Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember Harrach Péter, család- és munkaügyi miniszter 1947. november 2-án született Budapesten. Teológiai diplomáját 1972-ben szerezte a Hittudományi akadémián. 1988-tól egyházi munkatársa. Pepó Pál, környezetvédelmi miniszter 1955. május 4-én született Gyulán. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen 1979-ben végzett. 1979 óta oktat a DATE-on. Katona Kálmán, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1948. április 8-án született Pécsett. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán 1971-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1983-ban diplomázott. 1966-67-ben a postánál, 1973-82-ig a Tungsramnál technológus, mérnök. 1982-90 között a Minőség-ellenőrző Rt. szakértője. Deutsch Tamás, ifjúsági és sportügyek minisztere (1999. január 1-től). 1966. július 27-én született Budapesten. Jogi tanulmányokat folytatott. 1987-től a Bibó István Szakkolégium tagja volt. Boros Imre, a Phare-programokat koordináló miniszter 1947. július 18-án született Csődén. Az MKKE-n 1970-ben végzett. 1973-tól a Magyar Nemzeti Bankban különböző beosztásokban devizagazdálkodással foglalkozott, utóbb nemzetközi vezérigazgató-helyettes. * Vagyunk még néhányan életben, akik iskoláikat a 20-as 30-as években végezték. A tanítás imával kezdődött. A Miatyánkot úgy kellett tudni, mint az egyszeregyet. A nevelés alapja - akár a családban, akár az iskolában -, az Isten, Haza, Család: a keresztény-nemzeti szellem volt. S ez elkísért bennünket egész életünkön át. Életünknek, cselekedeteinknek most is ez az alapja. Persze így van ez más politikai rendszerekben, a nácizmusban vagy a kommunizmusban is. Amit fiatal korukban, főleg az iskolákban, beléjük sulykoltak elkíséri életük folyamán. Jó példa vagyunk erre mi 56-osok. Az idősebbek, akik a háború előtt nőttek fel, jártak iskolába, az új hazában azonnal csatlakoztak valamely antikommunista szervezethez. A fiatalok, akik néhány évet eltöltőnek Rákosiék iskoláiban, itt ösztöndíjat szereztek s ahogy megkapták a diplomát visszasettenkedtek a kommunizmushoz. Ahhoz a rendszerhez, amely állítólag elüldözte őket. Bratyiztak, kollaboráltak vele. Anyanyelvi konferenciákra jártak Anyagiakat fogadtak el tőlük. Erre mondja a magyar közmondás: "Kutyából nem lesz szalonna...!" Az új kormány tagjai szinte kivétel nélkül Kádár "uralkodása" idején szerezték diplomájukat, ahol kötelező volt a marxizmus-leninizmus tanulása. Tanár úr helyett a tanár elvtárs megszólítás járta. Ünnepélyes alkalomkor a Fel, fel vitézek... helyett, a Fel, fel ti rabjai a földnek... című mozgalmi dalt énekelték. Vajon közülük hányán tudják elmondani a Miatyánkot vagy az Üdvözlégy Máriát? Vajon lesz-e belőlük "szalonna..."? Tisztelt Miniszter úrak! A sors kezükbe adta a lehetőséget, hogy munkájukkal, intézkedéseikkel rácáfoljanak az idézett szólás-mondásra. Előlegezzük a bizalmat, de várjuk az eredményeket is. EMLÉKEK Amikor megismertelek nagyon boldog voltam A nap minden órájában csak Reád gondoltam. Tele volt a szívem sok dallal vidámsággal, Elhalmoztalak Téged sok szép virággal. Minden szombat este elvittelek bálba, Mindig csak Téged kértelek fel táncra. Esténként a ház előtti kis pádon ültünk, És a csillogó holdon hosszan elmerengtünk. Terveztük a jövőt, hogy majd megesküszünk, Tóparti kis fészkünkben boldogok leszünk. Tele lesz a kertünk sok szép rózsával, És egy árnyat adó suhogó akáccal. Szerelmünk áldásaként kisbabát hoz majd a gólya Akit együtt nevelünk majd sok szépre és jóra. Amikor a kerek hold a felhők közé betért, Az ajkunk hosszú csókban néha összeért. A mi nagy szerelmünk -- valóságos álom, Amelynél szebb és jobb nem volt a világon. De Te az életemből egy napon kiléptél, Örökre itt hagytál és a mennybe mentél. Halálod után, ahogy múltak az évek, Bennem ma is élnek Rólad az emlékek. Hogy itt hagytál engem, örökké fájlalom, Imáimban kérem, hogy a Jó Isten megáldjon. Tibor Fabian *-Bárány Ferenc a román kormány egészségügyi minisztere lemondott. Kiderült, hogy a Securitate beszervezte a kommunista rendszer idején.-A magyar polgári szerveződések elvárják az új kormánytól, hogy méltóképpen ünnepelje majd meg hazánk történelmi ünnepeit, és ezzel segítse elő a nemzet és polgári öntudat kibontakozását.
