárnak: ebben az országban ezentúl senkinek nem kell külső bizonytalanság miatt aggódnia vagy fenyegetettségtől tartania. Bizonyára ismerik a mondást: „Minden, amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket.” Ha ez igaz, akkor nekünk, magyaroknak igencsak jó okunk van a bizakodásra. S valóban. Bátran mondhatom, hogy nem csupán nemzetközi helyzetünk szilárd. Biztonságunk fontos része, hogy a magyar demökráciá és az alkotmányos rendszer biztos lábakon áll. Számottevő jobb-, vagy baloldali erő nem tör az alkotmányos rend megingatására. Ha a parlament néha heves politikai viták színhelye, ez így van rendjén - így kívánják a demokrácia játékszabályai. A polgári koalíció kormánya 1998 júniusában gyökeresen új gazdaságpolitikát hirdetett meg, melynek középpontjában a gazdasági növekedés áll. S bár a közgazdászok elemzései, tanulmányai a magunkfajta laikusok számára nem mindig érthetőek, annyit mindenképp elmondhatunk, hogy a gazdaság fő mutatói 1999-ben rendkívül kedvezően alakulnak. Magyarország gazdasági növekedése az Európai Unióénak kétszerese. Az előző évhez képest tíz százalékkal nő várhatóan a versenyképes magyar áruk exportja. A fiatal magyar demokrácia első kilenc éve után először 1999- ben csökken az ország által egy év alatt megtermelt javak értékének 60 százaléka alá az államadósság. Ezzel elérjük a legfejlettebb európai államok ajánlott adósságmutatóját. A keresetek vásárlóértéke 1999-ben 3,6 százalékkal, a nyugdíjaké több mint négy százalékkal emelkedik. Ebben az évben az inflációt, a pénzromlást ütemét egy számjegyűre zsugorítjuk. A kedvező gazdasági mutatók mellett 1999-ben javul a költségvetési egyensúlyi helyzete is. Javul annak ellenére, hogy a rendkívül pazarló társadalombiztosítási rendszer, a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank állapotának rendezése összesen 240 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A növekedésre épülő, 1998 júniusában megindított gazdaságpolitika lehetővé teszi, hogy márciusi NATO-csatlakozásunk egyben a világ gazdaságilag fejlettebb feléhez való csatlakozásunkat is jelentse. Van tehát okunk az örömre.
