Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 vidékünkre vonta az akkori hatóság figyelmét, melynek először Sárossy Gyula, később férjem s a többi vidékünkben urak elfogatása lön a következménye. Gasparics Kilián két társa közül az egyik Jubál volt, Meszlényiné, Kossuth Zsuzsanna gyermekeinek nevelője, s a másik Noszlopy, ki, mint beszélik, oly ügyesen átalakítá, megváltoztatá mesterséges módon a szerek segélyével arcát, hogy valóságos csoda volt, hogy mégis felismerték. Bármennyire fájt és nyugtalanított a szegény kedélybeteg költő minden szava, mégis megenyhíte az a gondolat, hogy a közelében történt iszonyú eseményt nem látszék tudni. Szobája ablaka a kertre nyíltak s így az udvarra nem láthatott, az orvos pedig, az emberséges, nemes szívű ezredes rendeletét is igénybe véve, szigorúan megtiltá férjem egész környezetének, hogy az akasztások felől beszéljenek előtte, vagy csak megemlítsék is azt." A kivégzés napjának dátuma a naplóidézetben nincsen jelölve. Noszlopy Gáspár ügyvéd, nemzetőr őrnagy, Kossuth 1949-ben kinevezte Somogy és Tolna megye kormány- biztosává. Katonai tervei szerint szabadcsapatokat állított fel a Dunántúlon. Antal bátyjával irányította a honvédseregek támadását Baranyában és Somogybán. 1949. áprilisában Kaposvárról, majd májusban Szigetvárról kiverték a császári csapatokat. Noszlopynak a világosi fegyverletétel után bujkálnia kellett. 1850-ben elfogták, de megszökött a börtönből és a Makk-féle szervezkedéshez csatlakozott. Ismét szabad- csapatokat szervezett egy remélhetően rövidesen bekövetkező Habsburg-ellenes felkelésre. Az osztrák rendőrség újra elfogta és ekkor került a Ludoviceum épületébe. Valószínűleg ő volt az utolsó, akit felakasztottak, mert egy forrás szerint látva társai haláltusáját, ezt mondta: "Az osztrák házon teljesüljön be az az átok, mely Dávid zsoltárában olvasható. Azaz tagjai legyenek számkivetettek és földönfutók." A székesfehérvári születésű Jubál Károly Pesten járt gimnáziumba, majd elvégezte a bécsi politechnikumot. Ott segédtanári állása volt, amikor 1848-ban Mészáros Lázár hadügyminiszter tanári állást ajánlott fel neki Pesten, a Ludoviceum épületében felállítandó Magyar Hadi Főtanodán. Jubál a meghívást nagy megtiszteltetésnek vette és azt elfogadta, majd Bécsből Pestre utazott. A Ludo- viceum-i állását azonban nem tudta betölteni, illetve az csak néhány napig tarthatott. Ugyanis 1949. január 5-én Windischgratz herceg csapatai megszállták Pestet. A Főtanoda január 7-ére tervezett megnyitóját ugyan megtartották a tanári kar és az elsőnek összehívott 50 iíjú hallgató jelenlétében. A tanítás is megkezdődött, de pár nap múlva a Főtanodát Windischgratz feloszlatta. A tanárok, növendékek elszéledtek. A 14-15 éves ifjak legnagyobb része beállt katonának a honvédség soraiba. Jubál Károly is fegyvert ragadott. Későbbi sorsáról azt is tudjuk, hogy orosz fogságból való szabadulása után a Kossuth-családdal szoros összeköttetésbe lépett. Kossuth Lajos nővére gyermekeinek lett a tanítója és Kossuth édesanyja megélhetésének támogatója. Rövidesen reáltanodát nyitott (ez akkoriban újdonság volt) és diák-kosztosokat tartott. Az iskola népszerű lett, tanártársakat fogadott fel. Ezek mind hazafiak voltak és vonzották a hasongondol- kozó rokonokat, diákokat. Jubál a Kossuth-emigrációval is kapcsolatot tartott és egyes források szerint a Makk-féle szervezkedésnek is részese volt. Mindezen tevékenysége hamarosan szemet szúrt a policziának, amely letartóztatta. Jubált először Bécsbe hurcolták, majd visszavitték Pestre és ekkor került a Ludoviceum börtönébe. A hadi- törvényszék kimondta fejére a halált és életét a Ludoviceum udvarán oltották ki. Utolsó szavait hangosan kiáltotta: "Éljen a haza!" Harmincöt éves volt. A hármas kivégzés 1852-ben, egy novemberi napon történt, más forrás szerint 1853. március 3-án. Jubál Károlyra úgy is emlékezhetünk, hogy ő volt a korabeli Ludoviceum legelső vértanúja, akit a mártíromság útján a Ludovika Akadémiává alakult intézmény számtalan tanára és növendéke, akadémikusa követett a XX. század két világháborúját követő tragikus magyar korszakban. Emlékük el nem feledhető! A MAGYAR TÖRTÉNELEM GYÁSZNAPJAI Mohi, 1241. április 11. Mohács, 1526. augusztus 29. Arad. 1849. október 6. - Trianon, 1920. június 4. 1945. április 4. -1956. november 4. A felszabadítók... Hand az his gun batt, a Russian officer menacingly on newsman photographing personnel and equipment of Szovjet forces occupying Budapest
