Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. júL- aug. SOÓS GÉZA Május a remény hónapja MEGBUKOTT A POSZTKOMMUNISTA KORMÁNY Május hó a választások jegyében telt el. Érdekes volt megfigyelni a koalíció magabiztosságát, mely nem nélkülözte az arroganciát. Horn Gyula többször kijelentette, hogy az általuk vezetett kabinetnek nincs alternatívája. A kijelentésre hangosan rájátszottak a médiák, melyek négy éven keresztül szolgai módon kiszolgálták a hatalmat. A médiák mellett a különböző közvélemény-kutató intézetek is azt súlykolták a választópolgárba, hogy az esedékes választás már lefutott, a Horn-Kuncze kormánynak biztos a győzelme. Ami viszont bizonytalan, az a győzelem mértéke. A megnyilvánulásuk mögül, azt lehetett kiolvasni, hogy azt teszi legjobban a választó polgár, ha el sem megy, nem él törvényadta jogával. Érdemes még kiemelni a három ismert közvélemény-kutató intézet előjelzését, mely a MIÉP-nek egységesen egy százalékos szavazatot prognosztizált. Április közepe táján mégis mozdult valami. A politikára jobban odafigyelők, meglepve tapasztalták, hogy bizonyos hatalmi körök, központok (pld. a Soros által pénzelt lapok) óvatosan elmozdultak egy más irányba, és már közel sem állnak ki úgy Hornék mellett, ahogy azt még néhány hete tették (Élet és Irodalom). A változás szele a levegőben lógott. Már nem volt szó, és nem is cikkeztek földcsuszamlásszerű koalíciós győzelemről, inkább azt lehetett a sorok közül kiolvasni, hogy szoros eredmény várható. Azt viszont újra és újra kihangsúlyozták bizonyos lapok, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem komoly káoszhoz vezethet. Maga a választási kampány rendkívül unalmas már-már érdektelennek tűnt. Ezt az álmos kampányt zavarta meg a BIT (Baloldali Ifjúság) gusztustalan megnyilvánulása, akiket a szocik hergeltek és pénzeltek. Mindez nem hozta lázba a választó polgárokat, de jól látható volt bizonyos polarizáció a két tábor között. Május 10-i első forduló már jelzésértékű volt, mely több meglepetést tartogatott. Ezek közül ki kell emelni, hogy a KDNP és az MDF nem érte el a Parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. Az is igaz, hogy az MDF esetében sokan maradtak állva az egyéni listán, akik fideszes támogatással eredményt értek el. A választás nagy vesztese (hála Istennek) az SZDSZ volt. Alig több mint egyharmada szavazatot kapott, mint 1994-ben. Nem tudok szó nélkül elmenni, hogy ne említsek meg néhány dolgot, mely az okokra vezethető vissza. Az SZDSZ volt az a párt, mely tudatosan, előre megkomponálva pusztította azokat a nemzeti értékeket, mely Magyarország megíté-lésében meghatározó, melyre a nemzet büszke lehet. Az említett rombolást főleg az ifjúság körében fejtették ki, nem véletlen, hogy ők adták a kultuszminisztert. Az egyház, a keresztény vallás ellen közismert a gyűlöletük, mely szinte minden megnyilvánulásukban tettenérhető volt. Ha van emberi gonoszság, akkor ők élen jártak abban, hogy ártsanak hazánknak. Nem sorolom tovább, a büntetés nem maradt el. A MIÉP viszont több mint öt százalékkal bekerült a Parlamentbe. Május 24-én volt a választások második fordulója. Szinte minden erő, akinek elege lett az elmúlt négy év posztkommunista nemzetromboló kormányból, a Fideszre adta voksát, hogy leváltsa Horn Gyuláék kormányát. A Fidesz, noha lelke mélyén liberális párt, igyekszik hangsúlyozni, hogy ők nemzeti liberálisok. Gyakran példálóznak Kossuthtal vagy Széchenyivel. Nyilvánosan megkövették az egyházat, a múltban előfordult idétlen megjegyzésükért, mint ahogy bocsánatot kértek az idősektől, egy régebbi alkalommal a nyugdíjemelésben elfoglalt negatív állásfoglalásukért. Az, hogy mennyiben voltak mindebben őszinték, az igazán nem tudható. Viszont nagy szinpátiát vívtak ki azzal, hogy szavukat adták arra, hogy minden fiatal első diplomájának megszerzése tandíjmentes lesz. Ez az intézkedés többszázezer családot érint. A felsoroltaknak, és sok egyéb másnak köszönhetően a május 24-i választások végeredményként, a választók leváltották a Horn kabinetet, mely egyes nyugati lapok szerint Európa egyik legkor- ruptabb kormánya volt. Itt jegyezném meg, hogy az írott sajtó, az utóbbi hetekben, mintha kezdett volna megszabadulni szájkosarától és időnként meglepő értesüléseket szivárogtatott ki. Egyet érdemes közülük megemlíteni. Horn Gyula budai villáját a Postabanktól vásárolta 60 százalékos készültségi állapotban, hét millió forintért. A villa értéke a befejezés után meghaladta a 100 millió forintot. Ennek tükrében kell vizsgálni a Postabanknak juttatott további 25 milliárd forintos tőkeinjekciót. Ezek után is, az egyik legtekintélyesebb brit gazdasági lap írja, hogy az említett bank, így sem forgalmi képes. Nyugaton korrupciónak nevezik az ilyen pénzügyi műveletet. Egyébként is, az elmúlt négy évben nagyfokú villaépítési kedv jellemezte a szocialista vezetőket. A magyar szlovák viszony az elmúlt négy év alatt a mélypontra süllyedt, habár Horn Gyula egy alkalommal Meciárt barátomnak nevezte, dehát madarat tolláról, embert barátjáról. A mélypontnak több oka van. Közismert az a gyalázatos intézkedés, mely Szlovákiában a magyar iskolaigazgatókat sújtotta. Sorra távolították el őket intézményük éléről, ha nem voltak partnerek, az ott élő magyar lakosság, és főleg az ifjúság erőszakos aszimilá- ciójában. Igazából külföld szemet hunyt az ottani eseményekre és úgy állították be a rossz viszonyt, mint két szomszédos ország marakodását. Talán még az sem változtatott ezen a megítélésen, hogy szlovák elmeorvosok egy kétszáz fős csoportja felszólította Meciárt, hogy mint paraonid személyiség alkalmatlan egy ország vezetésére, s ezért mondjon le. Most néhány napja megszeppent egy kicsit; az ok, a mohi atomreaktor üzembe helyezése. Előtte a
