Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
1998. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 ... ■lil fill BipiiiyiHHHHBHHHHHIlHHHBH lilil IlIHnunHnBUilHHHHIiHHNiiillHiBI ■ ü iiilÉi..I i* 1 L. 0 ISI A ■III BÚCSÚ STOLMÁR G. ILONÁTÓL A halálhír mindig fájdalmas és megrendítő. Különösen akkor, amikor fiatal életet kell búcsúztatnunk. Stolmár Ilona távozása azért rendkívüli veszteség, mert személyében nem csupán a szeretett anya és feleség távozott, hanem a nemzet szószólója, a nemzet lelkiismerete. Stolmár Ilona, súlyos betegségét Isten akarataként vállalva és tudomásul véve, mindvégig dolgozott és küzdött. Harci zászlajára a magyarság felemelésének jelszavát tűzte és következetes harcot vívott a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért. írói, újságírói és közéleti tevékenységének az volt a jellemzője, hogy a bajokat, visz- száságokat és a nemzet sorskérdéseit soha nem felszínesen vizsgálta, soha nem foglalkozott félrevezető tüneti problémákkal, hanem a bajokat mindig globálisan szemlélte, a gyökerükig megvilágítva azokat. Nem véletlen tehát, hogy a magyar problémák lényeglátó elemzésekor az egész emberiség vészhelyzete feltárult előtte, aminek mindenkor hangot adott. Amit tett azt szívvel és tehetséggel tette. Aki soha nem találkozott vele, csak írásait olvasta a Katolikus Magyarok Vasárnapja, az Amerikai Magyar Újság, valamint az odahaza — elvétve — megjelenő nemzeti szellemű lapokban, az rögtön a szívébe zárta őt, felfedezve benne a nemzet jövőjéért aggódó váteszt és az igazságért, az emberi és nemzeti méltányosságért krisztusi eszközöket alkalmazó szellemi élharcost. Ez a szándéka érvényesült saját lapjában, a Budapesten kiadott Keresztény Magyar Vetésben is, amelynek céljáról és küldetéséről mindent elárul a lap puszta címe. Sajnos Stolmár Ilona "Vetése" nem érlelhetett kalászt, mert eltiporta az értetlenség, a közöny és az utrali- berális gépezet, Stolmár Ilona maga sem érhette meg az óhajtott változást, azt, hogy magyar kezekbe kerüljön a magyar nemzet sorsa és irányítása. 1998. április 13-án ragadta őt el a halál a pennsylvaniai Canonsburgban. Siratja őt félje, Stolmár Aladár, három gyermeke, Viktor, Viktória és Péter, valamint a magyarság azon része, szerte a világban, akik keblében magyar szív dobog. Megtartunk emlékezetünkben! Isten nyugosztaljon! Cuth János ISTEN HOZZÁD - ILONÁM! (Lángi Mária búcsúja Stolmár Ilonától) Ismét lehullott egy csillag a magyar égről! Meghalt Stolmár G. Ilona. írása és küzdelme a magyar nép sikolya volt a nagyvilág felé és ébrentartója a szabadságharc eszmélyének. Ilona, lenyűgözően szerette fajtáját. Utolsó leheletéig küzdött és bírálta a Haza ellenségeit és féltette népét az "árulóktól" a "holnapi rabszolgaságtól". írásaival beírta nevét a halhatatlan krónikások névsorába. Egy régi kép őrzi találkozásunk emlékét. A Los Angeles-i sajtóértekezleten, egymás mellett ültünk az írótársak között. Közeli barátságban elmesélte élete töredékét: "már fiatalon szenvedésre és megpróbáltatásra választotta ki az élet." -- Ennek ellenére lelkesedő, reményekkel telve élte az életét. Akkor készült Magyarországra, hogy segítse a választásokat. Lelkesedett az újságért, ahol dolgozott, majd kilépett és egy keresztény lapot alapított a "Magyar Vetés"-t. Küzdelmét, lelkesedését és munkáját a gyógyíthatatlan betegsége törte meg. Egyik évben még a Magyar Találkozón találkoztam Ilonával. Azután már csak telefonon hallottam fátyolos, szenvedésteli hangját. Az utolsó hetekben, már a telefon is — elhallgatott. Ahogy most elvesztése letaglózott, — Ó sem tudott már búcsúzni tőlem. A húsvéti köszöntésem még megérkezett hozzá és az ünnep befejezésével a feltámadt Jézus magához hívta az örökkévalóságba. Egy nemes és nagy lélek hagyott itt bennünket, mert béketűrően, küldetéstudattal viselte a szenvedést, a fájdalmat és fejet hajtva az Isten-i rendelés előtt. Felülemelkedett minden bánaton, testi-lelki gyötrelmen és még volt lelkiereje harcolni tollal utolsó leheletéig Hazánk és sokat szenvedett népünkért. Aztán — Húsvét hétfőn, kiesett kezéből a toll! Elfogyott az élete, mint a lángoló fáklya és átadta lelkét a Leghatalmasabb Úrnak - Akinek rendelésével semmilyen földi halandó és hatalom, a Hazánk ellenségei, eltiprói sem tudnak szembeszállni! Ilonám! Az utolsó Isten Hozzád, legyen a mi köszönetünk és nagyra becsülésünk, rendíthetetlen küzdelmedért! A világító Hitet, a Harcot és Szellemet, amit ránk hagytál, tovább visszük a boldogabb — Magyarországért!
