Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
1998. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 FÁY ISTVÁN RAVASZ LÁSZLÓVAL AZ ÜRES SÍR SZÁJÁNÁL A Svájcban működő Magyar Protensíáns Szabad- egyetem 1977 óta adja ki forrásértékű könyveit, melyekben a liberalizmus legnemesebb értelmezésével, különböző politikai és szellemi árnyalatú írók szólalnak meg. Első számú követelményük azonban, hogy a kiadásra elfogadott művek a legmagasabb színvonalat képviseljék és mondanivalójuk mindennemű közhelyet kerüljön. Szándékuk teljes sikerrel járt, mint ezt tizenkét év eredménye igazolja. Igen nagy jelentőségű, hogy Mindszenty József hercegprímás, esztergomi bíboros érsek emlékiratainak világsikere után, a Szabadegyetem Ordas Lajos evangélikus püspök önéletrajzát hozta nyilvánosságra, melyet múlt évben Ravasz László református püspök 1945- 1968 között készült VÁLOGATOTT ÍRÁSOK c. műve - számszerint 56 prédikáció és egyéb írás - követett. így három nagy keresztény egyházunk főpásztorainak hiteles élményei tárgyalják történelmünk legnagyobb tragédiájának évtizedeit. Ezek a munkák rendkívüli értéket jelentenek, melyek egyszer a kor autentikus feldolgozásának alapját fogják képezni egyház, történelmi és nemzetpolitikai síkon egyaránt. Ravasz László nemcsak a magyar protestantizmus legnagyobb hitszónoka, hanem mindezen felül, hihetetlen műveltsége magába foglalja az irodalmat, teológiát és filozófiát is. Látóköre, hatalmas intellektusa és kivételes nyelvtudása folytán tökéletesen globális. Páratlan értékű kézirata, melyet úgy kellett kicsempészni szülőhazánkból, könyvbe foglalva elénk állítja őt teljes nagyságában. Ez az utolsó életmű, melyet 86 éves korában fejezett be, önarckép, mert megmutatja a nagy magyart, a nagy európait, az elveiért gondolkozás nélkül halni kész keresztényt, és az igazságért való küzdelem rendíthetetlen harcosát. A kiadó olyan nagy értékkel ajándékozta meg a magyarságot — és elsősorban a szakirodalmat -, melyhez hasonló azt hiszem nem jelent meg az utolsó évtizedekben. Most pedig szólaljon meg a nagy hitvalló, aki Mindszenty József és Ordas Lajos méltó társa a keresztyén felelősségvállalásban és részese az ezért járó üldöztetésnek, melyet, Megváltója példáját követve büszkén viselt haláláig. Szent ünnepeink: Nagypéntek és Húsvét alkalmából alant közöljük ÉLET A HALÁLBAN című igehirdetésének befejező részét. Ez volt az utolsó prédikációja, melyet száműzetése előtt a Szabadságharc bukása által megviselt, nehéz szívvel mondott el a Kálvin téri templomban 1957 Nagypéntekén. Alapigéje a XXII. zsoltár. (Krisztus szenvedését) "...befejezi és kicsúcsosítja a halál, a kínhalál. Vegyük a fizikai fájdalom maximumát, amit egy fiatal, egészséges szervezet el bír viselni, azaz, hogy az sem tud elviselni. A test egész súlya négy óriás seben csüng. A vérkeringés elakad, az erek megfeszülnek, a tűzó nap, a forró szomjúság, fulladás, vagy szívgörcs."Mint a víz, úgy kiöntettem: csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapad és a halál porába fektetsz engem". (15-16) A halál már itt a legnagyobb jótétemény. De mi ez ahhoz a lelki kínhoz képest, amit el kell viselnie: A gyűlöletnek forgószele csap feléje és szinte perzseli, azért mert ő szeretett. Ott látja népe vezéreit, a főpapokat, írástudókat, a véneket. Keresi tanítványait, - már csak kettőt lát közülük. Ugrálnak, tapsolnak a jövó- menők, egy néma, akit meggyógyított, leghangosabban üvölt; feszítsd meg; egy béna, akit lábra állított táncol örömében; ott az, akinek száradt kezét éppé tette az öklét rázza rá; gyermekek, akiket megáldott, sivalkodva átkozzák nevét. Jeruzsálem népe üvöltöz itt, amelyet szeretete szárnyaival takart be, mint az anyamadár a fiait; Izrael népe veti meg, amellyel egy testé vált az inkarnációban. Ő pedig szenved és imádkozik, szenvedése engedelmessége, imádsága a legnagyobb aktivitás, a legnagyobb erőkifejtés, az örökkévaló IGEN. "De te, Uram ne légy messze tőlem, én erősségem siess segítségemre"... Igen, ott van mellette az Atya, átöleli elhanyatló fiát. Elvégeztetett; - sóhajt fel a Fiú és a megcsúfolt és elkárhozott Istenember meghal a kereszten egy atyai csókban. ***** De harmadnapra kiderült, hogy ez a halál dicsőségesebb és győzelmesebb aktusa az Atyának, a Fiának és a Szentiéleknek, mint maga a teremtés. Szent mag, amiből új világ nő ki. Egy új mindenség, egy lelki univerzum kezdete. Nevezhetjük elégtételnek, engesztelő áldozatnak, váltság- pénznek, szent kapunak, de általa, belőle, elibénk áll az Élet Fejedelme, a Királyok Királya, a feltámadott Úr. Halála út és eszköz volt uralkodó céljának elérésére. Bűnbánattal, hittel, hódoljatok neki! Nézzétek, hogy sietnek felé a lelkek. Tamás kezét sebeibe rejti: én Uram és én Istenem! Péter a kebelén zokog: te tudod Uram, hogy szeretlek téged. Pál hadat indít ellene, de összerogy a lábánál: Saul, Saul miért kergetsz engem? Hogy hívja magához a nagy bizonyságtevőket: ott megy Augustinus, Assisi Ferenc, Luther, Kálvin. Hány mártírszempár tapad rá a cirkuszok porondján, vesztőhelyeken és kínzókamrákban és "nem látnak mást, csak Jézust egyedüF. Béküljetek meg az Istennel, kéri ellenségeit és íme: ez arcul ütötte s most lecsókolja bűnbánata könnyeit: ez ruhájára sorsot vetett s most didergő meztelenségét érdeme királyi palástjával takarja. Ez szíven szúrta s most szívébe fogadja, ezek átkozták s most, hogy bűnbánatukban a földön hevernek, felemeli őket: jöjjetek én Atyámnak ál- dottai! Valóban: "nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát és nem rejti el az ő orcáját előle és mikor kiált hozzá, meghallgatja". Halljátok ezt a világon át zengő kiáltást Grönlandtól a Tűzföldig?
