Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. júl.- aug. v. Domokos Sándor A MAGYAR VÁLASZTÁSOK MARGÓJÁRA A FIDESZ parlamenti győzelmének hivatalos megerősítése azonnal megindította úgy otthon, mint az emigrációban a találgatások sorozatát a Fidesszel, és Orbán Viktorral, a jövendő miniszterelnökkel kapcsoalatban. Az otthoniaknak azonban könnyebb a helyzetük. Ők felmérhetik a helyzetet a választási kampány során el­hangzott beszédek és újságcikkek alapján. Ok megítélhet­ték a Fidesz álláspontját és Orbán Viktor tehetségét az el­hangzottak alapján. Ha a bejelentett TV vita Orbán és Horn között valóban megtörtént, akkor a nézők láthatták az iljú jó megjelenésű Fidesz vezért, szemben a nem kimondottan impozáns alkatú Horn Gyulával. Ma, a TV korszakában, a külső megjelenés kimondottan sokat számít, amint azt Clinton elnök sikere is bizonyítja. Hiába mondjuk, hogy nem szabad a külsőség alapján ítélni, min­den népben él a vágy, hogy nemzetközi fórumon egy jó megjelenésű egyén képviselje őt. Ez a mai politikai életben egy döntő tényző. Orbán Viktor, ha nem is folyékonyan, de beszél angolul és németül, ami komoly előny, a csak oroszul beszélő Horn Gyulával szemben. Mig az otthoniak javarészt elfelejtették már a Fidesz kamaszkorában elhangzott ocsmány megjegyzéseit, melyeket beterített a közelmúlt sokrétű vita-salakja, addig az emigráció idősebb nemzetéke számontartja a Fidesznek a "Magyar Narancs" című újság alapjain megjelent nemzeti­etlen jelzőit a Szentkoronával és más tradicionális érté­kekkel kapcsolatban. Viszont nem ismerhetik közelebbről azt az Orbán Viktort, akit a keringő hírek szerint Antall József miniszterelnök halála közeledtét érezve állítólag több alkalommal is magához hivatott. A részletek isme­retlenek, de az biztos, hogy az első választott minisz­terelnök halála után, azok akik közelebbről ismerik Orbán Viktort, azt állítják, hogy gyökeres változáson ment át ez a fiatal ember. Magyarországon azt rebeskedik, hogy Orbán Viktor Antall politikai örököse. Nekem volt alkalmam személyesen hallani Orbánt a Keresztény Magyar Értelmiségiek gyűlésén a József Attila Gimnáziumban. Kifejezetten jó benyomást tett a közönség­re magabiztos fellépésével és jó szónoki készségével. Meg­győző komolysággal hangsúlyozta, hogy a magyar nép és a magyar család védelme elsődleges fontosságú. Azokra a suttogó vádakra, hogy a Fidesz a lejára­tott SZDSZ szerepét jött átvenni a közéletben, jelenleg még senki sem tud választ adni. Csak idővel fog eldőlni. De ha Orbán jó politikus, tudnia kell, hogy az új kormányt azért választotta meg a nép mert valami mást akart a ma­gyar választó, ami szakítást jelent a múlttal szemben. Ha ebbe csalódnia kell, akkor Orbán eljátsza politikai jövőjét. Egyelőre csak egy pozitívummal számíthatunk, úgy otthon, mint az emigrációban. Amikor október 23-án a Rákoskeresztúri temetőben a 301-es parcalla előtt az új magyar miniszterelnök fejet hajt, nem ugyanaz a valaki lesz, aki részese volt annak, hogy azok az 56-os mártírok ott nyugszanak a 301-es parcellában. Ha semmi egyéb nem is változik, hiszen gyökeres újításokra nincs lehetőség a közeljövőben, ez magában is egy erkölcsi haladást jelent a múlt álszent kormányával szemben. Elszólás vagy fenyegetés...? Göncz Árpád: "Akárki alakít kormányt, a magyar gazdasághoz nem nyúlhat, mert az már 75 százalékban külföldiek kezén van. Aki hozzá akar nyúlni, három hónapig sem maradhat kormányon." CSAK EGY KIS EMLÉK, DE FELEJTHETETLEN... A székelyek szegény emberek voltak mindig és azok is maradnak, mig a világ, világ lesz. Nem tudnak gavalléroskodni s hiába is akarnának bőkezűek lenni, ha üres a tenyerük. Egyszer mégis fellázadtak sorsuk ellen s olyan dologról kezdtek ábrándozni, ami túlszárnyalta min­den eddigi vágyukat: haza akarták hozatni Csorna Sándor földi maradványait szülőfalujába, Kőrösre, ami azóta Csomakőrös lett. Sajnos minden lépésük a nincstelenség súlyos akadályába ütközött és hamarosan belátták, hogy soha, soha nem valósulhat meg ez a kívánságuk. India messze van. Büszkén, magasan trónol a világ felett, nekik legfeljebb csak álmaik érhetnek el addig, a nincstelenség apró garasaival együtt. Fájt, minden székely szívnek külön fájt, hogy a föld, amiért annyiszor áldozták fel életüket, oly mostoha hozzájuk, hogy egyszer, egyetlen egyszer sem tudnak a rögök fölé emelkedni s szívük szerint adakozni, jutalmazni. És amikor legjobban fájt a szívük, a lemondás súlyos perceiben egy messziről jött üzenetet küldött feléjük John Browning, az angolok hires költője, fenn Dardzsiling- ből, Körösi Csorna Sándor sírjától: ím itt a legmagasabb csúcs, a sokaság alant Él — mert ők ott tudnak élni... De ez az ember nem élni akart — hanem tudni Ott lent fognátok-e eltemetni ezt az embert? Nem, — itt az ő helye, hol meteorok töveinek És a villámok cikkáznak s fehők támadnak, A csillagok jönnek-mennek, a zivatar után jön az öröm. Békét küldött neki a harmat. És a fájó székely szívek megnyugodtak a sors kifürkészhetetlen akaratában. Belátták, hogy az angol költőnek igaza van, nem szabad a mélybe lerántani azt, aki oly magasan tündökölve élt a fejük felett. Álmodjon ott, az Őshaza közelében, múltunk s nagyjaink örök dicsőségéről, mig itt, alant új világok épülnek és dőlnek romba... Révffy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom