Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
1998. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Kőszeg Ferenc információja nélkül is. Istenem, mennyi vitánk volt az utolsó 20-25 évben, amikor csak a vak nem látta, hogy milyen céltudatosan munkálkodnak egyesek a nemzeti emigráció bomlasztásán Ausztráliától Amerikán keresztül Nyugat-Európáig. Összehangolt terv szerint történt mindez és gyakran kilógott a lóláb, hogy az egész akciót Budapestről irányítják. Voltak sokan, akik nem akarták ezt elhinni, mondván, ugyan miért lenne érdeke Kádáréknak az emigráció megfigyelése és munkájának megzavarása? Kisebb gondjuk is nagyobb ennél! Nagyon is fontos volt számukra, hogy rajta tartsák a szemüket az emigránsokon és zavarják tevékenységüket, melynek központjába a Nyugat felvilágosítása állt. Kádárék számára ez nagyon kellemetlen volt és nem sajnálták a pénzt arra, hogy ügynökök sorát szervezzék be ennek megakadályozására. Ezek az ügynökök beépültek közénk és minden igyekezetük arra irányult, hogy egymásra uszítsák az emigránsokat, hogy egymásnak ugrasszák az egyesületeket, szervezeteket. Nagyjából tudtuk is kik azok, akik vállalkoztak erre a feladatra. Rendszerint tele szájjal szidták a kommunistákat, másokat félretólva tülekedtek a közszereplésért és ha szónokolhattak, nem fogytak ki az üres frázisokból. S közben a háttérből intrikáltak, keverték a fekáliát. "Üzleti ügyek" intézésére hazaruccantak Magyarországra — nyilván akkor adták le jelentéseiket és kaptak újabb utasításokat — és mindig jutott pénzük arra, hogy másokat nagyvonalúan megvendégeljenek, lekenyerezze- nek. Dehát ez már múlté, mindenkinek a lelkiismeretével kell elintéznie, mit tett, hogyan viselkedett az emigrációban. Akadtak nyugaton még olyan "rendszerrel lojáis magyarok" is, akik állandóan tompítani igyekeztek az emigráció hangját és dialógusra törekedtek a kommunistákkal. Az ő szervezeteiket nemcsak a rendszerváltás előtt támogatták Kádárék, de 1990 után is megkapták jutalmukat és az évtizedek alatt kiépített kapcsolatok jól kamatoztak. Itthon csak őket fogadták el, csak velük készült interjúk jelenhetnek meg a hazai lapokban, csak őket tekintik az emigráció képviselőinek. A nemzeti emigráció tagjairól, akik ténylegesen harcoltak a kommunizmus ellen, akik tettek valamit a rendszerváltozásért, azokról senki sem beszél. Igaz, ők nem fogadtak el judáspénzt, hazai meghívásokat, világszövetségi kedvezményeket és nem álltak le bratyizni azokkal, akik itthon kollaboráltak a rendszerrel. Tehát mostmár tudjuk: érzésünk nem csalt, amikor gyanúsnak találtuk ennek vagy annak működését az emigrációba. És én megvagyok arról győződva, hogy eljön az idő, amikor hozzájuthatunk azokhoz a titkosszolgálati dossziékhoz, amelyekben az emigráció megfigyelésével megbízott ügynökök jelentései lapulnak és leleplezhetjük őket. Persze ez nem lessz könnyű. A titkosszolgálat magukat átmentett tisztjei védik beosztottjaikat és ügyelnek arra, hogy nevük továbbra is rejtve maradjon, hiszen valószínűleg még ma is igénybe veszik szolgálataikat, esetleg "alvó ügynökként" tartalékolják őket a jövőre. Megint Kőszeg Ferencet idézzük, aki ezt is szóvátette a New York Timesnek adott interjúban: -- a rendszerváltáskor - mondja — több tízezer dokumentumot szállítottak át a Belügy archívumából a ma is működő titkosszolgálatokhoz és ezekhez ma sem lehet hozzáférni, noha ezeket is alkotmányellenesen gyűjtötték. Kőszeg Ferenc azt is szóváteszi, hogy mig bármelyik, még ma is szolgáló régi titkosszolgálati tiszt elolvashatja az akkori ellenzékiekről feljegyzett adatokat, ugyanakkor az érintettek ma sem tudhatják, mi szerepel róluk a dossziékban. És bármennyire is hihetetlen, ma is előfordul, hogy fontos és bizalmas állásra pályázók ellenőrzésekor "illetékesek" felhasználják ezeket az adatokat. 1997/98-ban a Kádár-rendszer idején törvénytelenül gyűjtött információk alapján "kádereznek" egyeseket! "Huszonnégyezer dossziét vittek át 1990-ben a BM zárt irattárából a jelenlegi szolgálatokhoz — mondja Kőszeg -. Kérdem, miféle nemzetbiztonsági érdek fűződik ahhoz, kogy továbbra is titkosak maradjanak az 1989-ig gyűjtött adatok? Képtelenség, hogy a demokrácia nyolcadik évében a kinevezendő tisztviselőket állampárti kartotékok alapján minősíthessék nemzetbiztonsági szempontból. Ráadásul olyanok, akik hajdan az akkor megfigyelt személyekről szóló jelentéseket értékelték." Mint tudjuk, a bizalmas anyag egy jelentős részét a rendszerváltáskor már nem tudták biztonságba helyezni, ezért azokat megsemmisítették. Ez még az Antall-kormány idején valahogy nyilvánosságra került és a felelősök ellen vizsgálat indult. "Felelősségre vonás mindössze két személy, Horváth József, a III/III-as főcsoport főnöke és Pallagi Ferenc volt állambiztonsági miniszterhelyettes esetében történt — emlékezik vissza Kőszeg Ferenc -. Ók voltak felelősek azért, hogy vagon-, de inkább szerelvényszámra semmisítettek meg történelmi dokumentumnak tekinhető iratokat. Mindketten bírósági megrovást kaptak, s ez volt egyben a rendszerváltás "legsúlyosabb terrorítélete". Az a személy, akit "89 végén helyeztek a pártközpontból a belügyi archívum élére, és feltehetően volt némi köze mind az irat megsemmisítéséhez, mind az iratoknak a jogutód szolgálatokhoz történő átszállításhoz, mind pedig a manipulált "ügynöklisták" összeállításához, 1995-ig a helyén maradhatott, sőt még magasabb pozícióba került." Befejezésül mindehhez annyit fűz Kőszeg Ferenc: "Azok a külföldi szakértők, akikkel 1990-92-ben alkalmam volt beszélni, mind úgy vélték, nonszensz, hogy ezek a szolgálatok alapjában változatlan állománnyal működhetnek tovább a rendszerváltás után. Egy neves szakértő például így fakadt ki: "Megvagytok bolondulva, ezek mind az oroszok emberei, ne foglalkoztassátok tovább őket, inkább képezzetek ki új szakembereket külföldön. A régi gárda tagjainak többsége a Szovjetunióban tanult s ott olyan kötelékek jöttek létre, amelyek révén a későbbiekben könnyűszerrel zsarolhatók, befolyásolhatók. Szembe kell nézni azzal is, hogy a NATO-ban nemigen örülnek annak, hogy olyan személyekkel kell majd szorosan együttműködniük, akik pár évvel korábban még a KGB-nek dolgoztak." Úgy látszik, Horn Gyulát és csapatát ez nem túl
