Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. április meghívott külföldi sajtótudósítók a bírói pulpitus előtt álló emberi roncsban alig ismertek rá Mindszentyre. A színjáték túlságosan is jól sikerült : a pszichikailag akaratnélküli bábbá preparált Főpap ellenkezés nélkül mindent beismert, amit a bíró a szájába adott. A hazaárulás és összeesküvés vádja után még a valutaüzérkedés bűncselekménye ellen sem tiltakozott... Az egész civilizált világ döbbenten figyelte a tragikomédiát, visszaborzadt a kommunisták módszereitől és elszömyedt az életfogytiglani fegyházról szóló ítélet hallatán. A Mindszenty- ügy révén a világ megismerte a kommunizmus lényegét, a cél érdekében semmiféle hamisítástól vissza nem riadó gátlástalanságot, ami képessé tette Rákosiékat arra, hogy letartóztassanak egy ártatlan embert, meghurcoljanak egy katolikus főpapot, kínvallatással és más módszerekkel hamis vallomásra kényszerítsék, majd egy megrendezett kirakatperben abszurd ítélettel sújtsák. A Mindszenty-per többet ártott a kommunizmusnak világszerte, mint amennyi haszna vagy előnye származott belőle Rákosiéknak. A Mindszenty-ítélet felfedte a kommunizmus igazi arcát és megmutatta leplezetlen aljasságát. A Hercegprímást börtönbe vethették, rázárhatták a cellaajtót, de az igazsága így is nyilvánvaló volt az egész világ előtt és legyözetve ő maradt a győztes... * Még javában folyt a Mindszenty-per, amikor a pártközpontban és az ÁVÓ főhadiszállásán már készítettek elő egy másik koncepciós pert, amely — ha egészen más szempontból is — szintén kárt okozott a pártnak és sok régi párttagot megingatott hitében, de legalábbis kétkedővé tett. A magyar közvéleményt majdnem annyira sokkolta a hír, mint a pár hónappal előbb a Mindszenty-ügy, amikor májusban elterjedt, hogy Rajk Lászlót letartóztatták A spanyol polgárháborút megjárt Rajkot addig mindenki a párt második embereként tartotta számon, aki mint belügyminiszter kíméletlenül harcolt a "reakció" ellen és a Mindszenty-ügyben is ő vezette a nyomozást (Egészen addig, amíg az év elején - - a bizalom megrendülésének első jeleként — Rákosi Rajkot a belügyi posztról a külügyminisztérium élére helyezte át, ahol lényegesen kisebb hatalom összpontosult a kezében Rajktól utóda, mint új belügyminiszter, Kádár János vette át a Mindszenty elleni nyomozás irányítását.) Rajk László fanatikus kommunista volt, aki a párt utasítására akár saját anyját is elárulta volna Az nem igaz, amit kivégzése után terjesztettek róla bizonyos körök, hogy nemzeti kommunizmust akart és mint ilyen, Rákosi ellenfelének számított. Ez sem igaz ilyen formában, hacsak nem annyiban, hogy Rákosi féltékeny volt Rajkra, mint mindenkire, akit környezetében tehetségesnek érzett. És Rajk valóban nem volt tehetségtelen : érdemeket szerzett Spanyolországban, jó fellépése volt s ezért sokan szegődtek hívéül a pártban. De a legnagyobb bűne az volt, hogy nem tartozott a moszkoviták közé. Nem szovjet emigrációból, hanem nyugatról jött haza s így a "nyugati kommunisták" közé számított, akikre a moszkvaiak mindig is gyanús szemmel néztek. Rajk bűnei közé tartozott még, hogy jómódú szász eredetű erdélyi famíliából származott és polgári környezetben vált forradalmárrá, ráadásul egyik testvére a nyilas rendszerben magas tisztséget viselt Minderről addig nem esett szó, amíg Rajk híven szolgálta a pártot és a pártnak is szüksége volt rá. De amikor a kommunista rendszer külpolitikai érdekei úgy kívánták, hogy Tito kompromittálására valakit fel kellett áldozni a magyar párt prominens tagjai közül, kapóra jött Rajk "bünlajstroma" és Rákosi-Gerö-Farkas-Révai négyesfogatnak is tetszett, hogy így megszabadulhatnak egy nem-zsidó vetélytársuktól. A pert Sztálin kívánta, Tito megbélyegzése végett, a szovjet párt és a világ-kommunizmus céljai érdekében, de neki végeredményben mindegy volt, hogy ki lesz az áldozat. A szovjet párt addigi történetében már elég sűrűn zajlottak le olyan perek, amikor a forradalom felfalta saját gyermekeit és Sztálin nagy gyakorlattal rendelkezett saját elvtársai akasztófára juttatásában. Az úgynevezett tisztogatások során így likvidálták Zinovjevet, Kamenyevet, Radeket, Tuhacsevszkijt és még sok más szovjet vezető kommunistát, időről-időre megtizedelve a párt és a hadsereg vezérkarát. Rákosinak még két okból is jól jött a Rajk-per. Az első az volt, hogy mivel "Sztálin legjobb tanítványa" mindig igyekezett utánozni gazdáját, ezúttal Rákosi megmutathatta, hogy ő is tud küzdeni a pártban mutatkozó ffakciózás ellen, ami a kommunista pártok politikájának egyik sarkpontja. Az éberség jegyében mindig készen kell lenni a fővonaltól eltérő véleményt képviselő frakciók letörésére, mert azok veszélyeztetik az egységet. Ez biztosítja a vezetés számára az egész párt kemény kézbentartását és azt, hogy megfélemlítsék az esetleges ellenfeleket. A másik, amiért Rákosinak kapóra jött a Rajk-színjáték, az volt, hogy ezekben a hónapokban sűrűsödtek a belső gazdasági gondok és a külpolitikában növekedett a nyugati nyomás. Rajkot és társait bűnbakokként lehetett a közvélemény elé állítani és rájuk lehetett fogni : ők akadályozták meg, hogy sikeres legyen a párt politikája és eddig ők uszították az imperialistákat. Most ennek vége : és a történtek még ürügyet is szolgáltattak Rákosiék számára, hogy nagyobb erőfeszítést és több fegyelmet követeljenek meg a társadalomtól. Magyarán : hogy még szorosabbra fogják a gyeplőt. És a magyar társadalom dermedten, értetlenül és megfélemlítve figyelte a színjátékot. A Rajk-per valóban kísérteties volt és Rákosiék olyan meggyőzően "adták be" a felfoghatatlant a magyar népnek, hogy még az intelligens emberek közül is sokan elhitték a bárgyú mesét. Nem szólva a szemellenzős párttagoktól, akik a pártfegyelem jegyében kötelességszerüen szajkózták a Szabad Nép szólamait és a párt gyűléseken halált követeltek az "áruló imperialista bérencekre, a Rajk-banda tagjaira". Mert Rajk mellett még hét másik hétpróbás élvonalbeli kommunista káder ült a vádlottak padján, sőt rajtuk kívül még többtucatnyi más elvtársat állítottak bíróság elé különböző mellékperekben, mint például a katonai "összeesküvés" vádjával elítélt és kivégzett Pálffy- Österreicher Györgyöt, Sólyom Lászlót és társaikat. A magyar társadalom számára merőben ismeretlen és szokatlan jelenség volt az, hogy kommunisták ölik a kommunistákat. De a meghajszolt, sokat szenvedett magyar nép többsége nem kis kárörömmel kísérte figyelemmel az eseményeket és elégtételt is érzett a történtek miatt. Mert ebbe a perben a vádlottak igazságtalanul kerültek ugyan a törvényszék elé, de végső fokon olyan bűnökért bűnhődtek, amelyeket korábban ők követtek el ártatlanokkal szemben Rajkot természetesen éppúgy megdolgozták, preparálták a bírósági komédiára, akárcsak pár hónappal előbb Mindszentyt. Csak éppen más eszközökkel, más módszerekkel. Rajknál is alkalmaztak fizikai erőszakot, öt is megverték, kínozták, de nála és társainál elsősorban a
