Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
24 AMERIKAI MAGYAR UISAG 1999. október ganépe! Természetesen ez nem menne határozott nemzeti jövőképpel rendelkező országban, ahol erős kormány mer nemet mondani pusztulásunkra! Mindez nem menne nélkülünk, a mi közömbösségünk nélkül. Abban az országban, ahol a Dáridó című tévéműsor lehet az egyik legnépszerűbb, s ahol a média ilyen uralmi helyzetben van, minden másfajta „bombázáson” túltesz ez az állapot! Ráadásul van áram, működik a telefon, jobban is, mint kéne! Suhancok, stricik játékszere, fölényes mutatványa, amint félkézzel a gépkocsi kormányát fogva kanyarodnak, a másik kezükkel a fülükre szorítják a készüléket és világfontosságú ügyeket tárgyalnak, miközben elgázolják az embert. Ugyanis minden jó és fontos találmány kezdetben ellenünkre fordul és csak lassan áll helyre a méltó egyensúly. A házak nem dőlnek romba, csak férgesednek, csak arcuk piszkolódik, zúzódik össze, csak a lélek roncsolódik ebben a kis Repeszországban, ami maga is a szomszédainak hazugságrágalom bombázásában, véresen és fájdalmasan vált csonkává és válik egyre inkább minden vonatkozásban, fogyatékossá! Maga dr. Hódi Sándor is megállapítja: „Szolgalelkű nép nem képes sem gazdasági, sem kulturális felemelkedésre.” Dehát lehet, hogy éppen ez a cél! A belső Trianon fő képviselője a média, nagy tisztelet a kevés kivételnek! Ezzel kapcsolatban is idézhetjük a szerző véleményét. Meg is tesszük, annál is inkább, mert ezt ő a határon túlról érzékeli! íme: „A magyar médián megint eluralkodott a hisztéria: A harci gépek Jugoszlávia elleni bevetése miatt végveszélybe került Magyar- ország, a vajdasági magyarokat pedig le lehet írni. Kár, hogy a Jugoszlávia elleni bombázások előtt a NATO nem mért néhány csapást ezekre a rikácsb- lókra.” Dr. Hódi Sándor könyve fontos jelentés, lényegre mutató látlelet.' Jó, hogy a Magyar Út Alapítvány vállalkozott gyors megjelentetésére. Mert írója fontos, alapvető dolgokra figyelt. A szerző egyik leveléből idéz, mi is Írjuk ide véleményét, hiszen könyvében is közzé tette. Mert talán ez a legfontosabb figyelmeztetés a jövőre nézve, a mai és a holnap várható állapotot tekintve. És még így lesz ez egy darabig! Ezeket írja: „Szerbia több mint kéthónapos bombázása után állíthatom Neked, hogy szakmai szempontból ilyen pancser munkát még nem láttam. Legalább az ellenfél gyengéit kellett volna kipuhatolni. Nem beszélve a szakértői elemzések és szakmai tanácsadók melléfogásairól. De hát honnét is tudnák azt Bostonból, hogyan kell a balkáni fickókat befogni és móresre tanítani? Ezek itt nem cowboyok, hanem haramiák. Más a természetük. Mások a mozgatórugóik. Egyetlen lelőtt repülő árán rég kezes zsoldosokat lehetett volna belőlük faragni. A lélektani ismeretek mellett a történelemismeretet is hiányolom ebből a félresikerült akcióból. Rablóból lesz a jó pandúr - tartja a közmondás. Ezek a török idők óta zsoldosok. Ebből kellett volna kiindulni, és csörgetni előttük a pénzt, mint a kukoricát a malac orra előtt.” Azt hiszem ez az utóbbi levélrészlet a telitalálat. Nyugat, de leginkább az Egyesült Államok évszázadokban gondolkodik. Mi itt évezredekben. Műveltségi, hagyományi gyökereink több ezer évesek, és ezt tudjuk, és mind többen fölismerik ennek megtartó erejét. Ám repülőgépről és vékony műveltségi tálajról nézve is csupán „térkép e táj”, közelebbről nézve, áz iskola is laktánya, mert kiszorította a diákokat, tanárokat, tantárgyakat a katonaság. Kiszorították a tankok, mert oda rejtőztek a bombák elől, amelyek ezáltal jelképesen bennünket értek, de valóságos hatásuk minket, magyarokat is sújt napjainkban is, határon innen és túl egyaránt! A magyarság bombázása mosolyogva folytatódik. Egy kissé minden levelünk, versünk, írásunk háborús napló. De hányán képesek ezt elolvasni és fölfogni a világon?! E könyv elolvasása után még inkább ez a magyar megmaradás legfontosabb kérSZENT GELLÉRT PÜSPÖK Idó homályába vesző történetről szól a dalom Mit legendává érlelt az idő és a sokadalom. Ősi vallásunk s a kereszténység nézett farkasszemet, Ellenséggé tették őket, feledve az egy Istent s a szeretetet. Dicsőséges múltért, győzelmekért hálás Alpár táltos imája, Új idők, s a Nyugat igéjét hirdeti Gellért püspök fohásza. Az isteni üzenet feledve, midőn dogmák csapnak össze, Hogy az egyik igazát a másik igaza vérben fürössze. Az ősi hit erős volt s méltó jussát követelte, Szemben az új hittel, mely Jézust az égbe emelte. A hit s az istenféltés ama szörnyűségbe torkollt, Mit Alpár táborában valaki kigondolt: Hordót kerítsetek! - kiált egy derék honfi - Szögek veressenek belé s a hegyük befelé álljon ki! E hordó-koporsóba zárták jó Gellért atyát, S legurítván a hegyről, őt így veszni hagyták. Alpár serege tort ült s diadalmámorát itta, Pedig méltatlan csatáját nem ellenséggel vívta. Egy-Isten-hívő volt mindkettő - magyarok pásztora Akár híveik serege, kettőjük tábora. Midőn Gellért püspök hittel kérte Jézus segítségét, Alpár táltos a Napra emelte büszke tekintetét. Egyazon istentől áldást ki-ki kapott, Tekintvén egyik a Fiút, a másik a Napot - Mint isteni szimbólumot. A dicstelen harc ím gyászos eredményt hozott: A vak hit gyilkosságot okozott, Ősi hitünk pedig megfogyatkozott. Fábián Tibor
