Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
1997. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 Magyar tájak MAGYAR TÖRTÉNELEM MAGYARORSZÁGI VÁRAK XXXXII. rész BÜDI-VÁR, VÁMOSATYA Története: A község a szabolcsi Tiszahát központjában települt. A helység már 1298-ban szerepelt okleveleinkben Atya néven, mint a Gut-Keled nemzetség Atya ágának birtoka A község 1341-ben vámjogot kapott. Innen származik a Vámosatya elnevezés. 1417-ben mint fontos révhelyet említették a közelben lévő Vid telkét. Valószínűleg ennek a révnek a biztosítására épült a vár, amelyből egyben a vámot is szedték. A XIV-XV. században a vámjövedelem miatt többen versengtek a helységért. A várat először 1539-1549 között említették, mint Büdi Mihály tulajdonát. 1564-ben Zápolya erdélyi hadaival elfoglalta. A XVII. században a Guthi családé, később több család osztozott rajta. Munkács elestével (1564) a visszavonuló török sereg feldúlta. 1660-ban már mint elhagyott, puszta várat említették. Soós Elemér 1909. évi felmérése alapján a vár négyszög alaprajzú, külsőtornyos volt. Átmenetet képezett a feudalizmus korai szakaszában épült várak és a romboló tűzfegyverek ellen védelmező várak között. Terméskőből épített falai rendkívül vastagok voltak, négy sarkán kör alapú tornyok emelkedtek. A négyszögletes várat két árok és két földsáncgyűrű vette körül. A külső árok volt a vizesárok, amely még 1856-ban is vízzel volt telve, s amelyen kaputorony által védett híd vezetett át. A külső sáncon palánkkerítés húzódott. A várárok vonulata a terepen még ma is kirajzolódik. Egy-két kőhalom az egykori falakra utal. Környéke: Kis község, szinte a világ legvégén. Ennek ellenére itt találhatók az egykori beregi részek legérdekesebb látnivalói. A vár több mint 300 éve áll elhagyatottan. Ha Gelénes felől megyünk a községbe, közvetlenül a falu előtt láthatjuk. Igen nehéz a romokat megközelíteni a vizenyős rétek, valamint a szántóföldek miatt. A korabeli leírásokból tudjuk, hogy a várat a Csoronda-patak és a községtől északra folyó, ma már csatornázott Mic-patak (vagy másnéven Dédai-csatorna) védte. A községben ma is több szájhagyomány él a várról és lakóiról. így nem véletlen, hogy jeles irodalmárunk, Kisfaludy Sándor is feldolgozta a várúrnő - Mic bánné - történetét. A dúsgazdagságáról híres Büdy család után a nép ma is "büdivárnak" nevezi az egykori négyszögletes várromot. Érdemes felkeresni a község 1200 évekből származó műemléktemplomár, valamint az 1691-ben épült, külön álló fatornyot. A szebbnél szebb beregi hímzések a református egyház engedélyével tekinthetők meg. A hatalmas, egykori erdőrengetegből megmaradt erdőségben (Bocke- rek) - amely a községtől közvetlenül délre húzódik - egész napokat eltölthetünk. Az erdő túlsó végén épült a néprajzi hagyományokban gazdag Tákos község, a beregi hímzés központja. Szerény kis temploma - gazdagon feztett kazettás deszkamennyezetével - védett. Tákoshoz közel, a Csaronda partján létesült Csaroda község, ahol Szabolcs megye egyik ferskókban leggazdagabb templomát, valamint az országos hírű csarodai természetvédelmi területet kereshetjük fel. Nyíregyházától 28 km-re érhetjük el a hangulatos, vegyes lombos baktai erdőt. Utunkban meglepően sok erdei fenyőt látunk, majd egy domb oldalában elénk tűnik a modern "Fenyves" csárda. Innen hamarosan Baktalóránt- házára érünk. VA Y- VÁRKAS TÉL Y, VAJA Története: Vaja községben, pártázatos kőfallá kerített, nagy területű angolkert közepén áll a Vay család egykori kastélya. Az épület a háború után sokáig gondozatlanul maradt, a különböző célokra használták. A díszfákkal teleültetett, szép anglpark méltó környezete volt az egyszerűségében legjobb magyar építészeti hagyományokat követő kastélynak. A Vay család tagjai már a XIII. század óta Szabolcs megye földesurai között szerepeltek. A grófi és bárói ágakra szakadt családnak többhelyen volt birtoka Szabolcsban, s bár legfontosabb birtokuk, illetve birtokközpontjuk Berkeszen volt, mégis - nevükből ítélve - az ősi ág Vajáról sarjadhatott. Mivel a családi levéltár elégett, a vajai kastély építéstörténetét főleg az épület helyreállításakor végzett kutatások alapján lehetett csak összeállítani. Aki 1961 előtt járt Vaján, annak emlékezetében egy romantikus jellegű, de mégis komor tömegű épület különös és zavaró vegyületű képe él. A helyreállítási munkák a kastélyt megszabadították a zárt tömegű, egyszerű várkastély megjelenését zavaró későbbi romantizáló, régi- eskedő hozzátételektől, és ma megközelítően eredeti reneszánsz formájában fogadja a látogatót. A kevés okleveles adat közül, melyek rendelkezésünkre állnak, 1554-ben említették először a kastélyt Vay Miklós birtokaként. Az épület terep-elhelyezéséből és a közvetlen közelében álló gótikus templomból - amely egykor a kastélyhoz tartozott - korábbi eredetre következtethetünk. Ezt bizinyítja a kastély déli dészének középkori eredete is. A kastély mai megjelenésében téglalap alaprajzú, háromszintes épülettömb, délkeleti és északnyugati sarkán egy-egy átlósan elhelyezett vaskos toronnyal. Vay Miklós korában, a XVI. század közepén ebből még csak a hosszú négyszögű épület állott. A belsejében kibontott, szép, reneszánsz ajtókeretek és az épület reneszánsz ablakkeretei is ebből az időből valók. A XVII. században nagyobb át
