Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
1999. november AAMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 ÁG tuurnontc ^UGGETLENSEG E In SZMUSZ HÍRADÓ- A Szabad Magyar Újságírószővetség hírei ÁG ö&öurnm-—— iir,» Üdíft# sÄV'Uc u «uu ’ ^Qj/P/jJP MUNKATÁRSAINKRÓL E rovatunkban tájékoztatni szándékozunk Olvasóinkat munkatársaink tevékenységéről, mely nem kapcsolódik szorosan csak lapunkhoz, hiszen íróink más lapoknak is dolgoznak (dolgoztak) és más területen is kifejtenek hasznos tevékenységet, valamint a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége világszerte élő, tevékenykedő tagjainak munkásságáról. E számunkban lapunk kedves poétájának /kérésünkre írt/ irodalmi tevékenységét közöljük. PANAJOTHNÉ LÁSZLÓ MÁRTA Irodalmi működésem - ha annak lehet nevezni - a II. világháború befejezése után kezdődött, amikor Magyar- országról, több ezer menekülttel együtt, a háború borzalmai elől, otthonaink elvesztésével, menekülni kényszerültünk. Szüleimmel és testvéreimmel együtt, Bajorországban ért bennünket a háború befejezése. 1945-től 1951-ig éltünk ott, állandóan azzal a gondolattal és reménnyel, hogy még hazatérhetünk hazánk felszabadulásával. Ez azonban nem történt meg. így szintén ezer és ezer magyar honfitársunkkal együtt Amerikában, az USÁ-ban találtunk új otthont és megélhetést. A Bajorországban töltött "hontalanságunk éveiben" volt idő eltűnődni a történtekről. A régi világ megszűnt minden szépségével, fiatalos ábrándjaival, reményeivel. Ezek a gondolatok késztettek arra, hogy kifejezésre juttassam érzelmeimet. Először csak önmagámnak, családom számára írtam. Jó szüleim és testvéreim örömmel üdvözölték minden versemet és mindenegyik felolvasása után buzdítottak a következő megírására. (Szüleim elvesztése után, nővérem és húgom továbbra is, a mai napig buzdítanak...) Később nagyobb körökben, némelyiket, különösen hazafias verseimet, hazafias ünnepségeken adtam elő. Köz- tiszteletben álló magyar irodalmi egyéniségek, lapszerkesztők biztatására jelentek meg így verseim. Hálával emlékszem nagy erdélyi írónk Nyirő Józsefről, Jákli István és Feketéné Korány Lívia lapszerkesztőkről. Ók úgy érezték, hogy gondolataim, mondanivalóim másokat is érdekelnének és arra érdemesítettek, hogy azokat adjam közre. így jelentek meg verseim a Pásztortűz és a Magyar Nők ifjúsági rovatának keretében. Ezeken keresztül több nemzeti emig- rációs magyar újság közölte verseimet. Amerikában, az első évek kezdeti nehézségeivel elfoglalva, nem volt sok lehetőség az elmélyedésre, a gondolatok versbefoglalására. Pedig itt is voltak, akik, különösen régi verseimre emlékezve biztattak arra, hogy ne hagyjam abba az írást. Hiszen olyan nagy szükség van a szép magyar nyelvünk ápolására, fenntartására és továbbadására a következő nemzedékek számára. Különös tisztelettel és hálával emlékezem meg Dr. Somogyi Ferencről, az elhunyt nagy szakíró- és idodalmár- ról, akinek méltatására tovább folytattam az írást. így jelentek meg verseim a Katolikus Magyarok Vasárnapjában Dr. Eszterhás István író, majd Kiss Barnabás és Ligeti Angelus szerkesztő-atyák szerkesztése idején. Köszönettel tartozom, hogy verseimet mindenkor szívesen fogadták és megjelentették. Jelenleg Soós József szerkesztésében - aki munkatársi minősítéssel tüntetett ki -, jelennek meg verseim az Amerikai Magyar Újságban. A Szabad Magyar Újságíró Szövetség elnöke Kiss Barnabás atya és Soós József, a Szövetség főtitkára ajánlására a Szövetség tagjai sorába iktatott. Visszamenőleg, 1987-ben az Árpád Akadémia meghívására, irodalmi osztályának rendes tagja lettem. Végezetül, de nem utolsósorban emlékezem meg Dr. Nádas Jánosról, az Árpád Akadémia elhúnyt elnökéről, Dr Nádas Rózsáról és a jelenlegi elnök Dr. Nádas Gyuláról, akik többszörösen tüntettek ki, idodalmi rendezvényeikre történő meghívással. KISÉRTETTÁNC Valahol egy ajtó csapódik,- beleremegnek a falak - duhaj hangok, nő sikoltása hasít bele az éjszakába, s az eddig rejtett szegletekben,- mint egy ütésre - talpra szökken ezernyi furcsa, torz alak. Felém bámulnak, integetnek, viháncolva körém is gyűlnek, hallom rekedtes hangjukat, amint gúnyosan csúfolódva, majd egyre vadabbul tombolva járják vonagló táncukat. ...Odakünn lassan csendesedik, de itt még egyszer kergetődzik ezernyi szédült, torz alak. Leheletükből fertő árad, s egy másik tiszta, szép világnak minden álmától fosztanak. Panajothné László Márta
