Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. november STIRLING GYÖRGY AZ OROSZ VÁLSÁG GYÖKEREI ÉS HATÁSA Amikor az oroszországi gazdasági-politikai krízis következményeképp Budapesten bekövetkezett a tőzsdekrach és a külföldi befektetők viharos sebességgel menekítették haza a pénzüket, Járay Zsigmond pénzügyminiszter igyekezett megnyugtatni a közvéleményt és elsősorban a nyugati pénzpiacot, valahogy így: a világnak mostmár látni kellene, hogy Magyarországot nem veheti egy kalap alá Oroszországgal, mert az ottani helyzet semmiféle hatással sincs a mi viszonyainkra. Ez persze a legkevésbé sem igaz. Ha Magyarország politikailag független is lett az orosz birodalomtól, a magyar gazdaság ezer szálon kapcsolódik az orosz gazdasághoz, tehát szükségképpen függ is attól. Persze egy magyar pénzügyminiszter nem tehet mást, mint hazája érdekében igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha Magyarországnak semmi köze sem lenne ahhoz, ami tőle keletre történik, holott a magyar gazdaság sorsát pillanatnyilag az dönti el, hogy az orosz gazdaság képes lesz-e talpraállni vagy mégin- kább anarciába süllyed? A függőség gyökerei az elmúlt fél évszázadban keresendők. A szovjet megszállás évtizedei alatt, amikor a KGST határozta meg, milyen termékeket gyártsanak az egyes vazallus országok iparágai és hová mit exportáljanak, viszonylag kényelmes helyzetben volt a magyar ipar és mezőgazdaság. Pld. Magyarországra osztották az autóbuszok gyártását és Ikarus-gyár járműveivel lehetett találkozni Phenjantól Moszkváig, a szocialista tábor minden országában. A kész buszok elhelyezése nem volt gond és az Ikarus-gyár maximális kapacitással termelt évtizedeken keresztül. Pár hónappal ezelőtt be kellett zárni a gyár egy részét és a munkások százai kerültek az utcára. Kiderült, hogy az oroszok még a tavaly leszállított autóbuszok árával is tartoznak és semmi garancia sincs arra, hogy az újabb megrendeléseket ki tudják fizetni. A gyár erre visszatartotta a szállításra kész autóbuszokat, amelyek most ott állnak a gyár udvarán és sorsukra várnak. Széles Gábor, az Ikarus vezérigazgatója a kormányhoz fordult segítségért, de miután onnét válaszul csak vállvonogatást kapott, bejelentette, hogy az eladatlan autóbuszaival felvonul a Hősök terére és megbénítja a forgalmat. S addig azokat el nem viszi onnét, amig az illetékesek nem adnak biztosítékot arra, hogy a gyár megkapja a buszok ellenértékét. Mert ha nem, az egyik legnagyobb és világszerte legismertebb magyar gyár csődöt jelenthet... Az Ikarus azonban csak egy azok közül a magyar üzemek közül, amelyek egész termelése az orosz exportra épült föl és amelyeket most megrendíthet a rendelések elmaradása, illetve az orosz partnerek fizetésképtelensége. Számos gépgyár és háztartási cikkeket alőállító üzem került szorult helyzetbe, mert semmi reményük sincs arra, hogy az orosz megrendelőktől megkapják a már leszállított termékeik árát, de újabb rendelésekre sem számíthatnak. A nyugati piacokra nem lehet máról holnapra átállni s különben is: nagyon kevés olyan magyar termék van, ami nyugaton versenyképes s amikre vevőt lehet találni. Ezért volt jó az orosz piac: az ottani igényeknek a kevésbé nívós magyar termékek is megfeleltek és a magyar gyárak is megtalálták a számításukat. A mérnököknek nem kellett örökösen gyártmányfejlesztésen törniök a fejüket és a minőségre sem kellett túlzottan ügyelni. (Ez a szemlélet persze meg fogja bosszulni magát: ha Magyarország EU tag lesz, aligha lehet majd a magyar áruknak nyugaton piacot találni...) A hajdan ötletes újításairól hires magyar ipar elkényelmesedett és megrekedt azon a színvonalon, amit a nyugati világban már réges-rég túlhaladottnak tekintenek. A magyar mezőgazdasági termények legnagyobb felvevő piaca ugyancsak Oroszország volt. A szovjet korszakban mindent el lehetett adni a keleti vevőknek az ömlesztve tárolt hullott nyírségi almától a harmadosztályú paradicsomig. A magyar konzervipar számára is keletről érkezett a megrendelések 80 százaléka s a konzervgyárak a keleti megrendelők igényeihez és az ottani fogyasztók ízléséhez alkalmazkodtak. Most, hogy az orosz piac fizetés- képtelenné vált, a magyar konzervipar válságos helyzetbe került. Nemcsak azért, mert a már leszállított áruk ellenértéke behajthatatlan követeléssé vált, hanem azért is, mert a gyárak az összes oroszországi megrendelést befagyasztották és kénytelenek raktárra termelni. Létkérdés számukra, hogy nyugati piacokat találjanak, ami az ismert okoknál fogva nem lesz könnyű. Az orosz igényekhez (csomagolásban) és ízléshez (fűszerezésben) szabott magyar konzervek eladhatatlanok nyugaton és az egész termelést át kell szervezni ahhoz, hogy a magyar mezőgazdasági ipar termékei vevőkre találhassanak a Lajtától nyugatra. Mindebből az derül ki, hogy az oroszországi válság súlyosan érinti a magyar gazdaságot és ha a politikai függőség a Szovjetunió szétesésével meg is szűnt, a gazdasági szálak még ma is nagyon szorosak. Magyarország nem fordíthat hátat Oroszországnak és ma is elsőrendűen érdekelt abban, ami a Vereckétől keletre történik. Márpedig azt, hogy ott miképpen alakulnak a dolgok, nehéz lenne kiszámítani. De próbáljuk elemezni az orosz helyzetet és lehatolni a gyökerekig. A mostani oroszországi helyzet megértéséhez vissza kell mennünk néhány évtizedet. Úgy a második világháború utáni időkig. A szovjethatalom befolyási övezetének soha nem tapasztalt arányú megnövekedéséig, nyugatra tolódásáig. 1945-öt írtunk ekkor és a Szovjetumió határai egyszerre nyitottá váltak nyugat felé. Ez közel három évtizedes hermetikus elzártság után következett be szinte máról-holnapra. Hiszen a lenini forradalom napjaitól a második világháború befejezéséig a Szovjetunió népei a maguk elzárt világában éltek, anélkül, hogy a nyugati életkörülményekről vagy eszmeáramlatokról és gazdasági szisztémákról akárcsak harangozni hallottak volna. Ezt bárki megítélhette a Magyarországot "felszabadító" szovjet katonák viselkedéséből, szokásaiból és igényéből. Ahogy
