Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
28 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. május de előzetes útiterve szerint Erdélyt elkerüli. Mit mond e tervről híveinek a nagyváradi püspök?-Én hiszem, hogy együtt szenved velünk a Szentatya, amiért Teoctist pártriárka őboldog- sága s a Szent Szinódus nem járult hozzá, 'hogy Erdélybe és Moldvába is ellátogathasson lelkipásztori látogatásra. Ez ortodox testvéreink részéről nem volt keresztényi magatartás: térben és időben korlátozni a Szentatya látogatását! Híveim és papjaim számára ez csalódás. De a szentatya annyira óhajtja az ortodoxiával való kapcsolatfelvételt, hogy az alázatosságnak olyan nagy példáját adta püspökeinek, papjainak és híveinek, amely követésre méltó. Magam mint püspök elmegyek Bukarestbe, s mindent elkövetek, hogy elősegítsem azoknak az útját papjaink vagy híveink közül, akik szívesen velem tartanának. De a nagy távolság és a költséges utazás miatt nem hiszem, hogy sokan lesznek.- „Civil" szervezet, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága nyílt levelet fogalmazott meg a szentatyának (a Magyar Nemzet egy héttel ezelőtt adta közre), amelyben kifejtik: ha ez lenne az ára elvitathatatlan jogaik teljesülésének, megértenék a Szentszék elhatározását.- A levél megírása jogos volt. Mi is reméljük, hogy az ortodoxiával és az államvezetéssel való találkozás megtenni gyümölcsét. Ha csalódunk, hozzáadjuk a többihez. Sajnos, meeszoktuk már! Eevszer talán csak igaz lesz, hogy „Isten az alázatosaknak ad kegyelmet, a kevélyeknek pedig ellenáll”.- Az anyaország - ha nem is mindig egyforma erővel - változatlan segítőkészséggel áll erdélyi felebarátai mellett. Milyen támogatást vár a reménytelenség óráiban és a bizakodás perceiben az erdélyi katolikusság Magyarországtól?- Az anyaország részéről felbecsülhetetlenül sok segítséget kapunk mind állami, mind egyházi vonalon. Erkölcsit és anyagit egyaránt. Növendékpapságunk jelentős része anyaországi teológiai főiskolákon képződik, minden liturgikus könyvvel a Magyar Katolikus Püspöki Kar lát el bennünket. A Határon Túli Magyarok Szervezete, a különböző minisztériumok (különösen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma), az Illyés Alapítvány és más segélyszervezetek által jelentős anyagi támogatást is kapunk. Felbecsülhetetlen az az erkölcsi támogatás is, amelyet a különböző kormányszervek tagjai látogatásaikkal és meghívásaikkal adományoznak. Orbán Viktor miniszterelnök pedig olyan légkört és viszonyt épített ki velünk állam és egyházak viszonyáról vallott elképzeléseivel, amely új erőt és reményt ébresztett bennünk. Politikáját a legmesszebbmenően támogatjuk. Lőcsei Gabriella CSALÁDREGÉNY TÖRTÉNELMI HÁTTÉRREL Két évvel ezelőtt jelent meg Várdy-Huszár Ágnes "Mimi" című regénye, de attól tartok, hogy távolról sem ismerik annyian, mint amennyire azt a könyv megérdemelné. A férfiolvasók talán azért nem érdeklődnek iránta, mert a nőíró és a cím érzelmes szerelmi történetet sejtet, a nőolvasók pedig, nos ők a divatos írókat kedvelik és egy e műfajban elsőkönyves szépírónak nagyon nehéz betörnie a "bestseller" írók közé, akiknek művei a könyvkereskedések kirakataiban kelletik magukat. A regény jóval több figyelmet érdemelne, mert nemcsak szórakoztatóan olvasmányos, de van mondanivalója. Amellett, hogy plasztikus képet fest a két világháború közötti magyar valóságról, jól ábrázolja a vidéki arisztokrácia életét és azt a dzsentrivilágot, amely annak holdudvara volt. Időnként fel-felvillant néhány jellemző részletet a városi középosztály mindennapjaiból is, miközben néhol meghökkentően éles és találó társadalomkritikával lepi meg az olvasót. Egy család történetét mutatja be a könyv és a család legfiatalabb tagjának, Mimi baronessznek sorsán keresztül követhetjük nyomon a folyamatot, amely egy társadalmi osztály szétzilálásával végződik, hogy a hősnő kénytelen elhagyni hazáját. Fájdalmas számára a gondolat, hogy idegenben kell majd élnie és bele kell törődnie az emigráns-sors vállalásába. Az utolsó két fejezettel a történet kulcsregénnyé válik: Mimi és férje, Péter azt a vívódást élik át, amely Mimi szüleinek és még sok százezer magyar családnak jutott osztályrészül 1944/45-ben. A két pogány közt egy hazáért való harcban felőrlődött magyar középosztálynak nem maradt hely saját szülőföldjén és idegen országban kellett keresnie a boldogulást. És kellett keresnie új hazát. A szerző szülei is átélték azokat a hónapokat, amikor dönteniük kellett, hogy menjenek vagy maradjanak és sorsukban osztoznia kellett az akkor még csak néhány hónapos leányuknak is. Akinek jövőjét és egész életét meghatározta szüleinek döntése: magyarnak született Magyarországon és magyarként nőtt fel Amerikában, hogy érett fejjel úgy váljék amerikaivá, hogy gondolkodásában és érzéseiben mindig megmaradjon magyarnak. Ez tükröződik a regény minden sorában. Hadd említsem meg, hogy a szerzőnek a szórakoztatáson és egy nagyon rokonszenves fiatal nő társadalmi keretbe ágyazott portréjának megrajzolásán túlmenően az is szándékában állt, hogy tanáros pontossággal olyan körképet adjon a korról, melyben hiánytalanul szerepel minden politikai esemény és kapaszkodót nyújt a háború utáni generációnak. A könyv egyik erőssége, hogy a kitűnő korrajz mellett olyan élettel teli jellemrajzokkal szolgál, melyek kiforrott íróra vallanak. A regény valammennyi szereplője hús-vér alak és mindvégig érdeklődéssel kell követni sorsuk alakulását. Ami annál könnyebb, mivel a történet és az író meseszövése az első sortól az utolsóig leköti az olvasó figyelmét. A Horthy-korszak utolsó éveinek, az utolsó békeéveknek a légköre, Erdély visszacsatolásának eufóriás hangulata, majd Magyarország háborúba sodródásának tragédiája lezár egy korszakot. Kísérletek a német követelések kicselezésére, és a kiugrás lehetőségeinek keresése, végül március 19. és október 15. mindent betetőző végjátéka, aminél csak az oroszdúlás és a menekülés szomorúsága jelentett fájdalmasabb traumát: egymást követő fordulatok, melyek sodrása magával ragadja azt, aki egyszer kezébe veszi a könyvet. És ha egyszer kézbe vette, már nem is tudja letenni, mig el nem olvasta. $ Qy A nyelv kimondhatatlan drága kincs, mert magában rejti a nemzeti fennmaradásnak zálogát. Széchenyi
