Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. Karácsony Idehelyezése után nem elégedett meg a felsőlövői diákok katolikus hitoktatásával, hanem a tősgyökeres magyar környezetben feléledtek lelkében a régi ifjúkori emlékek az egykori "Nagykarácsony éccakája" című rendezvényekről, s ezek alapján kezdte el az itteni, akkor még zömében magyar lakosságú három községben (Alsó- és Felsőőrön és Őrszigeten) a régi karácsonyi betlehemes hagyományok ápolását. Az első karácsonyi előadásokat csupán szűkebb körben, december 26-án, a Felsőőri Magyar Katolikus Nőegylet meghívására rendeztük meg. Csak akkor mert Galambos atya nagyot álmodni, amikor látta, hogy milyen örömmel fogadták itteni honfitársaink ezt a rövid kis karácsonyi műsort. 1970 őszén összeszedte Alsóőr, Felsőőr és Őrsziget gyermekeit - akik közül többen diákjai is voltak Felsőlövőn -, s fáradtságot, időt nem kímélve, vallási különbség nélkül, megszervezte velük az első felsőőri "Nagykarácsony éccakáját", amelyen több mint száz gyermeket állított színpadra. Erre az első őrségi "Nagykarácsony éjszakájára" meghívta az egykori hasonló nevű otthoni rendezvény kezdeményezőjét, dr. Volly István zeneszerzőt, aki az előadás előtti napokban megadta az egyes népi játékokhoz, énekekhez és kórusfeldolgozásokhoz az utolsó simításokat. Dr. Galambos Ireneusz említi fel, hogy a Zene- akadémián, 1934.december 8-án, a szünetben Kodály Zoltán felesége megkérdezte Volly Istvánt: "Miért nem szerepel méltó Kodály-mű a vonzó és nagysikerű műsorban?" - "Mert a Mester nem írt még beleillőt.1" - volt Volly válasza. Mire Kodályné megnyugtatta: "Jövőre lesz már!" Úgy is történt. 1935-re megírta Kodály kettős gyermekkar számára az Angyalok és pásztorok ötszólamú remekművét és a tündéri Karácsonyi pásztortáncot, mindkettőt a Volly István által gyűjtött dallamok alapján. A rendezvények névadó kétszólamú kórusművét Volly egy erdélyi református (Nagykarácsony...) és egy dunántúli katolikus karácsonyi ének (Menyből az angyal) egybeolvasztása alapján igazi ökuménikus karácsonyi énekké tette, mely azóta a világ minden részén felhangzik, ahol magyar fiatalok élnek.-Ötmillió forintot nyert a Debreceni Városszépítő Egylet, a nemzet kulurális örökség pályázatán Kölcsey Ferencnek a XVIII. században épített s a hetvenes években a debreceniek tiltakozása ellenére lebontott Füvészkert utcai házának újjáépítésére. A lebontott ház helyére egy Lenin- szobrot építettek, s miután ez utóbbit eltávolították, ismét odakerülhet az épület. Az egykori leírások, fotók alapján rekonstruált ház pincéjében irodalmi kávéházat, kulturális találkozóhelyet hoznak létre. —Fafaragó művészek által készített játszóteret avattak Balassagyarmaton a Reménysugár Otthonban. A csaknem félmillió forint értékű faragványokat a helyi Művelődési Központ nyári fafaragó táborában készítették a művészek s odaajándékozták a fogyatékos gyermekek számára otthont nyújtó intézetnek. WASS ALBERT MAGYAR KARÁCSONY AZ ÉGBEN Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyi harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes arany csengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a menyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit. Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni, s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a menyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban alá indulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek sohasem hiábavalók, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak: tudja azt mindenki. De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a menyország lakóit, s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt. Ilyesmi még nem történt, amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet, s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek és helyesnek, s így is történt. Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönn, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílni is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abba hagyták a nyílást és a kint várakozók számára csupán egy szűk rést hagytak melyen keresztül csak a legsoványabbja tudott betérni, a kövérebbje nem. Az újdosült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.
