Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 SOÓS GÉZA HA ARAD ISMÉT MAGYAR LESZ, CSAK AKKOR ÜNNEPELHETÜNK Október 6 hazánk leggyászosabb ünnepe. 1849-ben a szabadságharc elbukása után Aradon 13 tábornokunk esett áldozatul a megtorlásnak. Aradon végzett velük a hóhér. Trianon óta ez a város Romániához tartozik. A megemlékezés, a főhajtás egy idegen országban kell hogy megtörténjen. Romániában ez minden évben gondot jelent. Az idén arcpirító incidens zavarta meg az emlékezést. Mint egy száz fő, pártoktól felhecceit csoport próbálta megakadályozni az ünnepséget. A II. világháború alatt hazánkban számos náció katonái estek el. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk vagy érzünk az illető katona hadseregéről vagy azokról akik háborúba küldték, sírját kegyelettel őrizzük és lehetőséget adunk arra, hogy hazája polgárai, vagy szeretteik a sírjánál leróhassák kegyeletüket. Ez így emberi és így európai. Úgy látszik egyes romániai körök, még a Balkánon bolyonganak és reményük sincs arra, hogy rátaláljanak az Európába vezető útra. Október hónap más vonatkozásban is a szomorú számvetésünk része. Szomorú számvetés ez akkor is, ha 1956. október 23-án kirobbant tüntetések, és az azt követő napok, fényes betűkkel íródtak be a magyar történelembe. A dicső napokat egy kegyetlen bosszú és megtorlás követte. Hazánk legjobbjai kerültek börtönbe, mások a bitófa alá, mig ugyancsak másoknak külföldre menekülés jelentette az életet. A megtorlások a mai napig tartanak, csak ma már kifinomult módszerekkel. Ugyanis nagyon sok 56-os hős ma nyomorog, emberhez méltatlan körülmények között él, amikor a hóhérok, az árulók, a pufajkás pribékek, kiemelt nyugdíjat élveznek. Luxusvillákban laknak, és büszkén vállalják ocsmány tetteiket. Ügyészek és bírók, akiknek vér tapad a kezükhöz, ma úgy élnek, mint köztiszteletben álló nyugdíjasok. Pongátz Gergelyt a corvinközi hőst, megbilincselve vitték el a rendőrök egy tüntetésről Horn Gyula pufajkás miniszterelnök országlása alatt. Sőt az a szégyen is megesett, hogy Pongrátz Gergely, aki berendezett egy múzeumot az 56-os relikviák megőrzésére, mire a Demszky Gábor vezette főváros húszszorosára emelte fel a helyiségek bérleti díját. így Pongrátz Gergely kénytelen volt bezáratni magánmúzeumát, és a gyűjteményt levinni Kiskunmajsára. Az egész 56-os hősi cselekedetek tárgyi bizonyítékait, most Kiskunmajsán lehet megtekinteni. Demszkyék célja egyértelmű, az ifjúság minél kevésbé ismerje meg a forradalmat, annak célját és tisztaságát. Körülbelül fél éve a rádió Vasárnapi Újság című műsorában hallottam, hogy 1980 eleje körül egy maoista összeesküvés tagja volt Demszky úr, akik egy még keményebb diktatúra bevezetésén fáradoztak. Gábor "barátunk" először tagadta az egészet, majd a bizonyítékok következtében kénytelen volt beismerni. A beismerés után azzal védekezett, hogy fiatal volt és meggondolatlan. Néhány hete a magyar Fórum olyan bizonyítékokat tárt a nyilvánosság elé, hogy Demszky úr, a 80-as évek közepén önként jelentkezett a Bérkocsi utcában a belügyeseknél és felajánlotta szolgálatait. A leleplezés először zavart keltett, majd tagadták. Miután Demszky úr és az egész SZDSZ-es bagázs nyakakörül szorult a hurok, ellentámadásba mentek át. Most már nem az volt a kérdés, hogy a polgármester úr jelentkezett-e a Bérkocsi utcában, hanem az, hogy a kormány szivárogtat ki dolgokat. Az SZDSZ azzal vádolta Kövér László tárcanélküli minisztert, hogy ő szolgáltatta ki az adatokat a MIÉP-nek. Jellemző a liberálisok jellem- telenségére, hogy szerintük nem az a bűnös aki önként jelentkezett a belügy III/3-as osztályán, hanem aki ezt nyilvánosságra hozta. Demszky úrról a nagy munkával felépített nimbusz, ezzel leomlott, mint annak idején a Sztálin szobor. A vita pedig tovább folyik már a Parlamentben is az emberek nagy megrökönyödésére. Az egész nem más mint egy eljelentéktelenedett párt utolsó vonaglása. Készül a jövő évi költségvetés, mely az ellenzék gyűlöletét váltotta ki. Ugyanis a nyűiként szaporodó és semmilyen értéket nem teremtő és képviselő cigányság nemzési szándékát nem preferálja megemelt családi pótlék formájában. Kimondhatatlanul is arról van szó, hogy egy népcsoportot, csak akkor fog jobb helyzetbe hozni, ha azok is segíteni akarnak magukon. Csak hát a cigányság nagyobb része élősködésre rendezkedett be, és aki ezt az élősködő életmódot kritizálja, azt azonnal cigánygyűlőlőnek, rasz- szistának kiálltják ki. Az egész cigánykérdés egy közelgő tragédia árnyékát veti az országra. Egy biztos, a jövő évi költségvetés szűkíti ezt az élősködő lehetőséget. Erdély felett beborult az ég A román határnál Európa véget ér. Keleti szomszédunk már Ázsia, balkáni állapotokkal. így van ez akkor is, ha dollármilliókat költenek Románia kedvező képmásának megteremtésére. Ezt a pénzt sokkal okosabb dolgokra is elkölthetnék, hiszen odaát romokban hever az oktatás, az egészségügy. Katasztrofálisak az infrastruktúrák, és még lehetne sorolni. Mégis ahol a legnagyobb a lemaradás, ahol a legsúlyosabb középkor uralkodik az a tudat. A román emberek egy széles rétegének beszűkült a tudata. Jó példa erre, az aradi vértanúkról való magyar megemlékezés megzavarása. Nem arról van itt szó, hogy 50 vagy 100 elvakult román a pálinkától ittasan trágár szavakat használt akkor, amikor a magyarok a legszomorubb ünnepen fejet hajtottak mártírhalált halt hősei előtt. Azok előtt a hősök előtt, akik közül négy német, három pedig szláv származású volt, mégis szívükben magyarként és hősként haltak meg. Már az előzmények is szokatlanok voltak. A román és a magyar kormányfő, mint egy megbékélés jeléül egy emlékmű alapkövének lerakását tervezte. Ezt az ün-
