Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 tehát kormánypárti lapok!), hogy közülük legalább 150 ezer éhezik, a szó szoros értelmében? Akik kiszédülnek az iskolapadokból a reggeli és ebéd híján, és a rosszul fizetett tanárok próbálnak rajtuk segíteni összeadott aprópénzeikből, bevitt zsíroskenyérszeletekkel. meleg teával? S ha már a gyerekeknél tartunk, nem kerülhetjük el azt a legtragikusabb, a jövőre legnagyobb kihatással lévő hor- ni intézkedést sem, amely az oktatást szinte teljesen ellehetetlenítette iskolák bezárásával, pedagógusok szélnek eresztésé- vel, tandíj bevezetéssel, egyebekkel. Megfosztották a szegényeket a tanulás reményétől is, kialakítva ezen a területen az olyan tandíjrendszert, amely csak a gazdagoknak teszi lehetővé a felsőfokú végzettség megszerzését. Márpedig tudjuk, hogy kiművelt emberfők sokasága nélkül sem haladás, sem felemelkedés el nem képzelhető! Csak hát az iskoláig el is kellene jutni. Az egészségügy totális szétzilálása azonban még ezt is kétségessé teszi lassan. Ezt a területet is “piacosították” a bolsevikből vadkapitalistává vedlett diktátoraink. Leépítettek 10 ezer kórházi ágyat, abban az országban, amelynek népessége minden tárgyilagos nemzetközi felmérés szerint a halálozási lista éllovasa, ahol a születéskor várható életkor az egyik legrövidebb a világon, ahol a legpusztítóbb betegségek, mint a rák, a szív- és érrendszeri bajok és hasonlók ugyancsak listavezetők. Miközben hosszú ideje nem születik elég gyermek még a népesség szintentartásához sem, vagyis évek óta beállt a “negatív szaporodás”, ami magyarul egyszerűen népességfogyást jelent, a lakosság ráadásul világon legjobban elöregedett nemzetek közé sorolt minket. A nyugdíjasok száma lassan eléri az aktiv keresők számát, de ha hozzászámítjuk a néhány éven belül nyugdíjba vonulókat is, a két létszámadat szinte fedi egymást. Ki fogja eltartani a jövő nyugdíjasait - a mégis megszülető gyerekekről nem is beszélve? S mivel nem születi elég gyerek - és akik mégis megszülettek. nem kaphatnak megfelelő ellátást, kielégítő, a fejlődésükhöz szükséges táplálékot sem —, a mai aktív keresőkre végképp nem jut majd néhány év múlva eltartó. A beteggyógyítás már így is “szünetel”, és az átgondolatlan, profitéhes és embertelen piacosítás következtében ez is már csak a gazdagok kiváltsága. Azok pedig, akik évtizedeken át kötelezően fizették a betegbiztosítást, hiszen a szocializmus atyai gondoskodása egyszerűen levonta a fizetésükből, most nem jutnak el még orvoshoz sem, mert a befizetett biztosításukért Homék alatt már semmi sem jár nekik. Karácsonyi ajándékul még azt is bevezették deceemberben, hogy aki beutaló nélkül keres fel egy-egy szakrendelést, automatikusan 2000 forintot köteles fizetni. Igaz, ezért még semmiféle gyógyítás nem jár, ez csak amolyan “adminisztratív” költség! A kórházakban meg úgysincs hely: “leépítették” az ágyakat... Európába menetelünk. Úgy látszik, ott nem foglalkoznak az amúgy nagyon is kényes ízlésű nyugati urak azzal, hogy az általuk olyannyira megvetett bolsevikok fordultak ellenkező irányba és kéredzkednek be az úri kaszinójukba. Nem foglalkoznak azzal sem, hogy egy végsőkig kirabolt, megalázott, térdre kénvszerített. éhező-fázó népet és nemzetet óhajtanak egyik kényszerirányból a másik kényszerirányba terelni — ugyanazok. A nyugati kaszinó vezértagjainak éppen megfelelő a feltétel nélküli talpnyalás, kiszolgálás. És minél kivérzettebb. elnvomottabb egy nép. annál jobban szolgálja az “ő” érdekeiket. Magyar érdekről, éppen úgy. mint a kommunizmusban. most sem esik szó. Nem is eshet, hiszen aki ilyesmiről szót mer ejteni, az nacionalista - ráadásul szélsőségesen nacionalista fasiszta, soviniszta, antiszemita, stb. Mindezt úgy adják elő, mintha más országoknak, népeknek, nemzeteknek nem lennének saját érdekeik, s azokat nem képviselnék megfelelő módon a nemzetközi tárgyalásokon: nem mások rovására, nem mások teljes tönkretételével, hanem azzal összeegyeztetve. Vajon mitől lenne ez szélsőséges nézet? Választásra készül az ország alig 4-5 hónap van addig. Az ellenzéki összefogásnak nyoma sincs. Minden közvé- lemény/iíím isítási adat azt mutatja, hogy ismét Homék győznek. Igaz. ha az ember bárkivel, egyszerű emberrel beszél, azonnal megindul a panaszáradat, azonnal szidni kezdi Homékat. amúgy magyarosan és mindenestől. Ez azonban nem fogja meggátolni a nyomorgó tömegeket abban, hogy ismét bedőljenek a már jócskán megkezdődött hazug ígérgetéseknek. Ki emlékszik már arra. mi mindent ígértek a bolsik majd’ 4 évvel ezelőtt, s hogy az ígéreteiket már hatalomra kerülésük első napjaiban elkezdték megszegni, sőt, ellenkező előjelűre változtatni? Hiszen a körülmények, ugye? Meg az Antall-kormány “bűnei”, “mulasztásai”... Nem ám az azt megelőző majdnem fél évszázad, csak a még friss és nagyon sokaknak nagy csalódást okozó négy év! Nem ám a kifizethe- tetlenre felhalmozott dolláradósság, csak az azok valamilyen rendezésére kényszerűen felvett antalli dollárok! Tudjuk, a csalódott ember hiszékeny is, mert talán az utolsó reményét és életbe kapaszkodási ösztönét még nem veszítette el. A korgó gyomornál kevés befolyásolhatóbb tényező van. aki éhezik és fázik, az még a jó szónak is jobban hisz, mert remél tőle valamit. Vagy mert fél! Fél attól, hogy végleges lecsúszottságában. kifosztottságában. éhségében még azt a létfenntartáshoz is már kevés maradék lehetőségét is elveszíti, ami megmaradt neki. Meglátásom szerint a mai, választás előtti helyzet sokkal rosszabb ilyen szempontból - a hazug ígérgetésekre fogékonyság és befolyásolhatóság szempontjából —, mint az 1994-es volt. Óriási a szegénység, a létminimumon vagy' az alatt tengődök száma. (Egy-két millióval több. mint az oly sokat szidott háború utáni Horthy-rendszer 3 millió koldusa volt!) Óriási a kilátástalanság, ezért a legtöbbet ígérő jelenti a kiutat. Mi tudjuk és otthon is nagyon sokan tudják, hogy ez ismét hamis kiút. de - mint Stirling György írta - a demokráciában a többségnek ahhoz is joga van. hogy rosszul döntsön. Ennek voltunk tanúi ‘94-ben is, és várhatóan ennek leszünk tanúi ebben az évben is. Az éhező-fázó embert ugyanis nem érdekli a távoli jövő! Nem érdekli a nemzet fennmaradása, nem érdekli gyerekei vagy unokái boldogulása sem. Számára ezek érzékelhetetlen és értékelhetetlen fogalmak. Öt egyetlen dolog érdekli: hogy ma ételhez jusson és esetleg - hogy a “jövőt” is bekalkulálja - holnap befüthessen. Ezt az állapotot tudja jól kihasználni az alapvetően hazugsághoz szokott, s azt hallatlanul magas színvonalon évtizedek óta művelő bolsevikok hada, s ezért várható Homék ismételt győzelme! Hacsak... Hacsak az ellenzék nemzeti érdekeket felvállaló és minden rágalmazás és mocskolódás közepette is
