Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa A "KONYA K" Furcsa dolog a katonaélet. Rengeteg egészséges, férfias kalandot rejteget a fiatalember számára, aki erre adja fejét. Ugyanakkor azonban sok nehéz pillanatot is tartogat annak, akit a sors szeszélye olyan felettes alá rendel, akinek egyetlen célja, hogy mindazt a nehézséget, amin ő át ment a katona élet folyamán, kamatos kamattal adja tovább az őt követő ifjabb nemzedéknek. Engem a sors fiatal hadnagy koromban ilyen elöljáróval áldott meg. Nevet nem említek, csak azt hozom fel példának, hogy amikor avatásom után, 1942-ben, a vadonatúj hadnagy-öltönyömben - amelynek aranysujtásain még ott sugárzott a "tojáshéj” sárgasága - beállítottam a 9. gyalogezred irodájába szolgálatom megkezdésének jelentésére, egy tartalékos zászlós is ott állt kihallgatásra készen. A kölcsönös bemutatkozás után kisült, hogy őt fogom felváltani.--Én, öregem, hál"Istennek, megszabadultam ennek a .... (és itt egy nyomdafestéket nem tűrő jelzőt fűzött jövendő századparancsnokom neve elé) a karmaiból. Madarat lehetne fogatni velem!-És hová vagy áthelyezve? - érdeklődtem naív kíváncsisággal. —A frontra, öregem, a frontra! Tőle csak így lehetett megszabadulnom. Nagyon elgondolkoztam jövőm alakulása felett, egy olyan elöljáró keze alatt, akitől ilyen "kitörő örömmel" szabadulnak meg beosztottjai. Pár nap szolgálat meggyőzött arról, hogy a zászlós nem túlzott. Század parancsnokom egy magányos vadkan volt, aki mindig dúlva-fúlva és lángot okádva járta a körleteket és mindenben kifogást talált. Még a géppuskás lovakat is megfenyítette vezetőikkel együtt, ha azok vigyázz- ban megmozdultak. Szerencsémre ennél a zászlóaljnál szolgált egy nálam egy évvel idősebb Ludovika-elsős barátom, Győző, aki a második gyalog század parancsnoka volt, és akit a Laséról (értsd: Ludovika Akadémia) jól ismertem. Ő ugyan fiatalabb volt az én századparancsnokomnál, de mivel ő is századparancsnoki beosztásban szolgált, így független volt tőle. Mikor keserveimet elsírtam neki bizalmasan, ő csak nevetett.-Egyet se búsulj. Le fogom én őt úgy égetni itt a tisztiétkezdében a többiek előtt, hogy azt mindenki emlegetni fogja.-Na, erre kiváncsi vagyok — mondottam kétkedőén. A barátom csak az alkalomra várt. Pár nap múlva, amikor egy megbeszélő-gyakorlat után minden tiszt, a zászlóaljparancsnokkal az élen együtt ebédelt az étkezdében, Győző a Harcászati Szabályzatra terelte a szót, tudva, hogy az én kínzóm arra a legbüszkébb, hogy azt elölről hátra és betűről betűre tudja. Vannak még magasabb rendfokozatú tisztek is - vetette ki barátom a horgot -, akik még a legelemibb harcászati szabályzati elvekkel is hadilábon állnak. Nem is csoda, hiszen mióta elhagyták az Akadémiát, ki se nyitották a Harcászati Szabályzatot...-Azok inkább a mostani sárgahajtókás ficsúrokból átvedlett fiatal tisztekből kerülnek ki. Ók azok, akik csak kardbojtot fitogtatva korzózni szeretnek inkább, mint a harcászati elvekkel foglalkozni - dörgött vissza a száadpa- rancsnokom.-Na, nem kell elvetni a sulykot. Senki sem tudja a H. Sz.-t kívülről.-Tőlem ugyan nem tudsz olyat kérdezni, amit én ne tudnék - kötötte az ebet a karóhoz a százados.-Vigyázz, mert a szavadon foglak! Most már az én századosom úgy belemelegedett, hogy nem tűrhette, hogy egy "kölyök" fölébe kerekedjen.-Az alezredes úr a tanúm, hogy fizetek száz pengőt is, ha te többet tudsz a H. Sz.-ből, mint én - dörögte barátom felé kihívóan.-Hátha nem is százpengőbe, de egy üveg finom konyakba áll a fogadás - vette fel a felédobott keztyűt Győző. - És ha már a konyaknál tartunk, mondjad meg százados uram, hogy ez a szó hol szerepel a Harcászat Szabályzatban? —Mi? A konyak?-Igen.-Ilyen szó nincs is a Harcászati Szabályzatban! Még rumos fekete sincs, nemhogy konyak!-De bizony az benne van! - erősködött Győző.-Megduplázom a fogadást, ha bebizonyítod!-Hát itt ven e, itt a 362- oldalon, fönn az első szó. Ezzel diadalmasan a százados elé tolta a már előkészített H. Sz.-t. Erre bizony még az öreg alezredesünk is orrára csiptette szemüvegét, mert maga sem hitte, hogy a H. Sz.-ben konyakról legyen szó. De bizony, az ott éktelenkedett. A századosom egyszerre ki kellett gombolja a kravátliját, úgy belevö- rösödött a szégyenbe... Mert bizony, a 362. oldal első szava ott díszelgett: "konyak". Csak most jutott eszébe, hogy visszalapozzon az előző oldalra és az egész mondatot végig olvassa, amely így szólt: "A harcjárőrök legyenek éberek és mozgé- - és itt fordítani kellett a 362. oldalra a folytatásért - konyak." Úgy csapta le a H. Sz.-t a százados, mintha sütötte volna a kezét. De nem volt mit tenni. A tiszti társaság harsány nevetése közben meg kellett rendelnie a két üveg konyakot. Nem vagyok ivós ember, de akkor még én is ittam a konyakból — bosszúból. v. Domokos Sándor Olvassa Amerika egyetlen "Magyar Újság"-ját!
