Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1999-10-01 / 10. szám

24 AMERIKAI MAGYAR UISAG 1999. október ganépe! Természetesen ez nem menne hatá­rozott nemzeti jövőképpel rendelkező országban, ahol erős kormány mer nemet mondani pusztulásunkra! Mindez nem menne nélkülünk, a mi közömbösségünk nélkül. Abban az országban, ahol a Dáridó című tévé­műsor lehet az egyik legnépszerűbb, s ahol a média ilyen uralmi helyzetben van, minden másfajta „bombázáson” túltesz ez az állapot! Ráadásul van áram, működik a telefon, jobban is, mint kéne! Suhancok, stricik játék­szere, fölényes mutatványa, amint félkézzel a gépkocsi kormányát fogva kanyarodnak, a másik kezükkel a fü­lükre szorítják a készüléket és világ­fontosságú ügyeket tárgyalnak, mi­közben elgázolják az embert. Ugyan­is minden jó és fontos találmány kez­detben ellenünkre fordul és csak las­san áll helyre a méltó egyensúly. A házak nem dőlnek romba, csak férge­sednek, csak arcuk piszkolódik, zúzó­dik össze, csak a lélek roncsolódik ebben a kis Repeszországban, ami maga is a szomszédainak hazugság­rágalom bombázásában, véresen és fájdalmasan vált csonkává és válik egyre inkább minden vonatkozásban, fogyatékossá! Maga dr. Hódi Sándor is megállapítja: „Szolgalelkű nép nem képes sem gazdasági, sem kulturális felemelkedésre.” Dehát lehet, hogy éppen ez a cél! A belső Trianon fő képviselője a média, nagy tisztelet a kevés kivétel­nek! Ezzel kapcsolatban is idézhetjük a szerző véleményét. Meg is tesszük, annál is inkább, mert ezt ő a határon túlról érzékeli! íme: „A magyar médi­án megint eluralkodott a hisztéria: A harci gépek Jugoszlávia elleni beveté­se miatt végveszélybe került Magyar- ország, a vajdasági magyarokat pedig le lehet írni. Kár, hogy a Jugoszlávia elleni bombázások előtt a NATO nem mért néhány csapást ezekre a rikácsb- lókra.” Dr. Hódi Sándor könyve fontos je­lentés, lényegre mutató látlelet.' Jó, hogy a Magyar Út Alapítvány vállal­kozott gyors megjelentetésére. Mert írója fontos, alapvető dolgokra fi­gyelt. A szerző egyik leveléből idéz, mi is Írjuk ide véleményét, hiszen könyvében is közzé tette. Mert talán ez a legfontosabb figyelmeztetés a jö­vőre nézve, a mai és a holnap várható állapotot tekintve. És még így lesz ez egy darabig! Ezeket írja: „Szerbia több mint kéthónapos bombázása után állíthatom Neked, hogy szakmai szempontból ilyen pancser munkát még nem láttam. Legalább az ellenfél gyengéit kellett volna kipuhatolni. Nem beszélve a szakértői elemzések és szakmai tanácsadók melléfogásai­ról. De hát honnét is tudnák azt Bos­tonból, hogyan kell a balkáni fickókat befogni és móresre tanítani? Ezek itt nem cowboyok, hanem haramiák. Más a természetük. Mások a mozga­tórugóik. Egyetlen lelőtt repülő árán rég kezes zsoldosokat lehetett volna belőlük faragni. A lélektani ismeretek mellett a történelemismeretet is hiá­nyolom ebből a félresikerült akció­ból. Rablóból lesz a jó pandúr - tartja a közmondás. Ezek a török idők óta zsoldosok. Ebből kellett volna kiin­dulni, és csörgetni előttük a pénzt, mint a kukoricát a malac orra előtt.” Azt hiszem ez az utóbbi levélrész­let a telitalálat. Nyugat, de leginkább az Egyesült Államok évszázadokban gondolkodik. Mi itt évezredekben. Műveltségi, hagyományi gyökereink több ezer évesek, és ezt tudjuk, és mind többen fölismerik ennek meg­tartó erejét. Ám repülőgépről és vé­kony műveltségi tálajról nézve is csu­pán „térkép e táj”, közelebbről nézve, áz iskola is laktánya, mert kiszorítot­ta a diákokat, tanárokat, tantárgyakat a katonaság. Kiszorították a tankok, mert oda rejtőztek a bombák elől, amelyek ezáltal jelképesen bennünket értek, de valóságos hatásuk minket, magyarokat is sújt napjainkban is, ha­táron innen és túl egyaránt! A magyarság bombázása moso­lyogva folytatódik. Egy kissé minden levelünk, versünk, írásunk háborús napló. De hányán képesek ezt elol­vasni és fölfogni a világon?! E könyv elolvasása után még inkább ez a ma­gyar megmaradás legfontosabb kér­SZENT GELLÉRT PÜSPÖK Idó homályába vesző történetről szól a dalom Mit legendává érlelt az idő és a sokadalom. Ősi vallásunk s a kereszténység nézett farkasszemet, Ellenséggé tették őket, feledve az egy Istent s a szeretetet. Dicsőséges múltért, győzelmekért hálás Alpár táltos imája, Új idők, s a Nyugat igéjét hirdeti Gellért püspök fohásza. Az isteni üzenet feledve, midőn dogmák csapnak össze, Hogy az egyik igazát a másik igaza vérben fürössze. Az ősi hit erős volt s méltó jussát követelte, Szemben az új hittel, mely Jézust az égbe emelte. A hit s az istenféltés ama szörnyűségbe torkollt, Mit Alpár táborában valaki kigondolt: Hordót kerítsetek! - kiált egy derék honfi - Szögek veressenek belé s a hegyük befelé álljon ki! E hordó-koporsóba zárták jó Gellért atyát, S legurítván a hegyről, őt így veszni hagyták. Alpár serege tort ült s diadalmámorát itta, Pedig méltatlan csatáját nem ellenséggel vívta. Egy-Isten-hívő volt mindkettő - magyarok pásztora Akár híveik serege, kettőjük tábora. Midőn Gellért püspök hittel kérte Jézus segítségét, Alpár táltos a Napra emelte büszke tekintetét. Egyazon istentől áldást ki-ki kapott, Tekintvén egyik a Fiút, a másik a Napot - Mint isteni szimbólumot. A dicstelen harc ím gyászos eredményt hozott: A vak hit gyilkosságot okozott, Ősi hitünk pedig megfogyatkozott. Fábián Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom