Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. május egy felmérésre hivatkozva rámutatott: a hittanra járó gyerekeknek csak egy része jár vasárnapi szentmisére. Ezen lehet keseregni, de akkor is jobb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt. Bábel Balázs azt is elmondta: "Úgy érzem, mi magyar papok egy történelmi lehetőséget szalasztottunk el. Amikor 1991 májusában hazahoztuk Mindszentv bíboros hamvait, legalább a koporsója előtt egv imádságban el kellett volna mondanunk: mi nem voltunk ilyen bátrak, gyöngék voltunk, elestünk, bocsánatot kérünk Istentől és az emberektől, kérünk, imádkozz értünk. Ez igazi megtisztulást jelenthetett volna. Kár, hogy akkor elmaradt. De bünbánatot tartani sohasem késő..." Csak megjegyzésnek szánom, hogy valamennyien gondoljunk a fenti mondatokra, most, amikor Mindszenty József bíborosunk halálának évfordulója közeledik. 1975. május 6-án elpihent, hogy példaképünk és közbenjárónk legyen. Szálljon az Úrhoz imádságunk Érte és bízzunk abban, hogy hamarosan a magyar boldogok és szentek között tisztelhetjük. Addig is mi álljunk Istenért, Hazáért és Egyházért! A HALDOKLÓK MÉLTÓSÁGÁRÓL II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a Pápai Életvédő Akadémia ez évi ülésének résztvevőit, mintegy ezer tudóst, kutatót, egyházi személyt. A Szentatya elismerését fejezte ki az Akadémia értékes, szigorúan tudományos és a közvélemény tájékoztatása terén végzett munkájáért. Beszédében a haldokló ember méltóságáról szólt. A haldoklók és a súlyos betegek életét veszélyeztető szempontok között a Szentatya az első helyen azt elemezte, milyen szociális-kulturális indítékok játszanak szerepet abban, hogy a haldoklókat sorsukra hagyják. Az anyagi jólét alapelvére épülő mai társadalom elrejti a halál tényét, mert értelmetlennek tekinti. A jólét kultúráját felmagasztaló és a transzcendensre érzéketlen humanizmus nem tud értelmet adni a szenvedésnek. Egy másik filozófiai és ideológiai szempont az ember teljes autonómiájára és önrendelkezési jogára hivatkozva a segítséggel végrehajtott öngyilkosságot és az eutanáziát ajánlja, mintha az ember lenne az élet ura. A pápa említést tett még a hasznossági etikáról, amely a fejlett társadalmat a produktivitásra és hatékonyságra alapozza. Ebben az optikában a hosszú és költséges ápolásra szoruló haldokló ember fölösleges teher. A halál egyre aggasztóbban terjedő kultúrájával szemben az egyháznak kötelessége, hogy hűséges maradjon az emberek iránti szeretetéhez — hangsúlyozta beszédében a pápa. Az egyház fölemeli szavát, hogy a haldokló ember méltósága ne szenvedjen sérelmet, hanem mindig szerető gondoskodás vegye körül azokat, akik arra készülnek, hogy átlépik az idő küszöbét és belépjenek a örökkévalóságba. A pápa leszögezte: a haldokló méltósága teremtményi mivoltából ered, ezért az egyház minden ereiével védelmezi az élet szent jellegét és elutasítja a segítséggel végrehajtott öngyilkosságot és az eutanáziát. A Szentatya ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy ez nem jelenti az élet mindenáron való meghosz- szabbítását. Korunk megkívánja a keresztény szeretet és az emberi szolidaritás minden energiájának latba vetését. Szembe kell néznünk az eutanázia és a segítséggel történő öngyilkosság legalizálásának új kihívásaival. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy megállítsuk a halál tendenciáját a közvélemény szintjén és a parlamentekben, hanem a társadalom és az egyház struktúráiban ténylegesen biztosítani kell a haldoklók méltó gondozását. Végül a pápa emlékeztetett rá: a századok során szentek sokasága és legutóbb Kalkuttai Teréz anya hagyta ránk örökségül a haldoklók és súlyos betegek felkarolásának kötelezettségét. Minden egyházmegyei és plébánia közösséget és családot arra kell nevelni, hogy viselje gondját az idős és beteg embereknek, emlékezve Jézus szavaira: "Beteg voltam és meglátogattatok." TERÉZ ANYA BOLDOGGÁ AVATÁSA (?) II. János Pál pápa -- Henry Sebastian D' Souza kalkuttai érsek és számos föpásztor kérésére engedélyezte, hogy megindítsák kalkuttai Teréz anya boldoggá avatásának egyházmegyei eljárását, felmentést adva a szabály alól, miszerint az eljárást csak öt évvel az életszentség hírében álló személy halála után lehet megindítani. A felmentést követően a Szentté avatási Kongregáció engedélyezte a kalkuttai érsek számára, hogy megkezdje Teréz anya boldoggá avatási eljárását. XII. PIUS PÁPA EMLÉKE Hatvan évvel ezelőtt, 1939-ben választották pápává Eugenio Pacelli bíboros, államtitkárt, aki a XII. Pius név választásával jelezte: folytatni kívánja elődje kormányzási irányvonalát. Az új pápa római jogász családból származott, fiatal pap korában Gasparri államtitkár mellett tanulta meg a diplomácia tudományát és művészetét. 1917- 1929 között Münchenben, majd Berlinben apostoli nunci- usként működött: megismerte és megszerette a német népet és kultúráját, de látta az egyre erősödő nemzetiszocializmus veszélyét is. Péteri szolgálatát jelmondata tükrözte: "A béke az igazságosság gyümölcse." Mérhetetlen fájdalmat okozott neki a II. világháború, hiszen a szembenálló felek között katolikusok is voltak. Diplomá- ciailag a semlegesség álláspontját képviselte, de erkölcsileg az isteni- és a természetjog alapján élesen elítélte a német katonai agressziót, illetve felemelte szavát bármilyen faji megkülönböztetés ellen. A háború után, amikor a kelet-európai országok a militáns kommunista ateizmust akarták az ottani keresztény népekre ráerőszakolni, körleveleivel és rádiószózataival sietett segítségükre. Különle
