Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. február Már a természet is beszállt a magyarok pusztításába (II.) MAGYAR SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYOK A KIJEVI FEKETEPIACON Petőfi Sándor oly szívszaggatóan írta az akkori Tiszáról, hogy:"Zúgva bőgve törte át a gátat, el akarta nyelni a világot." Az ilyen árvizek következtében kezdődött meg a Tisza szabályozása, illetve gátak közé szorítása, az egész történelmi Magyarország területén. Ebbe pedig beletartozott a Kárpátalja is. Félő, hogy azóta gátépítés nem történ azon a területen. Ugyanis az a föld ma afféle senkiföldje. Hivatalosan ugyan Ukrajnához tartozik, ebből fakadóan közigazgatásilag is, de a tulajdonosság nem csak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár. Vizsgáljuk meg, hogy vajon Ukrajna és előde a Szovjetunió, mennyire volt jó gazdája a Kárpátaljának. Kezdjük az árvíz okaival. Nyilván, mindenki tudja, hogy lehetnek olyan árvizek, melyet a leggondosabb megelőzéssel sem lehet elkerülni. Esetünkben viszont megelőzésről szó sincs, csak a kár előidézéséről lehet beszélni.. Ugyanis valóban nagy esőzések voltak október végén azon a területen. Mégis az esőzések önmagukban nem okoztak volna ilyen pusztító árvizet, ha nem segít rá az erózió. Az erózió oka pedig, hogy a Kárpátokban, mint Ukrajnában és Romániában, nem fakitermelés folyt az elmúlt időszakban, hanem rablógazdálkodás. Több ezer hektáron pusztították ki az erdőt a legbarbárabb módon. A kipusztított erdő után pusztult a talaj is, mert nincs ami megfogja a lezúduló csapadékot. A víz nagy sebességgel hömpölyög le a hegyekből, mindent elmosva maga előtt. A vízgyűjtő patakjainak, folyóinak medre és gátja nincsenek rendben tartva, a védvonalaknak senki nem viseli gondját. Ez a megállapítás többszörösen vonatkozik a Tiszára. Ezek után szinte törvényszerű, hogy az áradatot nem lehetett gátak közé szorítani. A bajt csak fokozta a területrész beépítési rendszere. A százak 50-100 évesek voltak az akkori technológiával vályogból építve. Az átázott vályog szinte azonnal szétmálik. A később épült házak is gyenge, alacsony betonalapzatot kaptak, többségében veszélyetetett területekre építve. Figyelő vagy jelző szolgálat nem volt. A közelgő katasztrófáról semmilyen figyelmeztetést nem kaptak a lakók. Mint írtam, Ukrajna rossz gazdája volt a területnek. Amikor megtörtént a katasztrófa, semmiféle szervezett mentésről beszélni nem lehetett. Noha Ukrajnának jelentős hadserege, viszonylag modern felszerelése van, nem kevés helikopterrel, az árvíz után 8-10 napra, még számtalan település volt, mellyel minden összeköttetés megszűnt. Megdöbbentő ez a nemtörődés, ahogy ott az árvizet kezelték. Az árvíz első napjától kezdve idehaza nagy erőkkel és szervezetten folyt a védekezés. A védekezéssel párhuzamosan megkezdődött az árvízkárosultak megsegítése. Mivel itthon főleg a mezőgazdaságot érte kár, így az anyagi segítség áttolódott a határon túlra. Folyamatosan napi 40- 50 jármű vitte át az élelmiszert, a ruházati cikkeket, az orvosi felszerelést és minden amire ilyenkor szükség lehet. Az egész ország megmozdult. Ha valamiben volt egyetértés a különböző pártok között, az a segélynyújtás volt. Egy-egy pártvezető öt-tíz teherautó élén haladva kelt át a határon. Azt viszont szomorú volt látni, hogy olyan településre melyet csak helikopterrel lehetett megközelíteni, a segély csak úgy jutott el, hogy az ukrán hatóságok 450 ezer forintot kértek alkalmanként a helikopter használatáért. Idehaza áradt a segítség, melyből odaát egyesek kitünően profitáltak. Ez a kis ország szolidaritásból jelesre vizsgázott. Ahogy egyre nagyobb mértékben folyt az adakozás, olyan mértékben jöttek az aggasztó hírek az elosztás körüli rendellenességekről. Annyit Ukrajnáról tudni kell, hogy Európa egyik legkorruptabb országa. Először csak nevüket elhallgatva, arcukat elfordítva panaszkodtak az emberek. Aztán egyre kétségbeesettebben, nyíltan és bátran. Már- már olyan minden mindegy alapon. így tudtuk meg, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is, vannak súlyosan megrongált területek, ahová nem jutott el segély. Néhány helyen kolera ütötte fel a fejét. Az ukrán hatóságok egyetlen kézzelfogható segítsége sok helyen az volt, hogy három havi bért, illetve nyugdíjat kifizettek a több éves elmaradásból. Visszatérve a segélyek elosztására, az aggasztó hírek folytatódtak. Az átjuttatott konzervek megjelentek a kijevi feketepiacon. Az alvilág remek üzletet csinált a segélyek elosztásából. Semmit nem bízva a véletlenre, már eleve a raktárakat maguknál alakítják ki. Tehetik, hiszen a maffia és a település vezetői remekül együtt tudnak működni. Az állami vezetők az elmúlt években gyorsan meg- tollasodtak. Új házakat építettek, melyekben nem tett kárt az árvíz, így szinte kínálta magát a segélyek raktározására. Az ott élő emberek sírva panaszolták az ebből fakadó visszaéléseket. Amikor a hazai sajtó szellőztetni kezdte a visszásságokat, a budapesti ukrán nagykövet sajtótájékoztatáson próbálta cáfolni. A cáfolatból érzékelni lehetett, hogy az ilyen sajtóhozzállás csak rontja a két ország kapcsolatát, ami oda vezethet, hogy megnehezíti a segélyek átjuttatását. Idehaza a sajtó ezután megpróbált lakatot tenni a szájára. A magyar kormány konténer-lakásokkal próbálta enyhíteni a hajléktalanná váltak lakás problémáját. Keveset oldott meg a problémán, hogy néhányszáz gyerek családoknál eltölt egy-két hetet. Tavasszal neki kell fogni az újjáépítésnek. ígéretek elhangzanak odaát, de félek itt sem tudják majd nélkülözni a magyar adományokat. Mindezek után jogosan tevődik fel a kérdés. Ha Ukrajna kisujját sem mozdította a katasztrófa megelőzésére, elhárítására, az értékek és emberek mentésére és végül az újjáépítésre, akkor vajon mitől ukrán terület a Kárpátalja? Ezekre a kérdésekre keresem a választ a befejező részben. (FOLYTATJUK) SoÓS GéZfl. * A címzésnél feltüntetjük mikor jár le az előfizetés
