Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-02-01 / 2. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel./Fax: 410-242-5333 Kiadó-főszerkesztő: Soós József Főmunkatárs: Stirling György Előfizetési díj egy évre 22 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 18 dollár. Kanadába (légipostával) 22 dollár. Tengerentúlra (hajópostával) 23 dollár, légipostával 31 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított cikkek a közlésnél előnyben részesülnek. PANAJOTHNÉ LÁSZLÓ MÁRTA ÁLARCOSBÁL Zenebona, hangzavar, lárma,- sohasem lesz már vége talán - végesteien végkimerülésig áll a bál a balgák színpadán. A forgatagban van ki párját veszti s van ki saját énjét veszti el. Táncra perdül itt apraja-nagyja és mindenki álarcot visel. Fordul a színpad, pezsdül az élet, mind eltakarja arculatát, hűség álarcát ölti fel az álnok, hősnek álcázza a gyáva magát. Farizeus az előtérbe ugrik, "világmegváltó" képében szaval, nemes lovagként hóditgat a léha, az angyalarc vajon kit takar? Jótevőként tetszeleg a zsarnok, a kapzsi jámbor álarcot visel. A dáridóban nincs helye a búnak, mókás bohóc a könnyét rejti el. Ki bánja most, mit hoz majd a holnap,- ha üt az óra, a zene megáll, önámító álarcok lehullnak -, hogy záróra jön és véget ér a bál... TERJESSZE LAPUNKAT MEGFOGYVA BÁR, DE TÖRVE NEM? Nagy költőnk egykor nem kérdőjellel írta le a fennkölt sorokat, hanem kijelentő mondatként. Akkor még valóban élt nemzet e hazán, fennmaradtunk a történelem minden viharát kiállva, minden vereséget túlélve. De túléljük-e XX. században aratott első győzelmünket, a szocialista köntösbe bujtatott idegen érdekeket szolgáló diktatúra felbomlását. A két vesztes háború után országunk kifosztva, kirabolva, jóvátétellel megsarcolva is tudott elviselhető élet- körülményeket biztosítani polgárainak, akik tették a dolgukat becsülettel, bíztak a jövőben és hittek vezetőikben. Most a győzelem után a jóvátétel helyett a privatizáció miatt vagyunk kifosztottak, az előző rendszer álltai felvett kölcsönök és kamataik erőszakolt, minden áron való törlesztése miatt megsarcoltak. Milliók vesztették el munkahelyeiket, akik dolgoznak, azoknak is minden évben csökken a reálbérük a magas infláció miatt. A Nemzeti Bank deficitjét úgy tünteti el, hogy egyszerűen átpasszolja a költségvetésnek, majd az állampolgárokból kipréselik, közben a forintot havonta értékelik le, ezzel is az inflációt gerjesztve, akkor csoda-e, ha az állampolgárok nem bíznak a jövőben? A kormány még a saját választói előtt is eljátszotta bizalmát. Hol az ígért szakértelem? A rendbetesszük az országot ígéret helyett kapkodás, fejetlenség és korrupció, valamint a bűnözés soha nem látott mértékű növekedése a szomorú valóság. Csoda-e ezek után, hogy a legpesszimistább nép vagyunk Európában, és ez sajnos nemcsak abban nyilvánul meg, hogy nem bízunk vezetőinkben, a mai kormányban, hanem abban is, hogy vészesen csökken a népszaporulat. Egy kisváros lakosságának létszáma tűnik el évente. Mivel ez a szomorú jelenség állandó és növekvő, azt mutatja, nemcsak megfogyunk, de meg is törtek bennünket, elvették a jövőbe vetett bizodalmunkat. Ne hagyjuk ezt! Egyszer már elvették tőlünk ifjúságunkat, vagyonúnkat, ezt már vissza nem szerezhetjük. De unokáink jövőjét, a nemzet sorsát még megmenthetjük s erre egyetlen eszköz áll rendelkezésünkre s ez a szavazatunk. Ne higyjetek annak, hogy nincs más alternatíva, csak ők és az általuk követett út. A nemzet megmaradása szempontjából csakis másik út hozhat megoldást, s erre a másik útra a szavazócédulákon keresztül juthatunk. Egykor azt énekelték az elvtársak, ez a harc lesz a végső. Ez most számunkra is valóság. 1988 már a korunk miatt is nekünk az utolsó harc. A magyarok Istene adjon erőt ahhoz, hogy utolsó harcunkat győzelemre vigyük. Hasznos Miklós KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA
