Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. április döntött a kérdésben, viszont másfélmillió forintjába került az adófizetőknek...) Horn Gyula népszerűsítéséért mindent elkövet a (volt) kommunisták által irányított rádió és a közszolgálati televízió is. Azokat a kijelentéseit, amelyek hatásosak a széles tömegek előtt, felerősítik, mig a kormány számára kellemetlen híreket egyszerűen elhallgatják. Akadt erre néhány jellemző példa az elmúlt hetekben. Amikor Horn úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon ma nincs közbiztonság, ezt százszorosán visszhangozták, mert kimondta a nép véleményét... De arra már nem gondoltak, hogy ezzel az egész Horn-kabinet is minősítette önmagát. Mert miféle kormány az, amelyik alatt az ország fővárosában sorozatban történnek rablások, gyilkosságok és egyéb bűncselekmények, anélkül, hogy a rendőrség megtudná azokat akadályozni és képes lenne megvédeni a polgárokat? S alig hogy ez elhangzott, kipattant a botrány, amelyikben egy magasrangú rendőrtiszt kompromittálódott: a Margit-hi- don lámpaoszlopnak üközött autóban egy roszhírű lokáltulajdonos és lányok futtatásával foglalkozó arab barátja mellett ült a főrendőr, aki súlyosan megsebesült a karambolnál. Valamennyien részegek voltak... A hírt a közszolgálati televízió meg sem említette. Pár nappal később az egyik vidéki nyomozó- hatóság magasrangú rendőrtiszt vezetője hivatali szobájában főbelötte magát. A balesetet szenvedett rendőrtiszt és az is, aki öngyilkosságot követett el, a szervezett bűnözés és a kábítószer kereskedelem leleplezésére szakosított akciócsoport állományában volt... A kormány sajtója ezt az utóbbi esetet is igyekezett eljelentékteleníteni, és sem a belügyminiszter, sem egyetlen főrendőr sem mondott le, ahogy az egy tisztességes demokráciában ilyen esetek sorozata után magától értetődő lett volna. De hol van tistességes demokrácia Magyarországon, ahol nem alaptalan az a feltevés, hogy a szervezett alvilág már beépült a a rendőrséghez és a politikai elithez, ahol olyan szoros összefonódások vannak, amilyenekre csak a harmincas évek Amerikájában láthattunk példát, amikor a rendőrség a csikágói gengszterek maffiájának a zsebében volt. Horn elvtárs úr időnként "bedob" olyan felelőtlen ígéreteket is, amelyeket előzőleg ugyan nem beszélt meg szakértőkkel, de jól hangzanak és alkalmasak arra, hogy a miniszterelnök népszerűségét növeljék. Legutóbb például a gyugdíjasokat célozta meg, akik úgye jelentős szavazótábort jelentenek. Pár héttel ezelőtt, mint ismeretes, azzal aratott nagy sikert az idősebb korosztályoknál, hogy bejelentette: ezentúl az állampolgárok már 65 éves kortól kezdve ingyen utazhatnak a tömegközlekedési járműveken a MALÉV járatait is beleértve. Órák alatt kiderült, hogy Horn előzőleg senkit sem tájékoztatott erről a tervéről és bejelentése főleg a MALÉV-nél okozott meglepetést, ahol a jegyek valamivel többe kerülnek, mint a budapesti villamoson. (Egyesek szerint ez csak nyelvbotlás volt, mert Horn Gyula MALÉV helyett MAHART-ot akart mondani és ingyenes hajójegyekre gondolt. A szegény magyar nyugdíjasok úgysem vágynak repülőgépre ülni, sokkal többet jelentenek nekik a villamosjegyek.) De ez a propagandafogás megint "bejött" Horn Gyulának, aki mások kontójára volt gavallér, mert a kieső jövedelem miatt keletkező kárt a közlekedési vállalatoknak kell viselniük. Szívják is a fogukat emiatt... Az egyik legnagyobb blöffölése az volt Horn Gyulának, amikor a minap bejelentette, hogy Magyarország az összes adósságát kifizette az IMF-nek. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha az ország összes belső és külső tartozása rendezést nyert volna és mától kezdve minden törlesztés megszűnt. Holott ez nem igaz. Az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) csak egészen jelentéktelen összegeket adott kölcsön, ún. célhitelek formájában, amelyeket talán már valóban visszafizetett az ország. (De ellenőrizni ezt sem lehet.) Azonban az a kb. 30 milliárd dollárra rugó adósságállomány, amit (kamataival együtt) már több mint huszadik éve görget maga előtt a magyar gazdaság, sajnos még mindig létezik és jelent nyomasztó terhet az ország számára. Aki komolyan vette Horn Gyula felelőtlen kijelentését, azt hiheti, hogy a magánbankoktól fölvett millióktól sikerült megszabadulnia az országnak, no de erről szó sincs. Ez nem más, mint a közvélemény tudatos és rosszhiszemű félrevezetése. Horn úr minden alkalmat megragad, hogy a közelgő választásokra való tekintettel rózsás színben tüntesse fel az ország helyzetét és azt sugallja a népnek, hogy minden a legnagyobb rendben megy. Ezzel szemben mindenki tudja, hogy - míg egy párezres létszámú vállalkozói újgazdag réteg naponta milliókat vág zsebre - a szegények egyre szegényebbek lesznek és az országban napról napra nő a nyomor. A nyugdíjas öregek nagy többsége a létminimumból kénytelen megélni, de az országban közel négy- millióan tengődnek a szegényszint közelében, vagy az alatt. A privatizálás során külföldi kezekbe került gyárak tulajdonosai egymás után csukják be a műhelyeket és bocsátják el a munkásokat, ami a munkanélküliség emelkedésében mutatkozik meg. És a kormány sajtója erről mélyen hallgat, csak azt ismétli unos-untig, hogy a nehezén már túl van az ország és ez rövidesen kihat majd az életszínvonal emelkedésére is. Az emberek legtöbbje már csak legyint, ha ilyeneket hall, de az MSZP-nek még mindig vannak hívei és nem is kevesen. Olyanok, akik beveszik a horni propagandát. Ez súlyos veszedelmet rejt magában, mert ha az ellenzéki pártok az utolsó hetekben nem fogják tudni kinyitni a választók szemét és nem lesznek képesek felvilágosító munkával ellensúlyozni Hornék ravasz propagandáját és gátlástalan hazudozásait, azok a szavazók, akik négy évvel ezelőtt hatalomra segítették a kommunista utódpártot, az idén is Hornékra fognak szavazni. Sajnos az ellenzéki politikusok többsége sokkal kevésbé ért a meggyőző propagandához, mint a többévtízedes kommunista mozgalmi múlttal rendelkező és az utca emberének nyelvén beszélő Horn Gyula, akinek éppen az a legnagyobb erőssége, hogy megjátssza a nép egyszerű fiát és ez hat. Elsősorban azért, mert a kádári idők hétszázezer párttagja (s azok családtagjai, rokonai és baráti körük) még ma is Horn Gyulára és pártjára esküszik és ezekhez jönnek azok,
