Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. február EGYHÁZI MOZAIK Összeállította: fr. Kiss Barnabás ofm. * 1999 - A MENNYEI ATYA ÉVE Immár megkezdtük az évezred utolsó évét, 1999-et, így pontosan egy esztendő választ el bennünket a nagy jubileumtól, a kétezredik évtől, melyet a Szentatyától adott előkészület szerint a mennyei Atyának szentelünk. (1997 a Fiúisten, Jézus Krisztus éve volt. míg 1998 a Szentléle- ké.) Ebben az esztendőben mindnyájunk számára fontos átgondolni, hogy az Isten, az Alkotó egyben a mi Atyánk, aki a világot és benne mindent — így minket is — teremtett, életbe hívott. Hitünknek ezt a titkát eléggé elfelejtettük, elhanyagoltuk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy 1999-ben akkor többet emlegetjük Isten atyaságát; sokkal inkább arra hív fel. hogy egész életünket — és majd egykor az örökkévalóságot — Isten atyai szereteté- nek megtapasztalásában és az ebben való részvételben töltsük és éljük meg. LEGYEN BENNÜNK FELELŐSSÉGTUDAT! "Ha egy emberrel kapcsolatba kerülsz, vagy adnod kell neki valamit, vagy valamit el kell fogadnod tőle. De egyiket a kettő közül feltétlenül! Egyébként elpocsékolod az időt." (Rochus Spiecker) Samt Exupéry így ír: " Az. amit a legmélyebben megvetek, a bámészkodók szomorú szerepe. Azoké, akik tétlenül álldogálnak... Sohasem szabad csak nézelődni. Az ember legyen vagy szemtanú, vagy együttműködő, vagy felelősségvállaló! Együttérző felelősség nélkül nem ér az ember semmit." E szavak a velőkig hatnak. Az ember soha ne legyen csak bámészkodó. Ha jó ügyről van szó. legyen tanú, működjék közre és vállaljon felelősséget! Sajnos nagyon ritkán cselekszünk így, szivesen adunk másoknak tanácsot. Mindenre van receptünk, minden helyzetre van elgondolásunk — ha másokról van szó. Készek vagyunk másokat állandóan figyelmeztetni. Másokkal szemben igencsak megköveteljük az együttműködést, az intézkedést minden szinten. Nagyon szép szavak... de még szebb lenne együtt gondoskodni, együtt segíteni, együtt szenvedni! A csak bámészkodó szerepe igen sivár. Hogy ettől megszabaduljunk. ki kell tömünk kényelmességünk falai közül. Legyünk nyitottak embertestvéreink felé, készek arra. hogy felelősséget vállalunk még akkor is, ha az a veszély fenyeget, hogy emiatt bennünket felelősségre vonnak. Ne feledjük: egyszer majd mindannyiunknak felelnünk kell önmagunkért! PÁPAI ÜZENET A HIVATÁSOK VILÁGNAPJÁRA Közzétették II. János Pál pápa üzenetét a hivatások 36. világnapjára, amelyet 1999. április 25-én tartanak világszerte. Tekintettel a harmadik jubileumi előkészületi évre, a világnap téméja: "Az Atya az örök életre hív bennünket". Az eltévedt emberiségnek szüksége van ma szentekre és örvendező, bátor tanúkra — ez az üzenet alapgondolata. VATIKÁNI TANÁCSKOZÁS A CSALÁDRÓL A Pápai Család Tanácsa Alfonso Lopez Trujillo bíboros elnökletével tanulmányi napokat tartott a következő témáról: "Emberi jogok és a családjogai". A találkozón a jog, a teológia, az erkölcstan, a szociológia, a történelem egyházi és világi szakértői vettek részt. A konferencia előadói nem elsősorban a katolikus szemszögből vizsgálták meg a család témáját, hanem utaltak a természetes jogra és azokra az értékekre amelyek közösek az egész emberiség számára. Olyan kérdéseket vitattak meg, mint a szolidaritás, az állami támogatás, a gyermekek oktatása és nevelése. a sorsukra hagyott gyermekek, az árvák. Érintették a családon belül élő idősek problémáit is, tekintettel arra. hogy az ENSZ 1999-et az idősek nemzetközi évének nyil- vánitotta. A tanácskozásról a közeljövőben dokumentum jelenik meg. MIT ÜZENT MOSZKVÁBA A PÁPA? Glemp bíboros, lengyel prímás az olasz La Republica című napilapnak adott inteijújában megerősítette azt a már korábban terjedő "pletykát", hogy 1981 végén, amikor Jaruzelski tábornok "rendkívüli állapotot" vezetett be Lengyelországban, és tömegesen tartóztatta le a Szolidaritás Szakszervezet vezetőit, II. János Pál pápa azt üzente a moszkvai vezetőknek: ha a szovjet hadsereg beavatkozik Lengyelországban, akkor lemond a pápaságról és visszatér hazájába. "A Szentatya azokban a napokban nagyon határozottan aggódott hazája sorsáért. Kész volt mindenre, még arra is hogy lemond az egyház vezetéséről, csak védelmezhesse hazája szabadságát" — mondta Glemp bíboros. Majd hozzáfűzte: nyilván nem fegyveres ellenállást szervezett volna, nem is forradalmi mozgalmat, hanem buzdító, vigasztaló szavával állt volna népe mellett. Már maga a tény, hogy a pápa lemond, hogy együtt legyen népével, önmagában is világra szóló tiltakozást jelentett volna. A pápa hazaszeretete és népéért való aggódása késztessen bennünket is cselekvésre...
