Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
1998. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 sisr Száz esztendeje lett merénylet áldozata ERZSÉBET KIRÁLYNÉ 1898. szeptember 10-én Svájcban, a Genfi-tó partján egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista tőrétől halálosan megsebezve hunyt el a XIX. századi magyar történelem legkörülrajongatottabb nőalakja, aki a levert Szabadságharc megtorlása és az azt követő Habsburg-önkény kilátástakanságában reménysugárként tűnt fel Magyar- ország egén. Tragikus halálának évszázados fordulóján illő tisztelettel adózunk emlékének, röviden áttekintve nem mindennapi életét - különösen a magyarság sorsára gyakorolt hatását Erzsébet a bajor Wittelsbach hercegi család sarjaként született 1837 Karácsonyán. A porosz királyné tartja keresztvíz alá, így az ő nevét kapja - de a család egyszerűen Sissinek nevezi a kis karácsonyi angyalt egész későbbi élete során is. Ausztria császárával, I. Ferenc Józseffel 1854. április 24-én lép frigyre, s házasságuk — a kor arisztokratikus érdekházasságaival ellentétben - őszinte szeretetre épül. Egybekelésükkel egyidőben Magyarországon megszüntetik az ostromállapotot, amnesztiát hirdetnek, melynek következtében hazatérhet sok-sok külhonban bujdosó. Az ifjú császári pár boldogságára az első években sötét árnyékot vet Ferenc József anyjának, Zsófia főhercegnőnek az alakja. Zsófia a környezetén és a fián egyaránt uralkodott, s feltétlen engedelmességet követelt meg a családtól — így a hideg és idegen Bécsbe költöző Erzsébettől is. Elképzelhető, hogy a kifinomult érzékenységű és a megkötöttségektől irtózó — ekkor még csak 16 esztendős! - - ifjú császárnéból ez milyen ellenhatást vált ki. Ez az állapot még jobban elmérgesedik, amikor Erzsébet első két gyermekét - Zsófiát és Gizellát ~ a főhercegnő szinte teljesen elszakítja anyjuktól és neveltetésüket saját kezébe veszi. Ezek Erzsébet legboldogtalanabb évei, s ekkor gyűlöli meg egy életre a bécsi "levegőt". 1857-re igen kedvezőtlenné vált Ausztria külpolitikai helyzete, ezért a császár — a birodalmán belül ~ megpróbál közeledni az olasz tartományokhoz és Magyar- országhoz, amelyek a levert forradalmak óta néma, de annál kitartóbb gyűlölettel viseltettek az osztrák uralommal szemben. A közeledés eszköze az ún. "szeretetreméltóság" politikája. Ferenc József azt remélte, hogy ragyogó szépségű feleségén keresztül ~ aki valóban mindenkit mindenhol elbűvölt ~ majd önmagát is képes lesz elfogadtatni. S bár az itáliai kőrútjukon fagyos fogadtatásra találtak, a tanácsadók mégis sürgették a mielőbbi magyarországi útjukat. Erzsébetnek ekkorra már feltűnt, hogy anyósának milyen rossz véleménye van mindarról, ami "rebellis" magyar, s -- bár még soha nem járt nálunk - már csak ezért is rokonszenvezett a magyarokkal, Magyarországgal. Ilyen körülmények között érkezett Pestre a császári pár 1857 májusában. Erzsébet — bár irtózik az ünnepségektől és a fogadásoktól - jól érzi magát, s a rokonszenv, mely sugárzik szeméből a magyarság iránt, mintegy önkéntelen szeretetet és szíves érzést vált ki. Pesten ekkor már köztudomású, hogy komoly ellentétek választják el a gyönyörű császárnét a magyargyűlölő Zsófiától, így barátot, sőt szövetségest látnak Erzsébetben. A császárt azonban annál nagyobb tartózkodás fogadja. Az első magyarországi útnak a kis Zsófia halálhíre vet gyorsan véget. De már a következő év nyarán megszületik a harmadik gyermek, a trónörökös: Rudolf. A következő esztendők Ausztria vesszőfutását hozták: Solferino mellett a piemonti és a francia csapatok győzelmet arattak az osztrákok felett. 1860-ban már Olaszország egyesítése volt napirenden (ami Ausztria déli tartományainak elvesztését vetítette előre), végül 1866-ban Königgrátznál Poroszország olyan csapást mért az osztrák hadseregre, melynek folytán megroppant a császári haderő gerince. Elodázhatatlanná vált a kiegyezés - azaz engedmények tétele Magyarország felé -, mert egy esetleges újabb forradalom hátbatámadta volna a több sebből vérző Ausztriát, amelynek abban a történelmi pillanatban nem állt rendelkezésére ezzel szembeállítható, számottevő katonai erő. 1865 telén összeült a magyar országgyűlés, hogy új életre keltsék a régi, történelmi jogaikat és az alkotmányt. A törekvések élére az ekkor 62 éves Deák Ferenc állt, akit minden rendű és rangú ember tisztelt hazánkban. A főnemesség vezéralakjai ezidőtájt az a - külföldi emigrációból hazatért - gr. Andrássy Gyula volt, akit 48-as cselekedetei miatt távollétében halálra ítéltek és képletesen fel is akasztották az osztrákok. Az adott helyzetben Ferenc József már nem zárkózhatott el a magyar nemzet követelései elől — feltéve ha érintetlen marad a hadsereg, a pénzügyek és a külpolitika területe, mivel csak ilymódon látta biztosítottnak Ausztria nagyhatalmi állását. Ezekben az években - részben egészségügyi okokból — Erzsébet rengeteget utazik és a lovagló szenvedélyének hódol. Közvetlen környezetét már a maga kedve szerinti személyekkel cseréli fel - e belső bizalmi köréhez tartozik Ferenczy Ida és Festetics Mária. Három gyermek után is fejedelmi jelenség, csodálatos szépsége Európaszer- te ismertté teszi, már nem a régi, irányítható "kislány" többé. Ezidőtájt kezd magyarul tanulni — az udvari körökben ő teszi "szalonképessé” a magyar nyelvet, s behatóan ismerkedik Magyarország történelmével is. A császári pár 1866 tavaszán ismét Budapestre utazik, s azon vannak, hogy lebontsák a korlátokat, melyeket a magyar társasági körök állítottak a megtorlás után önmaguk és az osztrákok közé. (Majd húsz esztendeig például egyetlen tiszt sem tehette be lábát osztrák uniformisban az előkelőbb magyar szalonokba.) S Erzsébet mindenkire óriási hatást tesz kiváló magyar tudásával is. "Egy puha fehér, asszonytenyér simogatását várja a harcban álló, a hosszú hadjáratban megkopott bundájú, fésületlen üstökű és elvadult szakállú vitéz Magyarország — írja erről Krúdy Gyula.
