Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember Szegény hazánk Fáy István Mikor 1945-49 között a Moszkvában képzett bolsevista gyarmatosítók felszámolták hazánk polgári pártjait és a szovjet hadsereg védelmében teljhatalmú urai lettek Magyarországnak, azonnal bejelentették, hogy népünk eljutott az emberiség jövőjét boldoggá tevő legmagasabb életforma, a szocializmus első fázisához. Ettől kezdve teljes hangerővel hirdették agymosó frázisaikat, mely szerint megvalósult a szocialista társadalom, a szocialista realizmus, a szocialista erkölcs, a jólét, mindenki boldog, nincs munkanélküliség, lakásínség és az átalakulás máris olyan paradicsomi állapotot teremtett, melynek következtében megszűnt a bűnözés is, úgyhogy tulajdonképpen karhatalomra sincs szükség, legfeljebb csak közlekedési rendőrségre. (Persze az ÁVO-ról mélyen hallgattak.) 1956-ban aztán a szabadságharc kitörése utáni napokban mindenre fény derült. Majd Kádár nemes valutát hajszoló harmincéves diktatúrája idején lehetővé vált a látogatás nyugatról keletre, vagy onnan ide. így tudtuk meg hiteles tanúk elbeszélése alapján, hogy hazánkban olyan méretű a bűnözés, annyira nincs közbiztonság, hogy hasonlóról az „átkozott Horthy korszakban ” álmodni sem mert volna senki. Ezt az „idilli” állapotot követték a demokratikus választások 1990 tavaszán, amikor egy új „elit”, új politikai erőcsoport került az élre, az alatta álló régi gárda, a Kádár-világ kiszolgálóinak teljes érintetlenségével. Ma, mint számos hazalátogató tapasztalataiból tudjuk, sokkal több a bűnöző mint a rendőr, de ezek egy része is beépült a bűn- szövetkezetekbe és egy kis mellékjövedelemért a maffiacsaládok „alkalmazottja ” lett. Végül, az eleinte kételkedéssel fogadott hírekre rátette a koronát egy interjú, mely a budapesti rádióban hangzott el. Riporterük készítette ezt az egyik „maffia-család" vezetőivel, azok kérésére: „két magát megnevezni nem akaró, külsejét elváltoztató, hangjának eltorzítását kérő maffiázó úr önként jelentkezett a rádiószereplésre ”. Az általuk megjelölt, kissé félelmetes környezetben került sor a beszélgetésre, ahol az újságírót azonnal biztosították, hogy nem kell félnie, mert védelmük alatt áll. Ezt az egész hihetetlennek tűnő társalgást a „168 óra" nevű magazin is közölte „ Ki fia a maffia ” címmel. Alant megszólaltatom a két vezető férfiút, mert amit elmondtak, az egyenesen megdöbbentő. Bevezetőként megtudjuk tőlük: ...a maffia nemcsak a Balaton-parton létezik, hanem az egész országban van már. A legkiemeltebb hely persze a Balaton és Budapest, mert egyelőre itt a legerősebb, de biztos, hogy egyre jobban el fog terjedni az egész országban. .. Lesz tíz nagyon erős csoport, akik egymás között felosztják az egész országot. Az is biztos, hogy ebből nagyon hamar bandaharcok lesznek. — Az elosztás már most megtörtént Budapesten és a Balatonon, Soprontól Pécsig minden frekventált túriszti- kai, idegenforgalmi településen. Embereink beépülnek a városi tanácsokba, vagy a vállalatok vezető szerveibe. Jönnek a választások, ahol mi is indítunk egy embert, valamilyen tanácsi tisztségre, mert a mienk és tudjuk, hogy meg is nyeri a választást. Beültetjük őt abba a székbe, s onnan már csak egy lépés, hogy később a tanácselnök is a mi emberünk legyen. Utána azt csinálunk, amit akarunk — Ennek elérésére több változat van: lehet egy embert zsarolni, meg lehet őt venni, mert megtaláljuk a módját, hogy kiegészítsük a fizetését. De ha igénye van esetleg egy lányra, akkor azt kap. Ha fiúra, akkor azt. Felnőni azonban úgysem engedjük őt, hiszen a saját emberünk tehát kézben tartjuk. De ha igénye van például egy autóra, boldogan adunk neki egy kocsit, csakhát ezért meg Kell dolgozni. — Aztán a rendőrség következik Nagyon sok rendőrt távolítottak el most a helyéről, de megmaradtak a benti kapcsolataik. Végeredményben ha felvesszük őt dolgozni, akkor kihasználjuk a kapcsolatait. Budapesten az egyik „ családnak " a biztonsági tisztje egy éppen leszerelt magasrangú rendőrtiszt. Ezek, ha meg akarnak valamit tudni, azt meg is tudják Ez pedig megnyit mindent. Megnyit olyan irattárakat, olyan nyilvántartásokat, amelyekhez egy átlagember soha nem fér hozzá. Elmondják, hogy legjobb üzlet a balatoni strandokat ellepő nyugati turisták „rábeszélése”, valutájuk forintra való átváltására. ...ha esetleg nem akarnak pénzt váltani, akkor mi rá tudjuk őket beszélni, hogy ezt most nekik kutya kötelességük megtenni... Amikor kimegyünk a strandra „ rábeszélni", viszünk magunkkal két rendőrt is. Egyszerű kis emberkék Ők azért vannak a közelben, mert ha esetleg valami baj van, akkor elsőnek ők érkezzenek oda, mint a rend éber őrei. Ok percek alatt lerendezik a német gyereket, az megnyugszik, beül az autójába és eltűnik. Majd megtudjuk, hogy nemcsak valutázással foglalkoznak, hanem mindennel, ami hasznot jelent. ...nagy üzlet a lány és a fiúkereskedelem is. Ez úgy megy, hogy mi keressük az igényeket. Egy példa rá: van egy országgyűlési képviselő, aki roppant vonzódik a 13 éven aluli lányokhoz, mi pedig tálaljuk neki az ilyen leányokat, ahányat csak akar. Aztán filmre vesszük az úriembert. Ettől kezdve azt csinálunk vele, amit csak akarunk. Ezután elmondják, hogy 1-13 (egy-tizenhárom) év közötti kislányokat és fiúkat is szállítanak a megren
