Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
1998. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Lehet, hogy semmid sincs, magadat sem tartod sokra. Nincs célod. Fétjed-feleséged meghalt, elhagyott, s te úgy érzed, munkádra nincs szükség sehol. Lehet, hogy belefáradtál: magadat is felajánlhatod. Senki sincs magáért. Mindenki másért van. Talán te az árva gyermekekért vagy? Taníts, nevelj, mossál, főzzél velük, mondj mesét, vagy egyszerűen imádkozzál a többiek munkájáért. így megtapasztalod, befogadod az Urat a legkisebbekben. Déván most 130 gyermekkel foglalkozunk. Sokan vagyunk. De ha lesz kivel és ha lesz mivel, újabb gyermekvárosokat alapítunk Csíkban, Háromszéken. Összeszedjük a családi fészekből kihullott gyermekeket. Ezt kéri az Úr és mi ezt akaijuk. fr. Böjté Csaba ofm A fenti írás az erdélyi katolikus fiatalok értesítőjében, a BÚZAMAG c. havilapban jelent meg. A cikk írója az erdélyi Szent István Ferences Tartomány tagja. Az ő nemes munkáját a New York-i központtal működő Kapisztrán Ifjúsági Alap évek óta támogatja. Az Alap két ferences tagja személyesen ismeri az otthon vezetőjét, Csaba atyát, akinek leveléből idézünk, folytatva a fenti cikk gondolatát. "Szívből köszönöm a Kapisztrán Ifjúsági Alap nevében küldött nagylelkű támogatást. Számunkra nagyon fontos minden segítség, mert igazából mi segítségetekkel életeket mentünk meg átvitt értelemben, de nagyon sok alkalommal szószerint is. (...) Sajnos helyszűke miatt nem tudom befogadni a jelentkezőket. Nagyon sokan szeretnének hozzánk jönni. Sajnos akiket nem tudok befogadni, azok elsodródnak, vallási, nemzeti identitásuk nem alakul ki, és puszta fizikai létük is nagyon bizonytalan. (...) Küldök egy újságot, abban is van egy írás Déváról. Nagyon örvendenék, ha eljönnétek Dévára és egy kissé meglátnátok azt, amit csinálunk. Úgy érzem, hogy komoly összefogással nagyon sok erdélyi gyermeket tudnánk megmenteni. Havi ötven dollárból én el tudok tartani, gondozni egy gyermeket. Most jelenleg nem a fenntartás a legnagyobb gondom, hanem a bővítés. A (ferences) káptalan úgy döntött, hogy a dévai intézményt 200 gyermekig kell bővíteni. Sajnos az épületek sokba kerülnek. Nem tudom fordulhatnánk-e Amerikába valahová projekttel. Meg tudnánk írni angolul is... Ha tudtok segíteni, kérlek írjatok és mi megírjuk a szükséges pályázatot. Most olyan itt a világ, mint árvíz idején. Sodródnak az életek és annyit fogunk ki közülük, amennyit tudunk. Semmi és senki nem akadályoz, csak a mi anyagi feltételünk szab határt munkánknak. Kisebb testvéri szeretettel ölellek benneteket Csaba testvér Déva, 1998. április 24." A fenti cikk és levélrészlet önmagáért beszél. A ferences atya, Csaba testvér és árvái az alábbi címen elérhetők: Szent Ferenc Alapítvány fr. Böjté Csaba ofm Str. Progresului Nr. 6 * RO-2700 DÉVA Romania, Europe 6 MILLIÓ vs 100 MILLIÓ. A KOMMUNISTA HOLOCAUST * Kommunista népirtás Lenintől napjainkig Párizsban - időzítve Marx "Kommunista Kiáltványa" 150. évfordulójához - egy történész munkaközösség jelentette meg "A kommunizmus fekete könyve" - Le livre noir du communisme, című mintegy 800 oldalas dokumentumkötetét. A könyv, amely a hagyományos francia baloldali körök szenvedélyes kritikáját váltotta ki - az immár hozzáférhető adatok figyelembevételével először elemzi a tudós tárgyilagosságával a kommunista rendszerek által elkövetett népirtást Lenin 1917-es októberi forrada- lomjától kezdve a legújabb időkig. Az összegezés megdöbbentő: a kommunista rezsimek -- a Kommunista Kiáltvány eszméi jegyében - a világtör-ténelem legnagyobb vérontásáért felelősek: a XX. században közel százmillió embert gyilkoltak meg. A kötet főszerkesztője, Stephan Courtois már az első fejezetben leszögezi: Lenin és társai kezdettől fogva kegyetlen, véres osztályharcot folytattak, a politikai és ideológiai ellenfelet, de a közönbös lakosságot is egyaránt ellenségnek tekintették és kiirtásukra törekedtek. Dokumentumok bizonyítják, hogy a terrort lenin személyesen találta ki, ő maga tette azt programmá és egyre nagyobb nyomatúkkal. (Ez a Lenint leleplező tanulmány a könyv egyik nagy újdonsága!) Az sem igaz -- írják a szerzők - hogy Lenin forradalma jó lett volna, csak Sztálin később megrontotta. A valóság az, hogy a lakosság 85 százaléka föllázadt a bolsevizmus ellen, a kollektivizálás bevezetésével pedig az ellenállókat a Gulágra hurcolták, elsőként a kulákokat. 1922-ben Lenin alatt ötmillióan haltak meg, később, 1932-33-ban a megtervezett és intézményesített éhínség fegyverével hatmillió embert pusztított el a kommunista pártvezetés. A Szovjetunióban végzett népirtás tárgyalása után a szerzők a Moszkva által exportált komminista idaológiát és gyakorlatát elemzik az egyes kontinenseken. Szerintük a XX. században megölt személyek száma: Szovjetunió 20 millió, Kina 65 millió, Vietnám egymillió, Észak-Korea kétmillió, Kelet-Európa egymillió, Latin-Amerika 150 ezer, Afrika egymillió, Afganisztán másfélmillió. Kambodzsában - ahol a lakosság száma nyolcmillió volt a hetvenes évek közepén, három és fél esztendő alatt kétmillió embert öltek meg, ami a világkommunizmus szégyenletes csúcseredménye. A könyv februárban az ismert Mondadori Kiadó gondozásában olaszul is napvilágot látott. (ÉLETÜNKA'R/MK) Helyesbítés: Lapunk júniusi számában Fáy István, Juhász Gyula tanulmányának első bekezdésébe a szamos- parti"Párizs" tévedés, helyesen a Kőrös-parti"Párizs"
