Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 1998. júl- aug. zióban, a rádióban. A sajtópiacot kézben- tartják a tulajdonosok, a televíziót pedig továbbra is üzemelteti a pénzvisszaadá- sos elven működő, pártsemleges műsor- politika. A koalíció Az MDF-el nincs gond, a kisgazdákkal annál több lesz. Egyetértek Orbánnal, nem a kis gazdákkal van a gond. Ez a réteg hősiesen helytállt mindig is. Nem politizált, a dolgát tette. Valamivel rosszabb a helyzet a Belgrád rakparton. Nem titok,a Független Kisgazdapárt elsősorban üzleti vállalkozás. Torgyán tisztes ellenszolgáltatás fejében osztogatja az alvezéri címeket, néhány millióért tuti listás helyet vehet magának az arra vágyakozó. Ezek az urak nem adakozni akarnak, hanem befektetni. Hogy bomba robbant a pártvezérháza előtt, az nem a szocialista híd- robbantók müve volt, hanem azok figyelmeztetése, akiknek a pártvezér a milliókért cserébe bársonyszéket ígért, s akik pár héttel ezelőtt nem remélhették, hogy e bársonyszék akár valóságos ülőalkalmatossággá válhat a fenekük alatt. Tor- gyánnak nagyon sok az elkötelezettsége olyan emberek felé, akik nem felelős politikusok, hanem törekvő magánzók. Ezért volna oly fontos számára a belügyi tárca megszerzése, hogy ezzel is menlevelet nyújthassanak azoknak az üzleti köröknek, akik elsősorban műanyag zacskók kifözésével vesznek részt a sokat megélt borpiacon. Ennek a koalíciónak neuralgikus pontja a Torgyán-féle párt bevétele lehet, de ez sem politikai, kizárólag üzleti kérdés. Ha Orbán átenged a hatalomból annyit, amennyiből a kisgazda vezér legjobb tanítványai meggazdagodhatnak, akkor nincs az a pszeudoliberális politika, amit el ne fogadnának. És a többiek? Az MSZP-t nem kell félteni. Vesztesként, de nagy pártként jött ki a küzdelemből, s innentől azt teheti, amit a legjobban tud, figyelni a másik fél hibáit, s a mögötte lévő gazdasági túlsúly erejével kétségessé teheti annak minden pillanatát. Persze, az MSZP is erodálódik, hiszen közismerten időskorú választói még egyszer már nem nosztalgiázzák vissza a hatalomra. Meghalnak, megunják, sőt szocialista oldalról mondva, ne adj Isten, de az is lehet, hogy az ország eredményei a Fidesz mellé állítják a ma még szocialista szimpatizáns tömegeket. Horn Gyula idős ember, akit vereség minden bizonnyal tovább öregít majd. Négy év múlva hetven éves lesz. Tehát biztos, hogy pártja hosszú távon már nem benne gondolkodik. Az MSZP legnagyobb hiánya, hogy nincs kiben. Szekeres, Baja, Jánosi ügyletei abban a pillanatban derülnének ki, mihelyst pártjuk élére állnának. Horn mögött nem jött elő formátumos, viszonylag tisztességes, negyvenes vezető, akinek most, a vereség pillanatában el kellene kezdenie a munkát. Lehet, hogy jobban tették volna, ha időben elutaznak Londonba, s addig térdepelnek Németh Miklós előtt, mígsem az elvállalja az országos listavezető címét. Mint kiderült, a londoni bankár jobb választás lett volna a hegyeshalmi határbontónál. Az MSZP ’90 és '94 között kicsiny frakciójával nagyon jól szerepelt az éppen akkor tájt hatalomra jutott kollektív butaság ellen. Emlékszünk Békésire, Vitányira, Csehákra, amint érvelnek. Békesiék eltűntek, Vitányira egyre kevesebben hallgatnak. Ez a mai MSZP egy nagy, de középszerű frakció, amelynek csak akkor van esélye négy év múltán diadalmasan visszatérni, ha a Fidesz és támogatói hibát hibára halmoznak. Az SZDSZ leszerepelt. Sorsában hordta végzetét. Az egykori kisszámú bátrak és a hozzájuk csapódó értelmiségiek pártja rosszul mutatott a szocialista oldalkocsi epizódszerepében. Az SZDSZ akkor volt vonzó és szimpatikus, amíg olyan emberekből állt, akik sikeres értelmiségiként jelentős elméleti tudással, erkölcsi felelősségérzettől vezetve léptek a politika küzdőterére. Ilyen volt Rajk, ilyen volt Mécs, ilyen volt a korabeli Magyar Bálint, s mindenekelőtt az alapító elnök, Kis János. Ha őket összehasonlítjuk a mai SZDSZ-elittel, szembetűnő a különbség, ezek szerint nem csak az elemzőnek, hanem a választónak is. A szabaddemokrata elit megkötötte a maga alkuját a hatalomért, élhetett ezzel, s most szembesülnie kell, hogy választóik nem követték őket. Érthető. A választónak nem fizetnek júdáspénzt azért, hogy kövesse a félre- indulókat. Kuncze Gábor, aki bizonyára egyszerre elvezetett volna egy másod- osztályú kosárlabdacsapatot s a háttér- támogatást végző kétszemélyes kft-t, képtelennek bizonyult a belügyminiszter- ség és a pártelnökség együttes gyakorlására. Jellemző az aránytévesztésre, hogy ez a szürke, strómannak kirakatba tett ember, három év hatalom után már azt képzelte magáról, ő erre is képes. Az SZDSZ akkor tud megkapaszkodni a magyar közéletben, ha visszahívja, illetve megkeresni azokat a szabadgondolkodókat, akik a mindenkori hatalom értelmes kritikusaiként és nem paktumkoty- valékok kuktáiként állnak a nyilvánosság elé. Kritikára a következő kormánynak is szüksége lesz, s a közönség díjazza az éles, szellemes, tényszerű kritikát. Kérdés, hogy felajánlott lemondásukat akkor is megtartják-e az urak, ha esetleg egyéb híján újra feléjük áradna az egykori bizalom maradéka. Tudomásul kell venni azoknak, akiknek nem tetszik, a MIÉP parlamenti párt. ízléstelennek és igenis kirekesztőnek tartom azokat a sajtópublikációkat, amelyek arra kívánják biztatni a többieket, MIÉP- es hozzászóló beszéde közben menjenek ki a teremből, vagy olvassanak újságot, de mindenképpen közösítsék ki ezt a pártot a parlamenti közéletből. Az ilyen kijelentések mutatják meg, kik a kirekesztők valójában, kik a rasszisták valójában, kikben él kiválasztottság tudat valójában. Az ország törvényei a MIÉP-re is vonatkoznak, s innen, e szerény fórumról kérem a törvényhozót, azt minden körülmények között tartassa be velük. Amennyiben egy MIÉP-es hozzászóló szövegéből törvényi sért, úgy azt vonják felelősségre. De ne előlegezzék meg a törvénysértést, ne tételezzék fel, hogy a MIÉP majd rasszista lesz, majd antiszemita lesz, majd botrányt fog csinálni. Jogsértést elkövetni, csak jelenidőben lehet, feltételes módban sohasem. Megelőző intézkedéseket foganatosítani árvíz, AIDS és kullancs ellen lehet, parlamenti párt ellen, nem. Kétségtelen tény, hogy a MIÉP parlamentbe kerülése sok mindenkinek nem tetszik és van akiben félelmet ébreszt. Akinek nem tetszik, annak ez ugyanúgy magánügye, mint az ő személyes közéletben léte, mely minden bizonnyal úgyszintén nem tetszik valakinek. A félelemre pedig nincs ok. A MIÉP, amennyiben a legrosszabb feltételezéseket valósítja meg politizálásával, akkor sem hatalmon lévő politikai párt, hanem egy kis parlamenti képviselettel rendelkező ellenzéki párt. Arról, hogy mi a rasszizmus, mitől antiszemita egy kijelentés, majd következő számunkban szeretnék értekezni, hiszen e tárgyban annyi publikáció jelent meg, s minden bizonnyal fog is még, hogy nem bírom megállni, hozzá ne szóljak. Egyet azonban elöre- bocsátanék. ma Magyarországon egyetlen kisebbség sincs fizikai és egzisztenciális veszélyben. A magyar zsidóság megnyilvánulásait pedig érzelmileg érthetőnek tartom ugyan, de valamelyest ismervén a mai magyar zsidóság egzisztenciális helyzetét, racionális érvet nem látom a tekintetben, hogy félniük kellene bármitől is. Mi történik? Gyorsan megalakul egy kormány, a szokott a koreográfia szerint. Ha Orbán Viktor okos, márpedig az, nem ígér sem világhírű szakembereket, sem mindent elsöprő szakértelmet. Első gesztusával is csupán azt ígérte, hogy egy hónapon be
