Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember LEVÉL HOLLANDIÁBÓL (Egyik hollandiai olvasónktól kaptunk egy kétoldalas levelet, a közérdeklődésre számottartó sorokat meg osztjuk olvasóinkkal. 1996-ban, az 56-os forradalom 40. évfordulója alkalmából találkoztunk Budapesten. Őt is, Kedves Nejével együtt, a Magyar Politikaifoglyok Szövetsége meghívta az ünnepségekre. Ott összebarátkoztunk s azóta is váltunk néha levelet.) Kedves Jóska! Mindig nagy örömet jelentenek az újsághoz csatolt baráti hangú soraid. így maga az újság is személyes küldemény számunkra. El is olvassuk az utolsó betűig. Épp a tavaszi otthonlétünk alatt voltak a választások, amelynek eredménye nekem jobban tetszik, mint Horn Gyulának. Hál" Isten, ő eltűnt a porondról, de megmaradt a szégyenfolt, hogy ilyen ember törvényes úton juthatott az országos politika vezetői posztjára. Gyenge vigasz, hogy ezen a téren nem vagyunk egyedül a világ népei között — sőt még rosszabb helyzetek is vannak. Abban reménykedem, hogy az új (mosó)gép(ezet) halványít a folton. De a mindenütt jelenlévő penész annyira beette magát a társadalom szőttesébe, hogy a legjobb mosószer is csak többszöri mosás után segít. Kérdés, lesz-e türelem azt kivárni? Nagy vonalakban, országos szinten, talán lesz javulás a következő négy esztendő második felében, de a falvakban meghúzódott vörös rágcsállók, akik "független" álarccal a talpalókban, kocsmákban, italboltokban hamisított fröccsel biztosítják mandátumukat, polgármesteri pozíciójukat, azok továbbra is igyekeznek mindent elszabotálni, ami a demokrácia előnyeit bizonyítaná a letűnt bolsevista diktatúrájukkal szemben. Ezt tették Antall idejében is - nagy sikerrel. Ezeknél is nagyobb veszélyt jelentenek a tévé, rádó és a nyugati pénzen megjelenő újságok körül otthonosan és szemtelenül futkározó patkányok. Ők nem csak rágcsálnak, de betegséget is terjesztenek. Kiirtásuk is körülményes, mert csak erős patkányméreggel volna lehetséges, de akkor még nagyobb bűzt csinálnának, és nyugati testvéreik állatvédelmi szólamokkal sietnének megmen- tésükra. Nem irigylem Orbánékat. Annál is inkább nehéz a helyzetük, mert maguk is csak nemrég tértek meg, s ki tudja, elég erős-e már mindannyiuk (új) hite ahhoz, hogy viszontagságos körülmények között is kitartsanak vállalt feladatuk elvégzésében. Azonkívül vannak soraikban olyan tagok — a kereszténydemokrata csoportra gondolok — akiknek keresztény mivolta azelőtt is képviselői mandátumuk függvénye volt. Főleg ezekre a "keresztényekre" vonatkozott 1996-ban tett megjegyzésem, amikor Mosonmagyaróváron a KDNP egyik vezető embere előadást tartott "a keresztény demokrácia helyzete Magyarországon" témáról, s azt a kijelentést tette, hogy: "sajnos, a "keresztény" szó nevükben 7 százalékra redukálja le esélyeinket". Erre én felálltam és azt mondtam, hogy nem a keresztény szó, a név, hanem a KDNP vezetőinek, képviselőinek keresztényiden viselkedése szűkíti le az esélyeket, s attól tartok, hogy azok hamarosan jóval hét százalék alá fognak süllyedni. Sajnos, igazam lett. Most azonban őszintén remélem, hogy kételyeim az új irányzattal kapcsolatban alaptalannak bizonyulnak. Nem az új irányzat legfelső képviselőiben kételkedem, hanem abban, hogy eléggé tudatában vannak az ország valódi helyzetének, amiről fentebb írtam. Abban is kételkedem, hogy a magyar emberre annyira jellemző türelmetlenséget most hirtelenében felváltja a józan megértés. Igaz, fél évszázad alatt azért dolgoztunk, hogy unokáinknak jobb legyen! - Ebből elég volt nekik. Sajnálattal olvastuk Stolmár Ilonka halálának szomorú hírét. Nem találkoztunk vele, sohase láttuk, de az volt az érzésünk, hogy ismerjük. írásai alapján jó képet lehetett róla alkotni. Elárulom, az ő cikkeivel kezdtük újságod olvasását. Az elveiért kiálló, bátor magyar keresztény nőt képviselte, aki a magyar keresztény jövő biztosítéka, miután egyre kevesebb lett hazánkban az a férfi, akit a kereszténység, magyarság és harciasság hármas ötvözete jellemez. Az iránta való rokonszenv még nagyobb lett, miután megtudtam, hogy orgonista volt. (Én az ő születésének évében végeztem az első évet orgona szakon Győrött.) Szeretettel köszöntlek, Barátod Ó, MÍLY CSODÁS... (Stolmár Ilona emlékének) Ó, mily csodás, lesz a találkozás Azzal, kit szívem híven szolgált, annyi éveken át. Lesz egy ölelkezés, nagy szembesülés, Azzal kit szerettem és akit kerestem, minden ügyeimben. Aztán, hogy mi lesz, ki tudja azt, itt? Egy végtelen világ, vár ránk odaát, feltárva titkait: 'Addig letörlöm könnyeimet, s megyek!" Vár rám a Jegyes, és: Valami szép nagy Meglepetés. Miskolczy Kálmán
