Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február majd el, mint egykor a Magyar Népi Szövetség kommunista vezetői, majd éveken át Domokos Géza. Pedig hosszas küzde­lem után, a legutóbbi RMDSZ-kongresszuson bekerült a szö­vetség programjába a háromszintű -- területi, helyhatósági és személyi — autonómia követelése. Ilyen vezetés mellett azonban ebből aligha lesz va­lami. Minden marad a régiben, sőt tovább folytatódik a Szé­kelyföld intézményes betelepítéssel történő elrománosítása. ************ Bencsik András ÚJÉV; ÚJ REMÉNYEK Amióta Weismann néni vaskazettája megkerült az óév utolsó perceiben, a televízió országos nyilvánossága előtt egy negéde­sen önimádó színész tolmácsolásában az évszázad legundorí­tóbb kabaréja végén, hogy úgy négy perccel később, immár az újév legkezdetén egy páncélököl adja rá odakint a havas utcán a frappáns választ, mármint hogy kinek kell itt félni és kitől, azóta érthetőbb lett a világ Bent hazudnak, kint lőnek: ez a haldokló Horn-kor- szak üzenete. Formálisan még vannak, de minden erkölcsi tar­talékuk eldurrant a páncéltörő gránát robbanásakor. Mint egy jelkép, olyan volt ez: a tévében még a magyar történelem leg­hitványabb köztársasági elnöke szónokolt, odakint már lőttek. Kit is, mit is? Budán egy kuplerájt. Vácegresen pedig egy fia­tal lányt, nyílpuskával. Bent hazudnak, kint lőnek: éppen szilveszter éjjelén szűnt meg abban a kórházban a gégészet, ahová a torkon lőtt leányt vitte a mentő. Ha pár perccel korábban, még az óévben lövik toron, vagy ha a mentőautó nem lendkerekes, hanem benzinüzemű, s nem négy és fél óra múlva ér a helyszínre, ha­nem négy órával hamarabb, ha a mentősök tudnák, melyik kórházban éppen milyen részleget szüntet meg a szociális érzé­kenység, vagy legalább mobiltelefonjuk lenne, nem vitték vol­na el egy újabb kórházba, ahonnan nem küldték volna el a harmadikba a szerencsémet, ahol végül megműtötték, aztán másnap újra megműtötték, mert a sebe elfertőződött és élet­veszélyben forgott. Nem, nem mondott le sem a belügy, sem az egészség­ügy minisztere. Egészségügy? Már a szó is merő cinizmus! Istenem, mennyivel karakánabbak nálunk a szerbek! Hát nem volna itt az ideje nekünk is sípokat és kolompokat ra­gadni, s felelevenítve az egykori busójárás szokásait, addig za- jongani, amíg el nem kergetnénk ezeket? Vajon mire várunk? Amíg a páncélökölbe a gyakorló gránát helyére éles töltet ke­rül? Amíg tankkal nem lövik szét a rendőrőrsöket? Amíg va­dászbombázókkal nem intézi lovagias ügyeit a maffia? Soha kormány ennyit nem ártott az országnak, soha a korrupció és az aljasság ennyire nem szennyezte be az életet, soha még ilyen elképesztő magabiztossággal nem lehetett a nyilvánosság előtt hazudozni. Egy munkatársamat felkérték, venne részt egy vita­műsorban, ahol két másik (liberós) újságíró mellett úgymond, a jobboldal nevében kéne kérdezni. A liberós újságírók sztrájk­kal és szabotázzsal fenyegették meg a tévéstáb vezetőjét, ha ez a - szerintük fasiszta — kolléganő megjelenhet a képernyőn. Egy másik elfelejtette aláírni azt a kérdőívet, amit ugyanaz a csapat bocsátott ki az egyszer már hazugságon fogott Bánó rossz hírű műsorának, az Objektívnek a megszüntetése ellen Ijedtében kéthasábos vezércikkben bizonygatta, mennyire alá akarta írni. de mennyire... Azt ítja az öniróniára mindig fogékony Népszabadság minapi hírében, hogy a szerbiai ellenzék felszólította a lakos­ságot, hogy általános csörömpöléssel fojtsa bele a szót a ha- zugsággyámak nevezett televízióba és rádióba. Vajon itt miná- lunk, ahol emberek haldokolnak a bezárt kórházak előtt, s banditák lövöldöznek komótosan az éjjeli utcákon, miközben a demokrácia szentjeként ünnepelt köztársasági elnök a képer­nyőn locsog, nem jött már el az ideje a csörömpölésnek? Nemzeti egységkormányunk viszont váratlan sikert aratott, köszönjük az elismerő szavakat, és köszönjük a renge­teg jókívánságot is. Ez az esztendő már a miénk lesz, meglát­ják, nálunk is győzn fog a nemzeti forradalom. Egy kis ma­gyar maffiózó-Auróra már meg is adta a jelet: szétlőtték a kup­lerájt. (Demokrata) ******** LEZSÁK SÁNDOR ELMONDTA: a Tocsik-ügy 800 millió­ja tízezer diáknak adott volna havi nyolcezer forintos ösztöndí­jat. - Csakhogy nem ez a cél, hanem a fiatalság testi-szellemi ellehetetlenítése! A KDNP-BEN ÖSSZEGYŰLTEK AZ aláírások az újabb választmányi ülés összehívására. Latorczai János szélsősége­sen liberális-baloldali pozícióvadász azonban nem hajlandó február elsejére összehívni az ülést. Egyrészt kijelentette: a meghívót csak akkor íija alá és küld(et)i ki, ha a Giczy-Füzes- sy nevével fémjelzett pártvezetés elfogadja az elsőfokú - nem jogerős - bírósági határozatot és eláll a fellebbezéstől. Más­részt nem írja alá a nagy többséggel helyére megválasztott vá­lasztmányi elnökkel, Mizsei Zsuzsával közösen. MEGKEZDŐDTEK A PROGRAMEGYEZTETŐ tárgya­lások a KDNP és a Független Kisgazdapárt között, amelyek az eddigi együttműködés kiszélesítését és erősödését teszi le­hetővé —jelentette be G. Nagyné Maczó Ágnes alelnök. * * * Előfizetőinkhez! Sajnos, lapunk januári számával problémánk van. Minden jel arra mutat, hogy egy zsák küldeményünk valahol a postán elveszett. Már január 15- én elkezdtük a postán, a főpostán is a reklamálást, de csak vállrándítást és ígérgetéseket kapunk. Lapzártáig Penn- sylvániából és Kaliforniából kaptunk több hívást. Mivel - anyagi nehézségek miatt -, nem tudunk túl sok extrát ren­delni a nyomdától, így csak néhány reklamációt tudunk kielégíteni. Akik bejelentik, hogy nem kapták meg, azok­nak a lap előfizetését (ha azt igénylik) egy hónappal meghosszabbítjuk. Kérjük előfizetőink szíves megértését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom