Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. június vezetőhöz hasonlóan a vajdasági magyarok sem teljesen a maguk urai, amit mi úgy értelmezünk, hogy a miniszterelnök úr tulajdonképpen elkerülte a vita folytatását. Nekünk nincs okunk bírálni a hivatalos magyar politikát, bár meg kell mondanom, jobbnak tartanánk, ha Magyarország a mostaninál tartózkodóbb magatartást tanúsítana." Mielőbb még további részleteket mutatnánk be a Józsa Lászlóval készült tévéinterjúból, talán nem lesz érdektelen, ha a vajdasági magyarság érdekképviseleti szervezeteit kevésbé ismerő olvasókat tájékoztatnánk a helyzetről. A Vajdaságban nem kevesebb, mint hat magyar párt működik, többé-kevésbé ellenzéki vizeken hajózva, önálló politikát folytatva, de egymással alkalmanként akciószövetségben. A legnagyobb vajdasági magyar politikai párt a Vajdasági Magyarok Szövetsége, az egyetlen olyan szervezet, amely jelen van a szerb parlamentben éppúgy, mint a szövetségi (jugoszláv) szkupcsinában. A többi párt - amelyek közül kettő mondható jelentősebbnek, három sokkal kevésbbé befolyásos - a háborús események hatására nagyon visszahúzódott a nyilvánosságtól és minimálisra csökkentette a tevékenységét. Visszatérve a Józsa Lászlóval folytatott beszélgetésre, a riporter arról faggatta a kisebbségi politikust, hogy nincs-e pánikhangulat a vajdasági magyarok között és nem gondolnak-e sokan menekülésre, nemcsak a NATO bombáitól félve, hanem talán még inkább a szerbek bosszújától? A VMSZ alenökének véleménye szerint - bár úgymond, minél tovább tart a NATO jugoszláviai beavatkozása, annál inkább megromlik a viszony a szerbek és a vajdasági magyarok között -, úgy tűnik, közvetlen veszély nem fenyegeti a magyarok biztonságát s egy-két elszigetelt incidenstől eltekintve nyugalom van a nemzetiségek között. "A népharag elsősorban az amerikai érdekeltségű üzletek - pl. McDonald's éttermek - és albán kereskedők ellen irányul. A magyarok körében nem lehet menekülési hullámról beszélni, amihez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a katonaköteles férfiak nem hagyhatják el az országot" -- mondotta Józsa László. Itt megjegyezte a tévériporter, hogy a hírek szerint az utóbbi hetekben többezer magyar fiatalembert hívtak be katonai szolgálatra, s azok közül körülbelül ezren teljesítenek sorkatonai szolgálatot Koszovóban. Mit tud erről a VMSZ? "Tény, hogy tömeges behívások történtek, ami a háborús helyzetre való tekintettel indokoltnak látszik. Azt senki sem tudja pontosan, mi a magyarok aránya a behívot- tak között. Az biztos, hogy sokan megpróbálnak kibújni a katonai szolgálat alól, ami háborús időben bizony veszélyes. A postások kézbesítik a behívókat, de az nem érdekli őket, hogy átveszi-e azokat valaki: éppen a hadiállapot miatt súlyos börtönbüntetés jár annak, aki megtagadja a katonai szolgálatot. A VMSZ éppen ezért senkinek sem javasolhatja, hogy vonja ki magát a szolgálat alól, mert a kockázat igen nagy." Végül érdemes odafigyelni arra, amit Józsa László a jugoszláv közhangulatról mond. "A lakosság türelmesen viseli a megpróbáltatásokat és beletörődik abba is, hogy már sokminden hiányzik. Az alapvető élelmiszerek ugyan mind beszerezhetők, de a benzin és a gázolaj eltűnt. A gyárak termelése - főképp a sok légitámadás miatt - a békeidők töredékére esett vissza, amit évekig meg fog érezni a gazdaság, nem szólva arról, hogy milyen óriási terhet jelent majd az újjáépítés. A lakosság mégis szinte teljes egységben áll a kormány mögött. Az emberek a sok légiriadó miatt kialvatlanok, de fűti őket a dac. Az ellenzéki hangok gyakorlatilag megszűntek, aminek elsősorban abban kell keresni az okát, hogy mégiscsak Szerbiát támadták meg. így érthető, hogy ma azok sem bírálják a belgrádi vezetők plitikáját, akik azelőtt ellenzékiek voltak, különben könnyen megüthetnék a bokájukat." Józsa László információi jól érzékeltetik a jugoszláviai helyzetet és a lakosság hangulatát. Az biztos, hogy a NATO bombái nem törték meg a belgrádi vezetők eltökéltségét. A NATO ezzel a saját csapdájába esett, mert kitűzött céljai elérése nélkül óriási presztisveszteséget jelentene számára, ha beszüntetné a bombázásokat. Brüsszelnek lépnie kell, ha nem akarja, hogy a bizalom megrendüljön az északatlanti szövetségben. És csak egyetlen lehetséges lépés képzelhető el: a szárazföldi csapatok bevetése. Ez hosszú előkészítést igényel és valószínű nagy veszteségekkel fog járni. Néhány héttel ezelőtt még az volt nyugaton az általános vélemény, hogy az amerikaiak éppen ezért tiltakozni fognak a szárazföldi háború ellen, de meglepetésre a legutóbbi közvéleménykutatások az ellenkezőjét mutatják. És egyre több harcias hangot hallani a Capitolium felől is. Milosevicsék erőteljes és meglehetősen hatásos propagandával igyekeznek ellensúlyozni a NATO fölényét. A polgári célok elpusztításával vádolják a NATO-gépeket, Clintont és szöveségeseit a nácikhoz hasonlítják és Belgrád bombázásával kapcsolatban felidézik azokat a napokat, amikor a második világháború alatt Hitler stukái szórtak bombákat a jugoszláv fővárosra. Bár a belgrádi rezsim nem tart túlságosan bensőséges kapcsolatokat a pravoszláv egyházzal, most az emberek vallásos érzületeit is a maga számára igyekszik kamatoztatni. Pavle szerb ortodox pátriárka meghívta II. Alexij moszkvai pátriárkát és a két egyházi vezető ötvenezer ember előtt tartott közös könyörgést a belgrádi Szent Száva-templom előtti téren, együtt szólítván fel a NATO-t a légicsapások beszüntetésére. (Az orosz egyház fejének jugoszláviai látogatása aligha tudja "kompenzálni" a Milosevicsék számára kedvezőtlen moszkvai híreket: Jelcin arra szólította fel Belgrá- dot, hogy egyezzen bele a nemzetközi erők jelenlétébe, s egyben bejelentette, hogy Oroszország nem irányit újabb hajókat az Adriára, mint ahogy kezdetben Ígérte...) Jelcin mindent elkövet, hogy Oroszország nagyhatalmi szerepvállalását hangsúlyozandó legalább békeközvetítéssel kivegye részét a koszovói krízis rendezéséből. Fenyegetőzés és hadihajók küldése helyett különmegbízottként a volt miniszterelnökét küldte Bel- grádba, aki órákig tárgyalt Miloseviccsel, majd diadalittasan jelentette ki, hogy a jugoszláv elnökkel sikerült elfogadtatni az orosz béketervet. (Ez hat pontban foglalja össze a teendőket: a menekültek hazatérése, humanitárius segély
